Freddie
Strasser - Paul Randolph: Mediáció. A konfliktusmegoldás lélektani aspektusai.
Nyitott Könyv, Budapest
2005.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A könyv leginkább az alkalmazott pszichológia területén helyezhető el. Célja
olyan elméleti és gyakorlati megalapozást adni, amely adott szociálpszichológiai
helyzetekben - konfliktusokban - kellő fogódzókkal látja el a mediátort.
Az elmélet érvényességi területe
Pszichológia, szociológia, jogalkalmazás, társadalomlélektan, kommunikációkutatás,
alkalmazott pszichológia, filozófia, csoportlélektan.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A segítő beszélgetésben, a közvetítő (mediációs) folyamatban alkalmazott kommunikáció.
A szerző megkülönbözteti ezt a kommunikációt a pszichoterápiában illetve a jogi
képviselet során alkalmazott kommunikációtól. Az alapvető különbséget úgy határozza
meg, hogy 1. a pszichoterapeuta hosszú távú változást igyekszik elérni a páciensnél,
2. az ügyvéd az ügyfele számára a maximális nyereséget próbálja megszerezni,
és a másik fél legyőzése lényeges. Ezekkel szemben a mediáció egyenrangú, non-direktív
kapcsolat ügyfelek és mediátor között, amely elsősorban a bizalmon alapszik
és az érdekek és igények felderítése alapján mindenki számára megfelelő megoldást
segít elő.
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó egyben. Leírja a mediáció filozófiai és történeti gyökereit
és jelen gyakorlatát. Másrészről, részletesen magyarázza azokat a pszichológiai
jellegzetességeket, amelyek a mediáció mint társas cselekvés folyamán felszínre
kerülnek, valamint a mediációs folyamat kommunikációs elemeit a mediátor és
a konfliktusban álló felek szemszögéből.
A koncipiálásba bevont funkciók és szerkezetek
Az alapvető kiindulópont az emberek közötti konfliktus. A pszichológia, az etológia
és a szociológia egyaránt alapvető emberi funkciónak tartja a konfliktust, mint
az individuumok (és csoportok) különbözőségének egyik gyakorlati kifejeződését.
A történelem folyamán, valamint a különböző kultúrákban és a különböző társadalmi
csoportokban a konfliktusokhoz való hozzáállás rendkívül különböző lehet, a
véres konfrontációktól a teljes elfogadásig. A könyv először igen tömören összefoglalja
egyes filozófiai és társadalomtudományi iskolák és irányzatok konfliktus-felfogását,
Arisztotelésztől Hérakleitoszon, a középkoron, Descartes-on, Hegelen, Kierkegaardon,
Darwinon, Freudon, Adleren, Rogersen, Morton Deutschon, Sartre-on és másokon
keresztül de Bonóig és Jonathan Sacksig. Erre azért is szükség van, hogy a mediátor
legelőször is tisztázhassa a saját viszonyulását a konfliktushoz, hiszen ezzel
fog dolgozni. A következőkben a szerző alapvetően a mediáció segítő-segített
viszonyának pszichológiai aspektusait tárja föl, valamint lépésről lépésre leírja
a mediációs folyamat szerkezetét. A mediáció pszichológiai megalapozásának fontos
jellegzetessége, hogy nem felszínes érdekérvényesítési folyamatról van szó,
hanem a kiindulópont mindig a valódi igények, szükségletek és érdekek feltárása.
Egyszerű példával élve: aki pénzt követel kártérítésként, annak nem biztos,
hogy igazán a pénz, vagy csak az kell. Az elvárások pontos tisztázása, a rejtett
szándékok és indítékok megértése a sikeres vagy egyáltalán sikerrel kecsegtető
mediáció alapja. A felek érdekérvényesítésében explicite vagy implicite alkalmazott
pszichológiai stratégiák felismerése és kezelése a mediátor tevékenységének
meghatározó része.
A mediáció ugyan nem pszichoterápia, de lehet terápiás hatása, valamint szüksége van pszichoterápiás eszközökre. A mediátornak explorálni kell a felek életszemléletét, és a sajátjával is tisztában kell lennie. Továbbá, világosan kell látnia és adott esetben láttatnia, hogy mik a megváltoztathatatlan és a megváltoztatható adottságok.
A mediátor kommunikációs készségei gyakorlatilag azonosak a tanácsadó vagy a terapeuta készségeivel, de akár természetesen egy hatékonyan segítő jó barát, egy empatikus családtag kommunikációs készségeivel: aktív hallgatás, átfogalmazás, átkeretezés, empátia, összefoglalás, visszaidézés stb.
