Peter Berger: The Sacred Canopy

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Társadalmi kommunikáció - vallásszociológia,

Az elmélet érvényességi területe:
Társadalomtudományok (vallásszociológia)
Kultúrakutatás
Teológia

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Társadalmi reprezentáció, társadalmi kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó:
Leíró és magyarázó

A koncipiálásba bevont funkciók:

1. Közösség (társadalom) mint világépítő vállalkozás:

Az externalizáció az embernek a világba való folyamatos kihatása (úgy fizikai, mint szellemi értelemben).
Az objektiváció az emberi cselekvés (fizikai vagy szellemi) által elért olyan valóság, amely pontos választóvonalat húz az alkotó ténylegessége és az externalizált valóság, mint "teljesen más" megjelenése között.
Az internalizáció nem jelent mást, mint az emberek által ennek a valóságnak az újra-birtokbavételét (visszatulajdonítását), még egyszer átalakítva az objektív világ struktúráiból a szubjektív tudatosság stuktúráivá.

Így lesz az externalizáció által a társadalom egy emberi termék, az objektiváció által a társadalom természeténél fogva objektív valóság, és így lesz az internalizáció által az ember a társadalom terméke.

2. Közösség (és vallás) mint világ-megőrzés: Egy társadalomban a szocializáció biztosítja a folytonos konszenzust a társadalmi világ fontos aspektusairól. A társadalmi kontroll pedig biztosítja azt, hogy egyedek vagy csoportok ellenállása korlátok közé szoruljon. Egy másik fontos elem, ami fenntartja és őrzi a társadalmi rend szerkezetét: a legitimizáció (igazolás). Emlékeztető intézmény a rítus. Minden társadalomnak szüksége van egy társadalmi "alapra" (base) ahhoz, hogy mint valós világot fenntartsa magát a benne élő individuumok számára. Ez az alap a tulajdonképpeni "plauzibilitási struktúra" (elfogadottsági, hihetőségi struktúra - a továbbiakban).

3. Közösséget legitimizáló elmélet: teocícea: Nem elégséges egy társadalomnak ezeket a tapasztalatokat átélni (kollektíve is), ezeket meg is kell magyarázni. A teodícea nem boldogságot kínál, hanem jelentést ad (meaning). Ez legtöbb teodícea megváltói ígérete.

4. Elidegenedés: Az internalizáció során a társadalmi valóság valóságként jelenik meg az egyén tudatosságában. Ennek pedig fontos tulajdonsága, hogy a tudatosság megkettőződik, az "én" egy része objektiválódik nemcsak a mások, hanem önmaga számára is, és úgy jelenik meg, mint a társadalmi világ reprezentációinak halmaza, készlete. Az elidegenedés: tudati jelenség, mégpedig a téves tudaté, a tudatnak egy későbbi kifejlődése, egészen más, mint az anómia.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
Társadalomtudományi és teológia értelmezések, történelmi elemek és értelemezések (egymásba fonódó rendszerben)

A koncipiálásba bevont színterek:
a társadalomtudomány történeti konterxtusa
a társadalomtudomány ismeretelméleti (episztemológiai) megfontolásai

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Szociológia
Ismeretelmélet
Humán etológia
Filozófia
Hermeneutika
Kommunikációkutatás

Az elmélet alkalmazási terepe:
Vallásszociológia, teológia, történelmi hermeneutika

Az elmélet háttérdiszciplinái:
Vallásszociológia, teológia, filozófia

Az összefoglalót készítette: Kovács Lajos,
2007. június 6.