E. Goffman a Képi keretekről
In: A hétköznapi élet szociálpszichológiája

Képi keretek

Képeket két kategóriába sorolhatjuk:

Magánjellegű - az ábrázolt személyek szűk, bensőséges szociális körében történő bemutatására készítettek; cél: események emlékezetessé tétele, függetlenül attól, hogy családi vagy szervezeti természetűek
Otthoni ceremoniális életünk részei;

- Vannak olyan eljárások, amelyek csekély mértékben de hozzájárulnak, hogy fenntartsák bennünk amit szociális struktúrától nyert támogatásnak érzünk: emléktárgyak, mementók ereklyék - ezek "örökké" tartanak
- Rituálékat és szertartásokat viszünk véghez - látszatokat építünk ki - ezek a cselekvések természetüknél fogva nagyon gyorsan lejátszódnak

Képek, művészetek világa - rajzok, fényképek, fotók - a tűnékeny rituálékat, ceremóniákat rögzíti - korlátlanul rendelkezésre állóvá teszi - lehetőség van az önistenítésre - elkaphatjuk az ideális pillanatot /ideális környezet, öltözék, - elteheti azt a percet amikor szociális tevékenységünk "virágában áll", és ezért hajlandóak vagyunk tipikus ábrázolásként elfogadni

Közéleti - névtelen egyének együttese számára készítettek, amely együttesen belül az egyének közt semmilyen szociális viszony nincs, noha ugyanazon piac vagy politikai uralom részesei
A fotográfia itt általában az első lépés - később újságban, könyvekben, plakátokon is megjelenik
Vannak kereskedelmi képek, oktatási célt szolgáló képek, emberi érdeklődésre számottartó képek /félelemkeltés, meglepetés, szerelem, öröm, védtelenség - tulképp művészet - itt elmosódik a magán-köz határa/, személyes publicitás képek /politikai, vallási, katonai, irodalmi vagy szociális "sztár" arcképe

A publicitás szinte minden képtípusba benyomul nemcsak a személyes publ.képeknél jelenik meg - kereskedelmi - reklámfotók gyakran sztárral reklámoznak, a szertartások fotója publicitást ad a szertartást végző személyeknek is...
A személyes publicitás tömegméretű termelésére a legjobb példa a Brit királyi család - hírességek a magánéletüket egybekapcsolják a közélettel
Politikusok szórakoztatóipari csillagok fotójának önmagában nincs rituális ereje, de ha a rajongóval együtt fotózzák az már emlékeztető
Fényképészeti portréfestés - lényeges szociális találmány - egyszerre védi és korlátozza a magánéleti személyiséget attól, hogy a közéleti elismerés fénykörébe lépjen

Képek

1) Képek - magukba foglalják az olyan kétdimenziós ábrázolatok osztályát, melyeket vmilyen rögzített formában készítettek elő - rajzok, festmények, fotók, és ezek nyomdai reprói
A hamisított, retusált vagy szándékosan meghamisított fotográfia még mindig valódi fénykép
A fénykép valódisága csak akkor kérdéses, ha azaz érdekes, hogy megóvjuk a gyűrődéstől, szakadástól vagy amikor rá kell jönni, hogy ami először fotónak látszott az egy realisztikus festmény
Sokféle lapos papírszerű dolog van amit fotón is lemásolhatunk - dollár, akvarell, EKG

"ugyanaz" a kép vagy "azonos" kép

- ugyanarról a negatívról készült két hasonló másolat
vagy
- vagy ugyanazzal a másolattal kerülünk szembe kétszer

Minek a képe egy bizonyos fotó? - azonosként kezeljük a fotót és a nyomdai repróját

Észlelés
A tanulás útján elsajátított értelmezési kompetencia eredményeként - a dolgok végülis olyanok, mint amilyennek látszani látszanak, vagy amilyennek a képen látszanak, eltekintve attól, hogy a recehártyán képződő tényleges megjelenítés és a fotón megjelenő kép némileg eltérő
A fotó objektív változatát nyújtja azoknak a szociálisan fontos vonatkozásoknak, melyek ténylegesen léteznek

