Sissela Bok: A hazugság

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Monografikus ambíciókkal írott munka: normatív etika (következményetika), a leíró részekben társadalomfilozófia és szociológia.

Az elmélet érvényességi területe
A mindennapi élet valamennyi területe a legszűkebb értelemben vett privát szférától az államközi kapcsolatokig.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Személyközi kommunikáció és társadalmi kommunikáció egyaránt.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet alapvetéseit részletes deskripciók adják, célját tekintve azonban analitikus, bizonyos nyilvánvaló pragmatikus igénnyel. (Mit kell tennie az egyénnek és a társadalomnak, hogy az elméletben leírt megtévesztés-szituációkat elkerülje, vagy ha ez nem lehetséges, csökkentse az azokból fakadó károkat? Milyen visszacsatolások és kontrollmechanizmusok szükségesek a megtévesztés korlátozására - lásd jogszabályi módosítások, intézményesítés, nyilvánosság.)

A koncipiálásba bevont funkciók
Mivel a szerző a lehetséges élethelyzetek számos eltérő területéről hoz példát, a referenciális funkció dominál, de szerepet kap az emocionális (lásd később: például kognitív disszonancia a válsághelyzetekben), metanyelvi, a konatív (lásd politika, üzlet világa) és persze a fatikus (mint -színlelt- udvariassági formák) funkció is.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Bok szisztematikusan tekinti át a lehetséges hazugságokat az ártatlan (bagatell) hazugságoktól a súlyos válsághelyzetben történő megtévesztésig. Leírásában több fontos elkülönítést is tesz.

1. Az igazolás és a mentség közötti distinkció.
Előbbi esetében kulcsfogalom a nyilvánosság, mivel az közvetlenebbül kapcsolódik az igazmondáshoz, mint a többi erkölcsi alapelvhez.
A mentség a monográfia - történetiségében is áttekintett - visszatérő fogalma, mivel közvetlen visszacsatolást jelent a probléma (vis a hazugság) morális alaphelyzetéhez. "Komoly mentség" három esetben lehetséges a hazugságra: az ártatlan hazugságok, a súlyos válsághelyzetekben tett (életmentő vagy kárenyhítő) hazugságok esetében, illetve a titokvédelem egyes esetei.

2. A titok
Az elmélet központi fogalma. Ennek ellenére Bok nem foglalkozik mélyebb ismeretelméleti elemzéssel a titok és hazugság összefüggésében.
Nyilvánvaló, hogy a bagatell hazugságokat és a krízishelyzeteket (példa: a gyilkos megkérdezi tőlünk, merre menekült előle kiszemelt áldozata) leszámítva tényleges etikai kérdések a titokvédelem alá eső referenciális szituációk. A helyzettől függően hallgatással vagy (expressis verbis) hazugsággal oldhatók csak fel.
A titok védelmének érdekében csak három elfogadható érv-típust azonosíthatunk Bok szerint:

- Önmagunk és mások megóvásának imperatívusza (károktól, aránytalan hátránytól, komoly veszélytől)
- A magánéletet megillető méltányosság követelménye
- Fogadalom a titok megtartására (orvosi, ügyvédi, papi eskü)

A koncipiálásba bevont színterek

- A magánszféra élethelyzetei (ilyen: gyermekek megóvása veszélytől, számukra felfoghatatlan tényekkel való szembesüléstől, válás tilalma esetén színlelt házasságtörés, hamis szerelmi eskü).
- Nyilvános és közösségi cselekvések (például: kereskedelem, adásvétel, kártyajáték).
- Egyes foglalkozásokkal kapcsolatos szituációk (ilyen: orvos és beteg, vagy annak hozzátartozója: a páciens tényleges állapotáról való közlések / védőügyvéd védence érdekében tett hazug vagy megtévesztő kijelentései).
- Az állami védelmi funkcióival összefüggő esetek (ilyenek: bűnüldözés: tőrbecsalás / hírszerzés / katonai elhárítás/ háború).
- A politika világa (választási kampányok, szakszervezetekkel való alku, politikai botrányok).
- A hitélet és a teológia (exegézis, hitelvek és vallási előírások).

A koncipiálásba bevont dinamikák
Megtévesztő aktusok (az egyes hazugságok) és megtévesztő gyakorlat (a precedenst teremtő aktusok által). A megtévesztő gyakorlat a reflektálatlan megtévesztő aktusok nyomán jön létre. Lényeges különbség, hogy míg az egyes aktusok nyilvános igazolása nehézkes, a gyakorlat megvizsgálható (ezt teszi Bok is ebben a kötetben).

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Bok célja, hogy áttekintse a hazugsággal foglalkozó valamennyi fontos korábbi filozófiai és erkölcsfilozófiai elméletet. Platon államelméletén át Augustinuson, Rousseau, Hume, Bentham, Machiavelli, Bacon, Grotius, Kant - csak néhány azok közül, akiket hivatkozik. Ez azonban nem jelent valódi kapcsolatot egyetlen korábbi elméleti kontrukcióval sem - ebben az értelemben ugyanis Bok írása nem elméletszintű.

Az elmélet-alkotás célja
Egységes szerkezetben vizsgálni, leírni a hazugság természetrajzát és az ebből folyó pragmatikus következtetéseket elérhetővé tenni a társadalom hasznára.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Társadalomfilozófia, etika.

Az elmélet háttérdiszciplinái
A fentiek fenntartásával: magatartástudományok (pszichológia), szociológia, politikatudomány, teológia, episztemológia, fenomenológia.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Sissela Bok: A hazugság. Gondolat, Budapest 1983.

Az összefoglalót készítette: Mihalik Judit,
2007. június