Hare, Robert D.: Kímélet Nélkül
-A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa-
Háttér kiadó, Budapest 2004
/Without Conscience 1993 The Guilford Press/ ford: Kövi György

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Pszichopatológiai kommunikáció. A közvetlen emberi kommunikáció speciális területe patológiai sajátosságainak leírása, elemzése, pszichopata személyiségprofil felállítása, diagnosztikus szűrőlista létrehozására.

Az elmélet érvényességi területe
A pszichopatológiai kommunikáció (patológiás jelenségek a közvetlen emberi kommunikációban) szakterületén belül, szerző sajátos betegcsoport, a pszichopátia (primer szociopátia) tünetegyüttesét írja le a mindennapi kommunikáció jelenségkörében.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Közvetlen emberi kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró.

A koncipiálásba bevont funkciók
R. Hare olvasmányos könyvében megtévesztő, meggyőző, manipulatív funkciók halmazáról ír, elsősorban gazdag empirikus anyagából, saját tapasztalataiból válogatva, olykor irodalmi példákkal is alátámasztva, a példák tucatjaival igyekezve finom distinkciót tenni az egyes befolyásolási funkciók különböző összefüggésekben, különböző narratívában történő értelmezéséhez.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Élettani, biológiai szint - a pszichopatológia szintje - társas/társadalmi fogadókészség és igény szintje jelenleg eltérő szerkezeti megközelítéseket alkalmaz(igényel). Hare vizsgálatai elsősorban a pszichopatológia jelenségszintjén mozognak, a társadalmi jelenségszint bevonásának hiányát megközelítése hibájának tartom.

A koncipiálásba bevont színterek
Börtönök, hivatalok, közigazgatás, vállalatok, üzleti élet, valamint a fehérgalléros bűnözés főbb színterei, minden olyan terület, ahol bizalomra építve, (ill. azzal visszaélve) gyorsan, jelentős befolyásra lehet szert tenni.

A koncipiálásba bevont dinamikák
a.) A személyiség dinamikája jellemzően az affektív- és kognitív funkciók egymáshoz való viszonyainak torzulása, erős énvédő, elhárító mechanizmusok kiépülése, a szorongás és szeretet élményének pusztán racionális, kognitív szinten történő megélése révén, illetve ebből következően a hibázásból való tanulás és korrekció képtelensége révén valósul meg.
b.) életút-elemzés, családtörténetek, longitudinális, utánkövető vizsgálatok, ahol a dinamika a pszichopata típusú antiszociális karrierben nyomon követhető.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Nem jellemző. A pszichiátriai, pszichopatológiai összefüggéseket kellően kibontja a szerző, azonban hasonló mélységű szociálpszichológiai, kommunikáció-elméleti interpretációval adós marad.

Az elmélet-alkotás célja
A társadalom megóvása; diagnosztikus segédeszköz (Psychopathy Checlist) megalkotása elsősorban szűrés céljaira egy olyan betegségtípusban, amely a nagy pszichiátriai kórképek közé nem sorolható, etiológiája vitatott, ugyanakkor társadalmi veszélyessége, tüneti megjelenésének rendkívüli széles skálája és kaméleonszerű változékonysága miatt felismerése magas absztrakciós szintű kommunikációs elemzést és speciális klinikai tapasztalatot igényel.
Az elméletalkotás gyengéje ugyanakkor, - különösen miután a rendelkezésre álló terápiás eszközök igen rossz prognózisáról számol be a szerző, (vagyis: pszichopaták vannak, voltak, lesznek) -, annak a szervezetpszichológiai/társadalomlélektani szempontú kérdésnek az elmaradása, hogy vajon milyen szervezeti állapot, miféle társas/társadalmi helyzet késztet egy vállalatot, közösséget, szervezetet arra, hogy problémái megoldására pszichopata (antiszociális) személyiséget alkalmazzon?

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
börtönök, alkalmasságvizsgálatok, klinikum

Az elmélet háttérdiszciplínái
klinikum, pszichopatológia, pszichiátria, kriminológia, viktimológia, kommunikáció

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

CECKLEY, HERVEY: The Mask of Sanity, St. Louis, MO: Mosby 1976. 5. kiadás

HARE, D. ROBERT: Psychopathy: Theory and Research, New York: Wiley 1970

KULCSÁR ZSUZSANNA: (1974) Személyiségpszichológia. Egységes jegyzet, Tankönyvkiadó, Budapest (12 utánnyomás)

KULCSÁR ZSUZSANNA. (1991). Pszichopátia, Pszichológiai Műhely, 8. Akadémiai Kiadó, Budapest.

SZENDI GÁBOR: A humán pszichopatológiák pszichobiológiája - pszichopátia (in: BUDA BÉLA, KOPP MÁRIA(szerk): Magatartástudományok, Budapest, Medicina 2001. 844-938. old.) http://www.magtud.sote.hu/szg_human.htm

http://www.mfor.hu/cikkek/cikk.php?article=15866

http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=5108

Az összefoglalót készítette: Simon Miklós,
2006. október 16.