Schoblocher Judit (szerk.): Mi leszünk a jövő kultúrakutatói?
Válogatott tanulmányok

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Strukturáció és társadalomelmélet
Társadalmi cselekvéselmélet

Az elmélet érvényességi területe:
Humán tudományok
Természettudományok

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Humán kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó. Megoldáskereséseknek a megfogalmazására törekszik. Illetve új lehetőségek bemutatására, felvázolására.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
A tanulmánykötet életrehívója egy Domaszéki konferencia (2001. szeptember 27-30.). Tulajdonképpen a kötetben az ott elhangzott előadásokat fűzték össze és szerkesztették egy egész köteté. Némely tanulmány úgy érzem csak tágabb értelemben próbál a címre reflektálni, vagy arra magyarázatot keresni, vagyis egy saját kutatáson belül próbálja meg bemutatni a kulturakutatók, ezen belül is inkább a kuturális antropológus szakemberek útkeresését, felvetődő problémáit. Más tanulmányok a kultúrakutatók öndefenícióját, irányzatait, új lehetőségeit, új felhasználási területeit illetve csapdáit próbálták a 21. század küszöbén vizsgálni.Tulajdonképpen nem vállalkozik arra, hogy definiálja, mit is ért kultúrakutató alatt és szerintem ezt nagyon helyesen teszi a kötet, hiszen mai napig nem lehet konkrétan meghatározni és szűk keretbe foglalni ezt a meghatározást, sőt észre kell venni, hogy nagyon is sokrétű doloról van itt szó. (Lévi Strauss, C., 2001)

A koncipiálásba bevont színterek:

Szűkebb értelemben:

Néprajz
Antropológia
Szociológia
Kommunikáció
Pedagógia

Tágabb értelemben:

Társadalomtudományok
Természettudományok
Emberi gyakorlatok halmaza (James A. Andeson, 2005)

A koncipiálásba bevont dinamikák:
Interdiszciplinaritás kérdése
A tudományosság a társadalomban
Kommunikáció a kutatók és a laikusok között: a kutatók szerepe

