Kepes György: A világ új képe a tudományban és a művészetekben
(Corvina kiadó 1979) c. könyvéhez
(A mű eredeti címe: The New Landscape in Art and Science , Paul Theobald and Co., Chicago, 1956)

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése

Kepes György formálisan nem sorolható irányzathoz, mindazonáltal írásai, Moholy - Nagy László közismert hatása és az általa hivatkozott szerzők alapján - C.S. Pierce, Bertrand Russell, Charles Morris, Walter Gropius, stb. - strukturalistának mondható.

"világunk megismerésének és irányíthatóságának zálogaként a figyelem középpontjában mindinkább a STRUKTÚRA kerül, sokkal inkább, mint a kvantitatív mérték, vagy az okozati viszony." (p.111.)

"a "dologlátás"... túlságosan korlátozott ahhoz, hogy a tér és idő bővebb skáláján, a nagyon nagy, nagyon kicsiny, nagyon gyors és nagyon lassú szintjén is lehetővé egye a tájékozódást. A saját testünkhöz viszonyítható világot egy ehhez nem viszonyítható alakzatokkal teli világ váltotta fel. Új viszonyítási tengelyekre van szükség. E közös nevező a struktúrában fedezhető fel. Struktúra, mely átfogja tapasztalatunk összes szintjét. Ezek a struktúrák átfutnak egymásba, tehát egyben akcióformák is. (pl. a vízgőz - hópehely - esőcsepp struktúráinak akcióváltozása)" (p.180.)

Az elmélet érvényességi területe

A képalkotás a művészetben és a tudományban. Ennek előfeltétele a pallérozott látás, a látási képességek tudatos fejlesztése. A látást is a gondolkodás egy formájának tartja, okfejtése több helyen összecseng a Nyíri Kristóf által jegyzett, főként Wittgenstein - Gombrich - Goodman hivatkozásokra alapozott "A gondolkodás képelmélete" c. tanulmány hipotézisével, hogy t.i. "az emberek először is képekben gondolkoznak...". Munkáján - a strukturalista felfogás mellett, természetesen - helyenként érezhető a Gestalt - pszichológia és a pszichoanalitikus irányzat hatása is, általában elmondható, hogy a téma érzékelés - pszichológiai vetületei is foglalkoztatják.

"... minden, amivel a képzet a megismerés kitágulásához hozzájárult ugyanazon emberi törekvésre vezethető vissza: arra, hogy az érzéki benyomások sokaságát egységes egészbe foglaljuk össze... az egyszerű észlelés több érzéki benyomást egyetlen alakhoz kötött látványban - Gestalt - egyesít."(p.32.)

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa

"Az újrateremtett érzéki formák a kommunikáció eszközeként szolgálnak: a hallott hangok zenévé és beszéddé, a látott formák képpé és írássá alakulnak át. Az érzéki tapasztalatok újrateremtésére és megőrzésére irányuló erőfeszítés létrehozza a kommunikáció jelképrendszerének alapjait." (p.84.)

A képek úgy vesznek részt a kommunikációban, hogy egyfajta modul - ként funkcionálnak. A modulokat érzéki adatokból egységes egészbe szervezett információs egységnek tekinti. Ezen képek

segítenek egyrészt a világban való tájékozódásban,
másrészt általuk válnak tudatossá - bennünk - a világ formái és szerkezetei, és
ezek ösztönöznek a gondolkodásra és a fogalomalkotásra.

A művészek és a tudósok szorosabb együttműködésétől várja egy "új vizuális nyelv" létrejöttét, "amely az elvont gondolatot azonos jelentésű, erőteljes, közvetlen érzéki képekkel erősíti meg".

"... a tudományos és művészi megismerés egyesül, és a tapasztalat új alaptípusát teremti meg, amely se nem tudományos, se nem művészi, hanem olyan megismerés, amelyre egyaránt jellemző az információ és a költői vízió." (p.7.)