A koncipiálásba bevont dinamikák és színterek
A mediáció színterei változatosak lehetnek, hiszen a nagyvállalatok közötti,
sokszereplős, bonyolult vitás ügyektől a kétszemélyes, magánjellegű konfliktusokig
minden területen elképzelhető. A könyv alapvetően jogi eljárásba illeszthető,
illetve annak részeként hivatalosan elismert eszközként tárgyalja a mediációt,
jogi tekintetben nagy-britanniai érvényességgel, de természetesen máshova is
átvehető eszköztárral. Egészen konkrétan itt egy egyetemi kurzusról van szó,
amely a nagy-britanniai jogszolgáltatásban alkalmazott mediációra képez.
Noha tehát itt kvázi egy jogi kategóriáról van szó - vagy éppen azért -, fontos a mediációt megkülönböztetni egyéb jogi eljárásoktól és annak eszköztárától. Ez három jól definiálható jellemzőben foglalható össze:
konszenzuson alapszik
Alternatív konfliktusmegoldásról
van szó, amelynek egyéb formái is vannak.
Fontos továbbá a mediációt a tárgyalástól megkülönböztetni, illetve a hasonlóságokat
rögzíteni. A könyv itt megidézi az üzleti tárgyalás egyik klasszikusát, Fischer
és Ury Getting to Yes című könyvét, amit jól tesz, mert a két terület természetesen
igen közel áll egymáshoz.
A jogi mediálás egyik jellegzetessége, hogy igen szigorú szerkezetben zajlik, ez azonban nem jelenti azt, hogy puszta mechanikus levezénylés elegendő lenne hozzá. Meghatározó jelentőségű a siker szempontjából a mediátor tehetsége, intuíciója, emberi kavlitásai, empátiás készsége.
A mediáció struktúrája:
A könyv meghatározza mediáció folyamatának számos egyéb elemét: a mediálás kívánatos időpontját, a mediátor személyének kiválasztását, a viselkedési kódexet, a minőségi garanciákat és biztosítást, a felelősségeket és képviseletet, a helyszínválasztást, a titoktartási kötelezettséget, a költségeket, az időtartamot.
A könyv nagy erőssége, hogy a fentiekben is érintett dinamikákon kívül az esettanulmányokkal igen érzékletesen képes megjeleníteni a valós esetek sokféle lehetséges irányát, buktatóját, megoldásait. A szerzők létező eseteket mutatnak be, és minden esetnél néhány olyan pontot tárgyalnak, ahol a mediátor-hallgatók, vagyis a kezdő mediátorok tipikusan hibákat véthetnek.
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Alapvetően a pszichológiai segítségnyújtás áll az elmélethez legközelebb. Ugyanakkor,
tekintve, hogy konkrétan ez a mediációs konstrukció a nagy-britanniai jogszolgáltatás
hivatalosan elismert és alkalmazott része, az adott jogi környezethez, vagyis
annak alapját képező elméleti konstrukciókkal is kapcsolatban van.
Az elméletalkotás célja
A cél a jogi és pszichológiai segítségnyújtás egy sajátos, sok ismert forrásból
táplálkozó, de lényegében új formájának elméleti megalapozása.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Jogszolgáltatás Nagy-Britanniában.
Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichológia, pszichoterápia, jog, szociológia, szociálpszichológia.
FONTOS és szomorú megjegyzés:
A könyv fordítása gyakorlatilag ennyiben foglalható össze: botrányos. Aki tud
angolul és valamennyire járatos az adott szakterületen, esetleg fordít is, az
kis erőfeszítéssel a magyar "szöveg" mögé látja az eredetit. De elborzadok
arra a gondolatra, hogy olvasók esetleg egy az egyben elfogadják ezt a szöveget
illetve küzdenek vele, esetleg magukat szidalmazzák a befogadás nehézségei miatt.
A ferdítés egyik csúcsa a "magánjellegű kaukusz-ülés" (!!!!!), de
számtalan helyet lehetne idézni, ahol a gyatra fordítás komoly akadálya a szöveg
szakmai (vagy bármilyen) hasznosításnak. És akkor a puszta ügyetlenségekről
nem is beszéltünk. Kár, hogy mindezt egy igazi szaktekintély, Buda Béla neve
is hitelesíti.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:
Barbara A. Budjac Corvette: Conflict Management. Pearson/Prentice Hall, 2007.
Fisher, Ury, Patton: Getting to Yes. Houghton Mifflin, 1991.
Ernesto Spinelli: The interpreted world. Sage, 2001.
Emmy van Deurzen: Existential
counselling and psychotherapy in practice. Sage, 2005.
Az összefoglalót készítette: Rácz Judit,
2007. január 11.