Kiegészítés Bodoky Tamás ismertetőjéhez:

Hogyan viszonyulnak a Csányi által leírt dinamikák a kultúrakutatás és kommunikációkutatás klasszikus terepéhez?

Számomra úgy tűnik, az etológia vagy az evolúciós pszichológia legfőbb hozadéka ezeknek szociotudományoknak a számára az, hogy tágabb összefüggésekbe helyezik az ezek által kutatott jelenségeket. Az így felrajzolt összefüggésrendszerben az emberi kultúra vagy kommunikáció messze nem egy a többi emberi jelenségtől leválasztható, önálló területnek látszik, hanem rajta keresztülívelő funkcionális összefüggések részének.

A dolog egyik következménye az, hogy evolúciós szempontból nagy, tág funkcionális kapcsolatokat állapíthatunk meg a kulturális viselkedés és az ugyanazok az evolúciós kihívások alakította másfajta viselkedések között. Ez a társadalomról való evolúciós alapú beszédnek talán a leglátványosabb, legcsattanósabb hozadéka, ugyanakkor ezt éri rengeteg kritika azoknak a társadalomtudósoknak a részéről, akik a társadalmi jelenségek finom megértésének egy bizonyos gyakorlatán felnőve túlságosan durvának és leegyszerűsítőnek érzékelik az így feltárt összefüggéseket.

A másik, kevésbé látványos és bonyolultabb következmény az, hogy az egyes társadalomtudományi diszciplínák többé-kevésbé autonómnak és homogénnak tételezett tárgyát másfajta módon határozza meg az evolúciós megközelítés. Ennek a perspektívának a fényében kirajzolódó funkcionális összefüggések elhagyják a kultúra vagy a kommunikáció területét, és egy távolinak gondolt diszciplína területén folytatódnak, ugyanott. Azok a szerkezetek, amelyeket egy evolúciós megközelítésben láthatunk meg, néhol rokonok, néhol pedig idegenek azoktól a szerkezetektől, amelyek mentén vizsgálni szoktuk a társadalmi szimbolizációt. Emiatt az evolúciós megközelítésben adható válaszok nem közvetlenül válaszolnak klasszikus kérdésekre (pl. mi a nyelv? Mi a tudat?), hanem eleve másképp teszik fel a kérdést. A találkozás haszna mégis az lehet, ha a kérdésfeltevés módjából tanulságokat vonunk le a saját kérdéseink megfogalmazására nézve. Úgy tekintsünk-e az emberi társadalomra, mint önálló individuumok kommunikáció vagy kultúra által összefogott egységére, vagy inkább valami sokkal történetibb, heterogénebb összetartó erőt feltételezzünk, amelyben a kulturális jelenségek speciális helyet töltenek be? Úgy tekintsünk-e a tudatra (vagy a nyelvre), mint amelynek általános modellező ereje kapcsolatot teremt a kint és a bent között, vagy inkább abból induljunk ki, hogy a kint és bent között ősidőktől létező funkcionális kapcsolatokhoz képest a tudat egy sajátos, kései fejlemény? A biológiai és a kulturális meghatározottságok éles elválasztása helyett próbáljunk-e inkább éppen összefonódásuk módjára rákérdezni? A Csányi által is leírtak a "biológiait", a kultúrával foglalkozó tudományok fő ellenpólusát, negatív önmeghatározási alapját sem hagyják meg egy homogén, önmagába záródó területként. Stb.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az emberi viselkedés komplex, vagy humán viselkedési komplexum magában foglalja a csak az emberre jellemző kommunikáció-típusokat is. A humán viselkedési komplexumnak három fő összetevője van:

1. a csoportélettel kapcsolatos viselkedési formák;
2. a csoporttevékenységek összehangolása;
3. a konstrukciós tevékenységek.

Az első a természetes csoportszerkezettel kapcsolatos: az embernek jelentősen csökkent a csoporton belüli agressziója, míg az idegen csoportok tagjaival szembeni agresszió lényegében változatlan maradt. A lecsökkent agresszió lehetővé tette az együttműködés legfejlettebb formájának, a kiegészítő együttműködésnek a megjelenését, a táplálékmegosztást és a csoport iránti hűséget.

A második a csoporttevékenységek összehangolásával kapcsolatos: az embercsoport képes tagjainak érzelmeit, viselkedését és a legtöbb esetben mindkettőt egészen finoman összehangolni.

A harmadik összetevő a legkülönbözőbb konstrukciós tevékenységekben nyilvánul meg: a kommunikációt szolgáló emberi nyelvben, a tárgyak és szerszámok használatában, valamint az akciók és szociális viszonyok konstrukciójában.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó: Csányi aprólékosan leírja az ember és az emberszabású majmok viselkedése közötti különbségeket, majd evolúciós szempontból megkísérli megmagyarázni ezeket.

A koncipiálásba bevont funkciók

1.) Az ember csoportélettel kapcsolatos viselkedési formái:

szociális vonzódás, zárt csoportok
csökkent és szabályozott belső agresszió
idegengyűlölet
táplálékmegosztás
kiegészítő együttműködés
több funkciójú szexualitás
szülői gondoskodás
csoportindividualitás
csoporthűség

2.) A csoportviselkedés összehangolásának fő tényezői:

az emóciók szinkronizációja
empátia, hipnózis
mímelés
szociális tanulás: másolás
imitáció, mintakövetés, tanítás, fegyelmezés
szabálykövetés
ritmus, ének, zene, tánc, rítus

3.) A konstrukciós képességek:

mímelés
nyelvhasználat
absztrakciós képesség
tárgyak használata és készítése
logikai szervezés: gépek, technológiák, akciók szerkesztése
személyes és csoportakciók
kiegészítő kooperáció

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet biológiai, etológiai és genetikai alapokon nyugszik, ám mivel az embert vizsgálja, szoros kapcsolatban van az antropológiával, etnográfiával, szociológiával, kommunikáció- és kultúrakutatással is.

Az elmélet-alkotás célja
Csányi az etológia eredetileg az állati viselkedés tanulmányozására létrejött tudományát kísérli meg kiterjeszteni az emberi viselkedésre is. A humánetológia az emberszabású majmok és az ember viselkedése, kommunikációja között tapasztalt eltérésekre evolúciós magyarázatokat ad.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Biológia, etológia.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Biológia, etológia, genetika, archeológia, etnográfia, kulturális antropológia, kultúrakutatás, kommunikációkutatás, szociológia, társadalomtörténet.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Bereczkei T.: A génektől a kultúráig, Budapest, Gondolat, 1991.

Csányi V.: Az emberi természet: Humánetológia, Budapest, Vince Kiadó, 1999.

Csányi V.: Evolúciós rendszerek, Budapest, Gondolat, 1988.

Csányi V.: Etológia, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.

Darwin, Ch.: A fajok eredete, Budapest, Typotex, 2000.

Eibl-Eibesfeldt, I.: Human Ethology, New York, Aldine de Gruyter, 1989.

Lorenz, K.: Összehasonlító magatartáskutatás: az etológia alapjai, Budapest, Gondolat, 1985.

Gagyi Ágnes
2007. január 9.