Michel Foucault: A szexualitás története III. Törődés önmagunkkal
Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2001

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Foucault utolsó nagy művének harmadik kötete, mely megközelítőleg ugyanannak az időszaknak a görög és latin szövegeit rendezi szexualitástörténetté, mint amely időszakban a Káma-szutra létrejön Indiában, ritkán jut tovább, mint amit az alcímben mond: "törődés önmagunkkal", aminek rejtett premisszája, hogy a másik a függés okozója.

Az elmélet érvényességi területe
Filozófia. (De tekinthetjük a szerzőt történésznek, pszichológusnak vagy akár politikusnak is.)

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A dis-cursus (beszéd) szó eredetileg annyit jelent, mint ide-oda futkosni, ahogyan a szerelmes is teszi: ármánykodik önmaga ellen, beszéde nyelvi rohamokban jelenik meg. A szexualitás igazgatása: mindebben nem a szigorú tilalom a lényeg, hanem az az igény, hogy nyilvános diskurzusok segítségével szabályozzák a szexualitást.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró/magyarázó.

A koncipiálásba bevont funkciók
Nyelvi kifejezésmódok, megfeleltetés, kommentár.

A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetőleg szerkezeti egységek
Amikor Foucault a szexualitás történetét írja, szövegek viszonyát vizsgálja: "görög" szövegeket, "keresztény" szövegeket, történet pedig nincs, azaz nem folyamatos. Megpróbálja körülhatárolni egy adott beszédmódhoz tartozó szövegek csoportját - "görögök" -, mely a különbözés által áll viszonyba egy másik szövegcsoporttal.

A koncipiálásba bevont színterek
Foucault-t az foglalkoztatta, hogy milyen módon lett a tudás számára probléma az emberek saját biológiai realitása a 18. században.
A nemiség Foucault értelmezésében részben olyan hatalmi fórum, amely "látszólag uralkodik rajtunk, lévén olyan titok, amely ott lappang egész lényünk mögött, egyszerre kápráztatva el bennünket az általa megjelenített hatalommal és az általa elrejtett jelentéssel". Véleménye szerint a nemiség csupán egyfajta "eszményi pont", amelyet a szexualitás és annak működése tett szükségessé.

A koncipiálásba bevont dinamikák
"De a kiinduló posztulátum, amelyet szeretnék a legtovább megőrizni, változatlanul az, hogy a hatalom és a tudás, az igazság és gyönyör mechanizmusai (vagyis azok a mechanizmusok, amelyek olyannyira különböznek az elnyomástól) korántsem másodlagosak, korántsem puszta követelmények; és hogy a represszió nem alapvető, s nem is olyasmi, ami mindent maga alá gyűr."
Foucault a szexualitásra és a testre fordított figyelem 17-19. századi megváltozásából bontja ki a "hatalom mikrofizikájának", a tudás és a hatalom újféle egybeszövésének az elméletét, melynek logikáját nem a tiltás és az elnyomás határozza meg, hanem éppenséggel a produkció, a gondoskodó állami kontroll alatt tartott, állandó beavatkozási felületet kínáló, egymást a társadalmi élet minden pontján rendszerbe szorító vágyak sokkal rafináltabb erővonalai.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Foucault irodalom-felfogása: Nyelvről vallott nézetei áthatották a humán- és társadalomtudományok nagy részét, mély szkepticizmust keltve az emberi elmének az objektív valóságot megismerő képessége iránt. Kiindulási pontja a nyelv, és az a végkövetkeztetése, hogy csakis a nyelven keresztül ismerünk. Így a világ, amelyben élünk, a nyelvben ismerhető meg: mivel mi is a világ részei vagyunk, mi is a szöveg részévé válunk.
Eric Berne játszmaelmélete: Eric Berne szerint az ember örök problémája, hogy hogyan strukturálja az ébrenlét óráit annak érdekében, hogy megszabaduljon az unalomtól. Erre a társas kapcsolatok szintjén több módszer is adódik, mint amilyenek a rituálék, az időtöltések, a játszmák, az intimitás vagy a tevékenység. Ez utóbbi mintául szolgálhat a másik négy bármelyikéhez, az első három pedig az átélt intimitás valamiféle pótléka.
Peter Brownt Foucault-nak a szexualitás történetével kapcsolatos kérdésfeltevése ihlette nagyszabású monográfia megírására. Azt elemezi, hogy hogyan formálódott ötszáz éven át a késő antik kereszténység viszonya a szexualitáshoz.

Az elmélet-alkotás célja
A szexualitás története című Foucault-sorozat, mely persze nem a szexualitás története, hanem a gondolkodásé, mely az ezzel a tudással rendelkező szubjektumot létrehozta. Egy olyan diskurzust szorgalmaz, mely perspektivikusan fogadja el vagy utasítja el ezt vagy azt a diskurzust, tehát bizonyos keretek között választhatóvá teszi a diskurzust, azaz az egyik igazságot a másikkal szemben.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Filozófia.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichoanalízis, etika.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Georg Simmel: A kacérság lélektana, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1996.

Roland Barthes: A szöveg öröme, Osiris, Budapest, 1996.

Roland Barthes: Sade, Fourier, Loyola, Osiris, Budapest, 2001.

Az összefoglalót készítette: Németh Mihály
2007. január 5.