Ennek megvalósítását olyan struktúrában látja, amelyben összeolvad a verbális és vizuális közlés.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó, amennyiben egy kibontakozó vizuális kultúra el - és - befogadását kívánja elősegíteni. Megvilágítja és igyekszik érthetővé tenni a jelenségek és azok ábrázolása között fennálló összefüggéseket. Erre azért van szükség, mert az optikai médiumok képei nehezen közelíthetőek meg spontán módon bizonyos objektív, fizikai - biológiai - kémiai eseményekkel kapcsolatban. Különös jelentősége van a

nagyon nagy dolgok
nagyon kicsi dolgok
nagyon távoli dolgok
nagyon lassú mozgások
nagyon gyors mozgások
transzparencia - jelenségek (például a röntgensugár segítségével, vagy infralámpával sötétben megjelenített szerkezetek)

tekintetében.
A tudomány eredményei között a filozófus megtalálja az összefüggéseket, mi pedig, mindennapi életünk és tájékozódásunk során felhasználjuk azokat.

"A tudomány feltételezett összefüggéseit soha nem tapasztaljuk közvetlenül, hanem csak modellek konstruálásával (pl. molekulamodellekkel) vagy a fényképezés különleges módjaival tudjuk szemléltetni. Művészek és tudósok: annak az útját keresik, miként tegyük sajátunkká azt, amit már tudunk, de amit átérezni még nem tanultunk meg." (Hayakawa, id. Kepes Gy. p.54.)

A koncipiálásba bevont funkciók

A vizuális észlelés általános modellje, az észlelés struktúrája

1. optikai ingerek és az ezeket felfogó érzékszerveink
2. emlékezetünkben elraktározott képek készlete, közvetlen tapasztalatunk, és magunkról, illetve a világról bennünk élő kép. Az észlelés e két tengely eredője.

A képalkotás folyamata, transzformáció és szimbólumteremtés

1. a formák elkülönítése azon vonalak mentén, amelyek elválasztják azokat környezetüktől
2. kép - alkotás. Az érzékelt világ képzetei kikerülnek az emberek fejéből, akik azokat körvonalas rajzok formájában közölték egymással.

Megfigyelhető, hogy Kepes a képi dekódolás elemzése során döntő jelentőséget tulajdonít a figura - háttér distinkcióknak, a körvonalaknak - melyek mozgástanulmányok is - , esztétikája pedig az alakzatok tekintetében (is) erősen hajaz a Bauhaus formatanjára. Ugyanakkor hivatkozik Kant - ra is, amennyiben az a körvonal, és az általa meghatározott forma elsődlegességét hirdette esztétikájában - például a színek szerepének kontójára.

"szimbolikus transzformáció: a közvetlen tapasztalat átalakítása a tapasztalatot közölhető formába sűrítő szimbólummá. Ez mind a művészi, mind a tudományos alkotómunka kulcsa". (p.205.)

"... a "dolgokat" csak úgy tudjuk kellőképpen érzékeli, ha valamely jelentőséget tulajdonítunk nekik. Ha szimbólumoknak tesszük meg őket úgy, hogy képesek legyenek mind érzelmi hatás keltésére, mind valóságos voltukkal ingerek kiváltására, akkor alkalmasak arra, hogy általuk megértsük környezetünket és a világot mind egyénileg, mind társadalmilag." (p.8.)

A vizuális nevelés társadalmi jelentősége

"Minden korszak egy összefüggő, és egységes kollektív látásmódban éri el tetőpontját, mely nem egyéb, mint a mindenkori társadalom kulturális nézetei által alakított és korlátozott képe az általános tapasztalt "valóságnak... minden képzetnek, érzésnek és gondolatnak van egy közös alapvető modellje, analógiája. Ezek a modellek alkotják a keretét annak a tájékozódásnak, melyek révén a környezetünket egységesen próbáljuk megérteni. Csak úgy vagyunk képesek látni, érezni és gondolkodni, ahogyan azt alapvető modelljeink engedik " (p.258.)