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Már a természettudományos kutatásokkal foglakozók is pl. Turzó Barbara Éva - Farkasné Kurucz Zsuzsanna - Lóránt Balázs Hallgatói és vállalati elvárások a változó munkaerőpiacon vagy Krisztián Béla A tudásmenedzsmet gyakorlata, Kozma Tamás Kié az egyetem?, illetve a különböző innnovációs szakemberek felfedezték, hogy az egyetemeken megszerzett tudás sokszor nem elegendő, illetve az egyetemi oktatás nem tud olyan gyorsan alkalmazkodni, ahogy azt a piaci követlemények elvárják. Ezek még az ún. divatszakmákban elhelyezkedni kívánó fiataloknak is gondot okoznak, így nem véletlen, hogy a társadalomtudományokban még nagyobb problémát jelentenek. "Sok esetben tapasztaljuk a munkaerőpiacon, hogy a munkavállalók területéről teljesen különböző szakmában helyezkednek el. Így a több éves tanulási periodus alatt megszerzett ismereteiket kevésbé tudják hasznosítani. A diplomákat halmozók esetében is láthatjuk, hogy nem minden esetben sikerül elsőre megtalálniuk a megfelelő munkahelyeket."(Mang, 2003) Hogyan is kapcsolódik ez az antropológiához és a többi társadalomtudományhoz? Nagyon fontos szerintem annak felismerése, hogy a társadalomtudományok, bölcsésztudományok is szükségesek és fontosak. Azonban, ahogy a tanulmánykötet is mutatja sokszor nem elég ennek felismerése. Nagyon sok fiatal társadalom tudományt végzett, akik graduális képzésben vannak, vagy voltak diploma- halmozókká válnak, vagy teljesen máshol helyezkednek el. A tanulmánykötet rámutat a kultúrakutatók konferenciáján keresztül, hogy milyen lehetőségek is rejlenek a társadalomkutatásokban. Hangsúlyozzák az interdiszciplinaritás lényegét, mely nagyon fontos lenne mind a tudományköziség szempontjából, melyet már Kunt Ernő is megfogalmazott, mind pedig a társadalmi együtműködés fontossága, mely egy merőben más kérdés, de szintén nagyon fontos kérdések felvetése történik meg itt is. Itt lehetne kapcsolni a James A. Andeson A kommunikáció elmélet ismeretelméleti alapjai című művéhez, amelyben az objektivista, a kritikai kulturakutatás és kritikai elméletek illetve a hermeneutikai elméletek kérdései, nagyon jól reflektálnak erre a kérdésre és nagyon sürgős és égető problémákat vetnek fel. A két problémafelvetés látszólag nem összekapcsolható, azonban szélesebb keretek között vizsgálva nagyon is kitűnik e két dilemma közös kapcsolódási pontjai. Egy részről a megváltozott piac más igényeket támaszt mind társdalomtudósok, mind természettudósok elé. Fontos lenne analízálni, hogy az a tudás, mely a társadalmtudományi oktatáson belül graduális képzésben kapnak a diákok mennyire alkalmazkodik az aktuális helyzethez. Ezt Kunt Ernő is megfogalmazta fontos a múlt szem előtt tartása, vagyis fontos megismerni, elsajátítani azokat a kutatásokat, melyek ugyan a múltban készültek, de releváns információkkal bírnak a jelen és jövő kutatásában is egyaránt.Azonban nagyon fontos a jelenben való tájékozódás képessége. A természettudományok már elismerik, hogy egyre élesebb a piaci követelmény és az állami képzés egyre kevésbé képes biztosítani azt a tudást, mely az elhelyezkedéshez szükséges. Miután ez a kérdés realizálódott, próbálnak megoldási útvonalakat találni ennek a helyzetnek az orvoslására (Mang, 2003). Azonban a társadalomtudományoknak is be kéne látniuk ezt és megoldás keresésbe kéne kezdjenek. Szerintem nagyon fontos az interdiszciplinaritás hangsúlyozása ezzel kapcsolatban, illetve a közös érdekekek mentén való összetett kutatások fontosságának felismerése és beépítése a tantervekbe. Illetve a mindennapi életbe a társadalomtudományok jobb és hatékonyabb beépítése és megértetése, megismertetése, és a közös érdekek megtalálása a tudományos élet és a társadalom között. Fontos annak felismerése, hogy nagyon kis százaléka tudja a társadalom, vagy bölcsésztudományokban megszerzett diplomáját hasznosítani. Általában sokan elfordulnak a pályától és más megélhetési forrást keresnek. Akik maradnak doktori képzésben, azoknak is nagyon kevés hányada tud csak a kutatásával foglalkozni, hiszen valahonnan a megélhetését is elő kell teremtse, munkája általában kevés ponton kapcsolódik kutatása tárgyához, vagy ha igen, akkor anomália alakulhat ki a kutatói attitűd és a dolgozó ember olykor skizofrén helyzete miatt.Vajon mi lehet a megoldás erre? És ha valaki nem akar a tudományos életben tevékenykedni, de a megszerzett tudását akarja hasznosítani vajon hogyan tudja ez megtenni? Illetve hogyan lehet azt a problémát még áthidalni, ami abban a kérdésben áll még, hogy ugyan tantervileg szerepel pl. társadalomismeret óra kérdése a középiskolai oktatáson belül, de nagyon kevés iskola tartja ezt fontosnak, általában a történelem óra pótlására használják ezt fel az oktatók. Vajon hogy lehet ezeknek a tantárgyaknak a fontosságát megragadni, illetve vajon valóban olyan fontosak ezek a tantárgyak a mostani formáikban? Ha nem hogyan lehet ezt elfogadtatni a szakemberekkel, hogy a mostani oktatási formáik ezeknek a tantárgyaknak nem elégségesek és milyen másféle megoldásokkal lehet ezt sokkal jobban hasznosítható tantárgyá tenni. Sajnos sok a kérdés, de kevés a felismerés, belátás kérdése vagy egyáltalán a konszezusra törekvés bármilyen oldalról és formában is. Ez a tanulmánykötetet bizonyos fejezetei: Horkai Anita Alkalmazott antropológia az iskolában, Horváth Gergő Az elméleti nehézségekről és "léthezkötöttségünkről", Gombosi Beatrix Múzeum mint médium és lehetőség, Gyuris Gábor Egy cenzus kálváriája erre próbálnak a jövő kultúrakutató kérdésre válaszokat keresni.