2) a művész emlékezetből is képes megalkotni egy személy képét, olyanét is aki már nem él - ennek eredménye egy téma képe
előfordul, hogy egy történelmi személyt egy dublőr, modell alapján fest meg
modell - anyagi iránymutató
Az hogy valaki egy portréhoz modellt ül, az azt jelenti, hogy egyszerre témául és modellül szolgál - a dublőr lehet igazi dolog is

I. elesett vagy őszinte fénykép - olyan modelleket ábrázol melyeket nem rendeztünk el előre
ezek a képek úgy mutatják be a tárgyakat és az eseményeket, ahogyan vmely más szemszögből tekinthetők /nem fényképezés szemszögéből/
ezeket a képeket bizonyos helyzet létezése vagy egy esemény megtörténte tárgyában döntő bizonyítékként fogadják el
II. vannak olyan képek amelyek esetében abból, amit leképeztek, nem lehet helyes következtetést levonni arra, hogy valójában mi történt
pl.: retusált vagy meghamisított képek
valóságos képek, amik azonban nem valóságosan annak a jelenetnek a képe, melyet bemutat
III. vannak koholmányok - rejtetten meghamisított képek - kereskedelmi realizmus - mai reklámoknál szabványosan alkalmazzák - az élet egy szimulált szelete - a téma a lényeg nem a modell - olyan mint a színház, egyfajta tettetés részévé válik a néző - átkulcsolás - azonosítjuk a modellt pl a reklámfotó témájával
érdekes szélső eset a fényképregény

Események

Mindezekben a képekben közös, hogy valamennyi jelenet
De vannak olyanok is amelyek nem cselekvést képeznek le, nem jelenetek, ilyen a portré

személyes portré
ez már a magánjellegű festményeken is érvényesült
van amikor a portréformátum is reklámfotóvá alakul - megvált. Az arckifejezés - durván szimulált
van amikor a témaszemélyek arca a kép nézőjéhez szóló arckifejezést szimulál - ez némileg a jelenet felé tolja el a portrét
korai magánjellegű fotografikus arcképeket gyakran vmilyen háttér előtt csinálták - 3D-nek látszik -
a kontextuális térnek gyújtóponttá, valamint a sík háttéré történő alakítása maga után vonja a mikrokörnyezettani tér átalakulását is
(hogy érthetőbb legyen, ilyenek a csoportképek, egymás mögött állnak, kicsik elől, nagyok hátul, mindenkinek látszania kell, térdelnek guggolnak, gúlát alkotnak)
a modell olyan valaki aki önéletrajzi egyéniséggel rendelkezik - abban az esetben ha a néző ismeri az illetőt- lehetővé teszi a kép témájának és a modell személyazonosságának egybevetését (híresemberek gyerekkori és felnőttkori képeinek egybevetése...)
fényképportrénál tudjuk hogy az illető pózol, mégis autentikusnak tartjuk a képet
Kép a képben - előfordul hogy a fotón van egy másik fénykép vagy egy festmény - fotográfia fotográfiája /Goffman példája itt a ravatal fényképpel vmilyen háttér előtt.../ ami eltér a fotó másolatától vagy a nyomdai sokszorosítástól
A fénykép lehet döbbenetesen rossz - nem kapja el a személyiséget, elégtelen világítás stb. - ezek nem befolyásolják az autenticitást vagy az eredetiséget (csak akkor ha felfedezzük, hogy valójában másról készült...)
Pózolás - ha egy reklámmodell úgy viselkedik mintha orvos lenne... - ez nem csalás - olyan mit egy színészi alakítás - a kereskedelmi pózolás nyíltan bevallott módon bárkit faraghat a modellből, a magánjellegű portrékészítés viszont önmagának tetszetős megjelenítésévé alakítja át a modellt

Milyen rendszeres eltérések vannak a nyíltan képkészítés céljára kitalált jelenetek és az olyan életbeli jelenetek között, melynek résztvevői nem vesznek tudomást arról, hogy fényképezik őket? /magyarul - mik a rendszeres eltérések az előre kitalált jelenetek képei és a spontánjelenetek képei között?/