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek

tudományos felfedezések, és ezek hatásainak leírása
a tér és képalkotás módjainak bemutatása a görög civilizációtól kezdve a kései kubistákig
ezen eredmények és gondolkodásmódok lehetséges fúziójának kísérlete
a könyvhöz tördelt képanyag szerves részét képezi a közleménynek. Sőt, az író úgy fogalmaz, hogy könyvében a képanyag a tartalom, és a szöveg az illusztráció, egyébiránt a munkát a szöveg és a képek szerkezeti egységének tekinti.

A koncipiálásba bevont színterek

a vizuális kommunikáció előrenyomulása a gondolkodásban,
a tudományos kísérletekben,
az alkotói, művészi megnyilvánulásokban,
a kulturális javak teremtésében

A koncipiálásba bevont dinamikák

egy megváltozott kulturális környezet bemutatása
az erről való gondolkodás új lehetőségeinek felvetése
megkísérli ellentétesnek látszó erővonalak fúzióját
a spontán módon érzékelhetetlen vizuális jelenségek megközelítése tudományos - racionális oldalról
ugyanezen dolgok megközelítése művészi - intuitív szemlélettel
egyrészt táplálkozik a mozgás vs. mozgásfázisok vitából, másrészt táplálja is azt a kinematografikus eszközök alkalmazása által felvetődő újabb megközelítési lehetőségek által.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal

azok az elvek szolgálnak útmutatóként, amiket C.S.Pierce kívánt meg a logikától: "inkább bízzunk az érvek sokaságában és változatosságában, mint bármely érvelés meggyőző voltában...ne lánc legyen az érvelés, hanem kötél."
Gestalt - pszichológia
pszichoanalízis
Konstruktivista ideológia - Moholy - Nagy, Gabo, Walter Gropius
Weeler, metaforikus designelmélet
Charles Morris, fényképek mint posztlinguális szimbólumok
C.F.A. Pantin biokémiai modellje az elemi részek különböző kombinációiról
Paul Weidlinger: kauzális morfológia vs. műszaki tervezés
Louis de Broglie fizikai elmélete a kontinuitás - diszkontinuitás problémájáról

Az elmélet-alkotás célja

1. Miként a filozófiai gondolkodás - többek közt a valóság fogalmának újra és újrakonstruálása által - fokozatosan eltávolodott a mindennapoktól, úgy a képzőművészeti ábrázolások is elérkeztek arra a pontra, amikor azok a mindennapi tapasztalatokkal nehezen összevethetővé váltak. Kepes bemutatja és megmagyarázza új környezetünk új képeit, fellép egy korszerű esztétikai gondolkodás igényével. McLuhan nem szerepel ugyan Kepes munkájában, mégis hadd idézzek tőle néhány idevágó gondolatot:

"The new media are not bridges between man and nature...they ARE nature"
"The most human thing about us is our technology"
"LOGIC is figure without a ground"
"enviroments are not just containers, but are processes, that change the content totally."

2. a tudományos és a művészi megismerés összebékítése, és egyesülése révén kifejleszteni egy olyan "nyelvet", amely lehetővé teszi az emberek számára a megváltozott világban való tájékozódást.

"a művész és a tudós feladata egyaránt az, hogy érzékelhető képet adjon a természet rejtett erőiről, melyekről mindketten tudomással bírnak... a művészet nyelve nem azonos a tudományéval: a művész kommunikációs eszközei intuíción, irracionalitáson, míg a tudósé a pszichológia racionális elemi keresztül fejti ki hatását. A művész inkább az érzékeket, a tudomány inkább az értelmet foglalkoztatja. Műalkotással nem lehet érvelni" (GABO, id. Kepes Gy. P.50.)