Az elmélet-alkotás célja:
Mi is az a kultúrakutatás? Kik is a kultúrakutatók? És miért van szükség rájuk Magyarországon "vagy egyáltalán? Ezek azok a kérdések, amelyeket talán Kunt Ernő kezdett el kérdezni sok más kérdéssel együtt."Kollégiumi tanárok, papok és polgárok, nyomdászok és politikusok, és katonák, földművesek és kézművesek, pásztorok és hajcsárok, utazók és itt rekedtek, művészek és itt gondolkodók, sikeresek és szerencsétlenek, politikusok és hősi halottaknak sírjai, emlékei és példái közt szeretném megérteni, hogy hogyan kellene erről helyesen gondolkodni.Hogy a fontosat a jelentéktelennel össze ne lehessen téveszteni; hogy a jelent is át lehessen élni, de a jövőt is meg lehessen látni; hogy a jelen lehetőségeit is meg lehessen becsülni, de a tervezés íve is töretlen maradjon. Járok a sírok közt sorolom a neveket, idézem az életeket, igyekszem megérteni a példákat. Mert azt belátom, hogy hiteles múltra alapozva lehet csak érvényes jövőt nemcsak tervezni, de építeni is." (Kunt Ernő, 2003) Kunt Ernő és más társadalomtudósok is, mint Horányi Özséb felfedezték a vidéki egyetemek fontosságát és annak célszerűségét is. Felismerték a vidéki társadalomkutató műhelyek fontosságát "a vidéki társadalomkutató műhelyek s a vidéki univerzitások közös kutatásokban és közös oktatásokban való szövetségkötése lehet, melynek során a kultúra elfogulatlan megértésére és értelmezésére törekvés átjárhatóbbá és feloldhatóbbá válhatnak lassan a határok." "Nem rekednek meg a maguk zárvány mivoltában, hanem keresik az összeszövődés lehetőségét a többi vidéki műhellyel: határokon innen és túl. Együttműködnek fővárossal és fővárosokkal, de nemzetközi mércéhez igyekeznek igazodni.Hogy oldhasunk a jellegzetes közép európai "vidék traumán", kuató és oktatóhelyek hálózatára volna szükség itt Közép-Európában, hogy ne lehessen ezt az egész térséget Nyugat-Európához viszonyítva "vidékinek" tekinteni." Sok érdekes kérdést vet még fel Kunt Ernő: Az antropológia keresése című válogatott tanulmánygyűjtemény, mely tulajdonképpen a múlt kérdéseit boncolgatja, a jövőre vetítve ki a kérdéseket. A jelen tanulmány egyfajta részösszegzése az eddig elért eredményeknek. És felhívja a figyelmet nagyon sok társadalomtudománnyal foglakozó szakembernek, hiszen az a probléma, amivel a néprajzosok és az antropológusok szembesültek, ugyanúgy érinti a többi társadalomtudományban tevékenykedőket és a természettudományt is.A kutató szerepe és a tudományosság kérdése a társadalomban nagyon is időszerű kérdés.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Az egyetem megváltozott helyzetének a kérdése lehet, illetve a munkaerőpiac változásai és erre adott társadalmi válaszreakciók.
A másik a tudományos kutatók szerepének újraértelmezése, meghatározása, egymással való közös kapcsolódási pontok megtalálása. A kutatóknak a társadalomhoz való viszonyának kérdése. (Mosoniné Fried Judit, 2004/5)

Az elmélet háttérdiszciplinái:
Interdiszciplináris tanszékek, illetve oktató- kutatintézetek állíthatók fel...végre itt a természettudományok, a technika, a közgazdaságtan, a társadalomtudományok művelői egy nyelvet beszélhessenek, s így a specializáció mellett a holisztikus szemlélet erősödjék....ezek a diplomások nemzetközi érvényű felkészültséggel rendelkezzenek...vendéghallgatók, vendégtanárok hatékony cseréje" sok minden van, amit Kunt Ernő mondott és megvalósult pl. tantervek kérdése, vizuális- kulturális antropológia oktatása stb. Azonban vannak olyanok melyek megoldásra várnak még ezek közül az elméletek közül többek között az interdiszciplinaritás kérdése illetve a kor emberének a mindennapi kételyekben való eligazodásának segítését is célul tűzte ki, az átmeneti krízishelyzetekre való megoldás keresése, közös megtalálása.
Meg kell emíteni, hogy a Fiatal Kulturakutatók Szervezetének lapja, mely egy internetes szaklap volt egy ideig felvállalta a társadalomtudományok közelítésének szerepét, de később ez megszűnt. 2005-ben a Lord Tylor Társaság Csippán Tamás - Fehérvári Marcell Miskolci Egyetem hallgatói vállalkoztak ennek az űrnek a betöltésére egy nagyon színvonalas konferencia a Határ kérdését boncolgatta, illetve 2006-ban a Tér és társadalom konferencia nagyon érdekes kérdéseket vetett fel az interdiszciplinaritás területén való együttműködésre más tudományterületekkel- építészet, földrajz stb. Hasonló kezdeményezések találhatók a Pécsi Tudományegyetemek tanszékein belül is.Vajon lesz- e valahol mindezeknek egy közös találkozási pontja, egy közös metszete?

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Mosoniné Fried Judit - Pálinkó Éva - Stefán Eszter: Kommunikáció a kutatók és a laikusok között: a kutatók szerepe. Világosság, 2004/5. 5- 27. p.

Karl Erik Rosengren: Kommunikáció. Budapest, 2004, Typotex.

Kunt Ernő: Az antropológia keresése. Válogatott tanulmányok. In Szarvas Zsuzsa szerk.: Documentatio Ethnographica 20., Budapest, 2003, MTA Néprajzi Kutatóintézet és L'Harmattan Kiadó.

Horányi Özséb szerk.: Kommunikáció I. : A kommunikatív jelenség. Válogatott tanulmányok. Budapest, 200?, General Press Kiadó.

Horányi Özséb szerk.: Kommunikáció II: A kommunikáció világa. Válogatott tanulmányok. Budapest, 200?, General Press Kiadó.

James A. Anderson: A kommunikáció-elmélet ismeretelmélet alapjai. Budapest, 2005, Typotex.

Schoblocher Judit szerk.: Mi leszünk a jövő kultúrakutatói? Debrecen, 2003, Fiatal Kuturakutatók Szervezete-Kapitális Kft.

Lévi Strauss, C.: Strukturális antropológia I-II. Budapest, 2001

Az összefoglalót készítette: Körtesi Gyopár Tekla,
2007. január 12.