Ludassy Mária: Szavak és kardok

Észrevételek Sebestyén Eszter ismertetéséhez

A recenzor által felsorolt szempontokhoz nem sokat lehet hozzátenni. A Ludassy Mária tanulmányában megjelenő eszmetörténeti bemutató kétséget kizáróan alapvető fontosságú - bár stílusa miatt olykor nehezen befogadható - ismeretanyag, különösen a politikai kommunikációt vizsgáló kutató számára.
Kulcsfontosságúnak tartom a "koncipálásba bevont funkciók"-nál szereplő, inkább csak megjegyzésként álló mondatot, jelesül: "Hol, hogyan, miből keletkezik és mire való a nyelv.", hiszen ez a rendszer - bármilyen terepről is közelítsünk feléje - olyannyira komplex, hogy annak használata, leírása sokszor vezette már félre a nyelvvel foglalatoskodó tudósokat is. E jelenségek felismerése óta talán az lehet a leginkább időtálló következtetés, hogy a nyelvnek a kommunikáció különböző színterein betöltött szerepét vizsgálva nem lehet figyelmen kívül hagyni annak használóit és az általuk generált változásokat, változatokat.
Talán csak annyi kiegészítést tennék még, hogy a nyelvfelfogásról és nyelvhasználatról szóló munkák esetében szinte kínálja magát összevetésre Ludwig Wittgenstein néhány gondolata ugyanerről a kérdésről. Bár vitán felül áll, hogy a Ludassy-monográfia jóval pragmatikusabb megközelítését adja az alaptematikának, mint bármely nyelvfilozófiai értekezés, nem lehet nem észrevenni a párhuzamot Wittgenstein egyik állításával, amely szerint a jelentés nem azonos egy szó szubjektumával, hanem kizárólag használat közben válik érthetővé, vagyis a szavak funkciója nem pusztán a megnevezés lehet, az csupán az egyik. Éppen ezért gondolom nagyon is helyénvalónak, hogy a recenzor megemlíti: "vizsgálható a nyelv matematikai (...) szempontok alapján is."
A bibliográfiai tételek közé tehát besorolnám:

Wittgenstein, Ludwig (1998) Filozófiai vizsgálódások. Budapest: Atlantisz

Kardos Zoltán
2007. január 12.