Michael Hardt - Antonio Negri: Multitude. War and Democracy in the Age of Empire

New York, Penguin, 2004

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
globalizációkritika, biopolitika, posztmarxizmus

Az elmélet érvényességi területe
politológia, politikai filozófia, filozófiai antropológia

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Negriék a ma érvényesülő hatalmi struktúrát, durván a neoliberális kapitalizmust és az ezt kiegészítő/támogató nemzetállami és nemzetközi politikát Birodalomnak nevezik. Ez a struktúra szerintük különbözik annyira a Marx által azonosított kapitalizmus struktúrájától, hogy szükség van az ellenállás ágensének újradefiniálására.
Az ipari munkásosztály Marx idejében paradigmatikus szerepet játszott a globális gazdaságban, mondják: bár messze nem a legszámosabb csoport volt, szerveződési és termelési formája meghatározta a többi szegmens alakulását is. Ma a kihelyezett anyagi termelés, a szabad ipari övezetek és a rugalmas vállalatvezetés körülményei közt az ipari munkásság elvesztette ezt a szerepét. Hasonló helyzetben most az immateriális munka van, állítják. Ez a sokat emlegetett tudástermelésen kívül általában a kommunikációt, együttműködést, közös jelentések kidolgozását és affektív munkát termelő és hasznosító szektort jelenti.
Az immateriális munka nagyban különbözik az ipari termeléstől abban, hogy az itt megtermelt javak más módon tartalmazzák a "megalvadt munkaerőt". Az immateriális munka Negriék terminusként használt fogalma szerint közös (common), kommunikatív javakat előfeltételez, és ilyeneket termel (együttműködést, közös jelentéseket, közös tudást, affektív attitűdöket, stb.) Ezek a javak a kisajátítás szempontjából is másképp működnek, mivel természetükből adódóan nem fogynak el a megosztással. Az immateriális munka Negriék szerint egyszerre jelenti azt, hogy a kapitalizmus, eddig példa nélküli módon, teljes mértékben behatol és átitatja az életvilágot, és egy ezzel ellentétes folyamatot: hogy a közös így kiépülő struktúrái egyre erősödnek, képessé válnak az ellenállásra, illetve alternatív infrastruktúrákra való átállásra.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és normatív. Szándéka szerint a jelenlegi trendeket próbálja úgy konceptualizálni, hogy egy lehetséges mozgalmi programot körvonalazzon.

A koncipiálásba bevont funkciók
Ellenállás vs. konstitúció

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetoleg szerkezeti egységek
Birodalom, Sokaság, a közös

A koncipiálásba bevont színterek
a kapitalizmus és a Sokaság globális színterei

A koncipiálásba bevont dinamikák
A közös színterén zajló biohatalom vs. biopolitizálás (a sokaság mint a termelés szövete vs. a sokaság mint az ellenállás ágense).

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az életvilágba behatoló kapitalizmus ötletét Habermashoz képest árnyalják, a természete szerint konfliktusos "birodalmi" behatolásé pedig Polányi Károllyal közös. Negriék leginkább filozófusokat és politikai filozófusokat idéznek, a legfőbb vonatkoztatási pont értelemszerűen Marx. A posztstrukturalista filozófiát, elsősorban Deleuze-t és Guattarit meglepő módon társadalomtudományos forrásként kezelik. Általában megoldatlannak tűnik a társadalomtudományos és filozófiai fogalmak viszonya a könyvben.

Az elmélet-alkotás célja
mozgalmi programot szeretnének adni (kb: aktualizált Tőke)

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
baloldali mozgalmi irodalom

Az elmélet háttérdiszciplínái
politikai filozófia, politikai antropológia, posztstrukturalista filozófia

Az összefoglalót készítette: Gagyi Ágnes
2007. június 5.