1. a valóságtól való legnyilvánvalóbb eltérés a kommerciális egyidejűség
az a lehetőség, hogy fotózás céljára realisztikusnak tűnő jelenetet építsünk nem esik messze attól, hogy egymásmellé rakjunk olyan jeleneteket amik külön-külön valóságosak lehetnek együtt viszont már nem reálisak
2. involváltságok struktúrája - az involváltság látszata az amit a lehető legnehezebb szimulálni, különösen tervszerűen macerás... ha megpróbálunk involváltnak tűnni, leginkább azt a látszatot keltjük, mintha az adott típusú involváltság megjátszásának feladatában lennénk involváltak /huh.../
3. portrék és jelenetek közötti eltérések
4. a fotografikus keret sajátossága, hogy a mindennapi élettől eltávolodik a magas szintű jelképiség felé - egy modell testének kis részét ábrázoló kép betölti a teljes képmezőt és olyan értelmezést hoz létre ami az emberiség egész helyzetére vonatkozó megjegyzéssel egyenértékű

Miként viheti át a fotográfus bármely képre a világ létezésének módját?

Fotókat használhatunk arra, hogy velük viselkedési eljárásokat, elrendezéseket szemléltessünk, erre az ad módot, hogy a modellek a viselkedésnek megfelelő pózt tudnak felvenni
Legjobban fényképezhető - formájukban szilárdan szabályozott eljárások, és kezdetüktől végükig megjeleníthetők egy olyan látómezőn belül amelyet egy rövid fókusztávolságú kamera könnyen befog
Esetképzés - Fotót használhatunk arra is , hogy olyan viselkedési eljárás egy típusát, amelyet képi úton szemléltetni lehet, dokumentáljuk előfordulását rögzítsük ill kópiát készítsünk
Fotografikus téveszme - a valóságot a megjelenítő erővel, az ideografikus érvényességet a nomotetikus érvényességgel cseréljük fel

Átvitel

A reklám jelenetek és az életbeli jelenetek között az átvitelnek minden elképzelhető formáját megtaláljuk
A reklámokban megjelenő nők szabályosabb fogsorúak, karcsúbbak, fiatalabbak, szőkébbek és vonzóbbak, mint a valóságos jelenetekben
Férfiak és nők jellegzetes megkülönböztetései /hajviselet, ruha.../ valamennyi nyugatias országban hasonló
míg például a szőrtelenítési szokások Ámerikában és Francia országban eltérőek a francia reklámokban mégis amerikai módra szőrtelenlábú és hónaljú macák jelennek meg (elképzelem, ahogy Erving összehasonlítja őket szigorúan szakmai alapon...)

És végül a
Jelenet fogalma /és vizsgáljuk felül a reklám-realizmus megfogalmazásunkat/
Vizsgáljuk meg azt a létezési formát, amelyben bármelyik hirdetés drámája csupán instancia /eset/

a hirdetések a valóságnak csupán felcicomázott, túlságosan gazdag változatát mutatják be
a kereskedelmi realizmus is egy színlelt valóságot hoz létre mint a színház a tv vagy a regények
jelenetnek nevezünk egy tényleges látványt, egy látványról készült képet - feltételezve hogy viszonylag változatlan
jelenet még az ismerős személyek közötti veszekedés
és a köznyelvben bármi, amit egy egyén csinálhat, kedvelhet, utálhat
a kommerciális realizmus - először - a reklámok szándékosan úgy vannak megkoreografálva, hogy egyértelműen olyanról beszéljenek amelyről kitalálástól mentes jelenetek az idegen számára legtöbbször semmit nem árulnak el
másodszor - a fotó céljaira kiagyalt jelenetek bármely szögből felvehetőek, amit csak fényképész megválaszt
harmadszor - a valódi személy nagymértében korlátozott abban, hogy az életbeli jelenetek mely típusait szemlélheti bármely szögből
ezekkel a való élettel szembeni előnyökkel a kereskedelmi realizmuson kívül más fiktív univerzumok is rendelkeznek

Végül:
A hirdetőnek az a sajátos képessége, hogy saját választása szerinti életszerű jelenetet érzékeltessen néhány modell és színpadi pótlék segítségével, nem a műszaki fejlettségnek köszönhető - az teszi lehetővé, hogy a szociális életben intézményesített elrendezések vannak, amelyek révén idegenek bepillanthatnak a mellettük elmenő személyek életébe.

Az összefoglalót készítette: Munk Vera
2007. június 9.