A Társalgás Logikája
(Paul Grice - Logic and Conversation 1967 Harvard /1975)

Megjegyzések Sebestyén Eszter ismertetőjéhez

A grice-i Társalgás Logikájának ismertetéséhez - mely hűen követi a "szerzők/elméletek vizsgálatának szempontjai" elvárást -, nem szeretnék semmit hozzáadni. Sebestyén Eszter ebben az értelemben nagyszerűen teljesítette a feladatot. Éppen ezért csak egy-két adalékkal egészíteném ki, ami inkább háttér-információt, mintsem lényegi változtatást jelent:

I.

A filozófiai logika közhelye, hogy jelentésbeli eltérések vannak (ill. mintha lennének) az ún. formális eszközök és ezek analógiája között, vagy azok között, amit ezek megfelelőinek tartunk a természetes nyelvekben. Kevesen vannak, aki ennek ellenkezőjét bizonyították.
Grice két csoportra osztja azokat, akik a fenti elmélet hívei:

1. a formalista álláspont szerint a formális eszközöknek határozott fölényük van természetes megfelelőikkel szemben. A formális eszközök terminusaiban nagyon általános formulák rendszerét lehet kialakítani, amelyeket olyan következtetési mintáknak lehet tekinteni, amelyek a formális eszközök egy részét vagy mindegyikét igényli. Az ilyen rendszer egyszerű formulák meghatározott halmazából állhat, melyek mindegyikéről bizonyítható az, hogy elfogadhatóak, hogyha az eredeti halmaz tagjai elfogadhatóak. Így vagyunk képesek a kétes elfogadhatóságú következtetési mintákat kezelni. Ha nincs megfelelő formális eszköz rá, akkor a természetes nyelvben kell a tökéletlenséget keresni. Ezek nem kaphatnak határozott igazságértéket (metafizikai töltetük van). Megoldás: egy ideális nyelv létrehozása.

2. Az informalista álláspont szerint egy ideális nyelv létrehozása nem szükségszerű, mert a nyelv szerepe nemcsak az, hogy a tudományosság igényeit kielégítse. Számos más célja is van. Lehet, hogy tökéletesen tudjuk, hogy mit jelent egy kifejezés anélkül, hogy ismernénk annak elemzését és felismerhetően érvényesek bizonyos használatukban. Ezért kell, hogy legyen mód ezen eszközök természetes párjainak szisztematikus logikájára is.

II.

Amikor valaki megsérti a az Együttműködési Alapelvet:

1. MEGSÉRTHET egy maximát. (pl. felmerül a gyanú, hogy félrevezet.)
2. KIBÚJHAT az Együttműködési Alapelv + maximák érvényesítése alól. (pl. lakatot kell tennem a számra.)
3. ÜTKÖZÉSSEL nem tudja kielégíteni a mennyiség maximáját (pl. Légy olyan informatív!, se többet se kevesebbet)
4. MEGSZEGHET egy maximát, nyilvánvalóan nem elégíti ki azt. Ezt úgy hívják, hogy a maximát kihasználtuk.

Társalgási Implikatúra meghatározása:

Valaki azáltal, hogy azt mondja (vagy úgy tesz mintha), hogy p, azt implikálta, hogy q, akkor társalgásilag implikálta azt, hogy q, HA (1) feltehetően követte a társalgási maximákat vagy legalábbis az Együttműködési Alapelveket, (2) feltehetően tudatában van annak vagy úgy gondolja, hogy q-ra szükség van ahhoz, hogy p mondást összhangba hozzuk ezzel a feltételezéssel és (3) a beszélő úgy gondolja, hogy a hallgató kompetenciájába beletartozik az, hogy intuitíven megragadja vagy kiépítse a maga számára azt, hogy a (2)-ben említett feltevésre szükség van.

Készítette: Kovács Lajos,
2007. január 2.