Hammer Ferenc: A közbeszéd és társadalmi igazságosság

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
reprezentációkutatás: szegénység, társadalmi kirekesztettség, "szociális szenvedés" a nyilvános térben

Az elmélet érvényességi területe
mindennapi és közbeszéddiskurzusok, társadalompolitika, média

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
"Az igazságosság mibenléte "megtárgyalásának" meghatározott módja egy adott társadalomban (valamiféle meta-médiaeffektusként) az mely meghatározza - azaz eldönti és performatív beszédaktusként meg is valósítja - hogy az illető társadalomvagy kultúra mennyire tekinthető igazságosnak" - írja a szerző (Hammer: 13. oldal). A vizsgált műsort a társadalmi jelentésalkotó folyamat részeként kezeli, ami konkrét összefüggésben áll a társadalmi igazságosság gyakorlataival, a szerző szerint a műsor maga is hozzájárul a társadalom kettészakadásához azzal, hogy a szenvedés övezte, helyzetükért kizárólag magukat okolható számkivetettek csoportjára, és az életüket eredményeik alapján meghatározott komfortban élő többiekre osztva ábrázolja.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó: : a riportok elemzésén kívül a hazai bulvárforradalom jellegzetességei mellett a Fókusz történetére, fogadtatására, műfaji jellegzetességeire is kitér, illetve tárgyalja a társadalmi szövevényt, amelyben ez a kulturális termék létrejött és működik.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A brit kultúrakutatás revizionista iskolájának módszertanát követve vizsgálja a kulturális termék jelentéstartományait a szöveg, a produkció, a recepció és a szabályozás egymás kontextusaiban történő elemzése által.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Az elemzés alapja a Fókusz c. szórakoztató tényműsor (factual entertainment, tabloid tv): A kötetből kiderül, hogy a mindenkori Fókusz-néző két-háromnaponta találkozik szegényekkel, akiket a műsor jellemzően nyomorúságos, konfliktusokkal és testi problémákkal terhelt csoportként ábrázol. A vizsgált riportokban a szereplők megjelenítésének fele beszéd nélküli történet, az összes megnyilatkozás kétharmada a riporter szájából hangzik el, azaz a néző nem az érintettől ismeri meg a történetet. A riportok nem magyaráznak, nincs szó összefüggésekről vagy folyamatokról. A Fókusz szegénye tehát gyakran néma, de akkor sem szószátyár, ha megszólal: a több mint háromszáz Fókusz- riportot tartalmazó mintában a leghosszabb riportalanyi megnyilatkozás is csak 58 szóból áll. A szerző szerint ráadásul a műsor "rátesz két lapáttal az illető helyzetre", vagyis a valódinál súlyosabbnak mutatja a szereplők életét, és ezt olyan stílussal teszi, amitől ez a súlyosabb helyzet lesz hihető és természetes. A szenzációra törekvő műfaj gátat szab annak, hogy megismerjük az egyes ember valódi helyzetének és a probléma valódi szélesebb, társadalmi, politikai körülmények közé ágyazott okát.

Az elmélet háttérdiszciplinái
kommunikációelmélet, szociológia, politológia, médiaelmélet, tömegkommunikációelmélet, társadalomtörténet.

Bibliográfia

Hammer Ferenc: Közbeszéd és társadalmi igazságosság. A Fókusz szegénységábrázolásának értelmezése. Gondolat Kiadó, 2006.

Hammer Ferenc: Közbeszéd és társadalmi igazságosság, Médiakutató 2004 tavasz.
Online: http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_01_tavasz/01_kozbeszed

Hammer Ferenc: Üzenet a képek között, Médiakutató 2005 tavasz
Online: http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/06_uzenet_a_kepek

Az összefoglalót készítette: Munk Vera,
2007. január 14.