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe

Vizuális kommunikáció, úgyis, mint:

racionális képalkotás, tudományos modellakotás
művészi transzpozíció
vizuális nevelés, befogadói szuppozíciók fejlesztése

Az elmélet háttérdiszciplinái

pszichológia
fiziológia
nyelvészet
esztétika
geometria
biokémia
krisztallográfia
fizika
műszaki tervezés
design

Kapcsolódási pontok néhány modern képelmélettel

Mint azt a dolgozat elején megfogalmaztam, számomra a képelméletekkel foglalkozó jelen teóriák közül a - többek közt - Nyíri Kristóf által képviselt irányzat tűnik Kepes György koncepciójához legközelebb állónak. Hangsúlyozni szeretném mindazonáltal, hogy Kepeshez hasonló teoretikus igényű, egyben releváns alkotótevékenységet folytató szerzőt jelenleg nem ismerek, így Nyíri munkásságát sem tudjuk összevetni a Moholy - Nagy László - Kepes György nevéhez kapcsolható irányzattal.

A filozófiaprofesszor hivatkozásai nagyjából ugyanazokra a szerzőkre vezetnek vissza, akiket a képelmélettel komolyan foglalkozó kutatók - így Horányi Özséb is, például "A sokarcú kép" c. tanulmánykötetében - megneveznek. Közülük néhány név: Russell, Price, Koestler, Gombrich, Goodman, Soren Kjorup, Jaakko Hintikka, William Ivins, Austin, Searle, Stephen Kosslyn, Lawrence Barsalou etc. Ugyanakkor azok az aktív alkotóművészek, akik a teoretikus tevékenység felé is kacsinthatnak, véleményem szerint nem minden esetben érik el azt a bizonyos színvonalat, amely az imént említett szerzőket egyébként jellemzi, tekintet nélkül arra, hogy egyetértünk e velük, avagy nem.

Kivételt talán a fiatalon elhunyt Bódy Gábor munkássága jelent, aki teoretikusként képzett volt és alapos, alkotóként pedig szintén tevékeny életet élt. Sajnos nem túl hosszút, ezért úgy gondolom, - és frissen megjelent egybegyűjtött írásai is erre engednek következtetni - hogy életműve kissé fragmentált.

Ha nem "általános képelméletre", vagy a képek gondolkodásban betöltött szerepére gondolunk, hanem kifejezetten Bódy Gáborra, és arra a Kepes által hangsúlyozott tézisre, miszerint "ha tapasztalatot tapasztalattal, képet képpel vetünk össze, környezetünk összképe élesebbé válik, és felismerjük benne - inkább érzéki - érzelmi, mint racionális szinten - az új rendet. Így el tudunk igazodni a formák új világában" - akkor az ennek a szellemiségnek megfelelő "iskolát" hazánkban Peternák Miklós nevéhez kötném. Nemcsak Bódy szellemi hagyatékának ápolását, továbbvitelét szolgálja, de teoretikusként a jelenkor képalkotási folyamatait is figyelemmel kíséri (lsd. pl. "Új képfajtákról", illetve az "Új képkorszak határán" c. munkáit.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Magyar nyelven:

Kepes György: A világ új képe a tudományban és a művészetekben, Gondolat, 1979

Kepes György: A látás nyelve, Gondolat, 1979

Kepes György: A közösségi művészet felé: tanulmányok a kortárs művészet és a modern világ együttműködésének lehetőségeiről, Magvető, 1978

Angolul:

György Kepes: Structure in art and in science, George Braziller, New York
1965

György Kepes: Module, proportion, symmetry, rhythm, George Braziller, New York 1966

György Kepes: Education of Vision, George Braziller, New York, 1965

György Kepes: The man-made object, George Baziller, New York 1960

György Kepes: Light Graphics, Intl Center of Photography 1984

György Kepes: Arts of the Environment, George Braziller, New York 1972

György Kepes: Light and design, Walker Art Center, 1967

György Kepes: The visual arts today, Wesleyan University Press, 1966

György Kepes: Sign, image, symbol, (unknown)

György Kepes: Form and motion, Society of Typographic Arts, 1954

Az összefoglalót készítette: ,
2006. december 20.
Demeter Márton