Norbert Elias: A civilizáció folyamata
Gondolat, 2004.

Elias elméletét szociogenetikusnak nevezi. Ez arra utal, hogy a civilizált társadalom szerkezetének időbeli kialakulását követi nyomon, pontosabban a civilizált társdalom specifikus formációinak, kollektív jelenségeinek egymásra következését, kibomlását. Ebben az értelemben a kronológia csak egy aspektusa a szociogenezisnek, a társadalmi jelenségek feltűnése és oksági sorba rendződése nem szükségszerűen alkot időrendet, sokkal inkább meghatározó, hogy az egyes jelenségeket magyarázó modellek miként állnak párbeszédben egymással. Az emélet érvényességi köre elsősorban a nyugat-európai történelmi nagyhatalmak szociogenezisét fedi le. Nem mintha más földrajzi és politikai elhelyezkedésű társadalmak szociogenezisét ne lehetne megadni, de Elias a civilizáció, mint elsődlegesen egy jellegzetes viselkedés forma kifejeződését eredendően a nyugati társadalomban lokalizálja. Ezt megerősíti, hogy a civilizálódás és a szekularizáció között szerves összefüggést lát, márpedig a szekularizmus valóban elsődlegesen az európai gondolkodásra alakalmazható, pontosabban a zsidó-keresztény vallási territórium fedésében. Az elsődleges kommunikációs forrás a viselkedésminta és a gesztuskészlet, ezen is látható, hogy lényegében szociálpszichológiai elmélettel van dolgunk. Az elmélet egyszerre leíró és magyarázó, amiként az a legtöbb genetikus vagy morfológiai vizsgálat sajátossága. Ugyanis a genetikus vizsgálatok kettős perspektívával dolgoznak, először ráközelítenek egy adott probléma területre, ott analítikusan működnek, azaz felbontják az egyes alkotó elemek közötti kapcsolatokat és az elemeket elszigetelten vizsgálják. Az analizis után a szintézis következik, vagyis a ráközelítés után a globális távolító perspektíva kezd működni, amely az egyes elemek lehetséges funkcióit a teljes rendszer szempontjából értelmezi. A történelmi Nyugat-Európa jellegzetes társadalmi folyamata a civilizálódás, amely Elias szerint csak a nyugati történelmi birodalmakra jellemző, és elsődlegesen az abszolútista feudalizmus és imperializmus korában gyökerezik. A civilizáció a szerző szerint lényegében viselkedés- és gesztusrendszerek összessége, ellentétben a kultúrális alakzatokkal, melyek egy adott társadalom aktuális kollektív tudástartalmát képzi le. Ebben az értelemben a kettő éles elválásáról is beszélhetünk, a civilizált közösségek nem feltétlenül kultúráltak, ebben tagadhatatlanul felismerhető a modern kor szkepticizmusa a történelmi gyarmatosító államokkal szemben. A legfontosabb színtér az abszolútista udvar és a polgárosult háztartás. Elias szerint a polgári háztartás az az elemi élettér, melyben az egyének olyan közelségbe kerülnek egymással, hogy elkerülhetetlenné válik az indulatok elfojtása, amit a szerző indulatgazdálkodásnak nevez. Ez a koncepció elég egyértelműen Freud nézeteiben gyökerezik, aki szerint a szocializáció alapvetően a libidináris vágyak korlátozása, amely elsődlegesen a családon belül, az incesztózus szorongások megjelenésével kapcsolatos. Azonban erősen vitatható, hogy a polgári család valóban olyan szorosra fogta volna a személyekhez kapcsolódó átmeneti teret, hogy ez önmagában elégségesen indokolná az öszöntörekvések és agressziók fokozatos elfojtását, amiként az Elias állítja. A civilizációs dinamika általánosan a külvilág felé irányuló vágyteljesítések fokozatos elfojtása és introjekciója a személyen belüli, intrapszichés világba. A fizikális agressziót a gesztusok által kifejezett agressziók váltják fel, a kisajátítás nem a földbirtokon történik, hanem az államigazagatási szimbólumrendszer megjelenésével. Elias igen labilisan használja a pszichoanalítika felettesén koncepcióját, amikor megállapítja, hogy a civilizációs folyamat analóg értelemben párhuzamos a felettesén kialakulásával, ugyanis kollektív felettesénről nem beszélhetünk, felettesénje mindíg csak individuális személyeknek van. Ezért a koncipiáció dinamikája meglehetősen homályos. Mivel szociogenetikus elmélettel van dolgunk, ezért igen széles a lehetséges kapcsolódási területek száma, szinte bármely genetikus modellel összevethető. A szerző meglehetősen széles területen mozog, emellett az olvasó érzése mégis az, hogy egy területen sem mélyül el megfelelő mértékben. A társadalmi szerződés elméletektől kezdve az evolúciós pszichológiáig minden szóba jöhet. Elias alapvetően a szociológiai redukcionizmus ellen kíván fellépni, amit meglátása szerint Parsons vezetett be a társadalomtudományos gondolkodásba. A szociológiai redukcionizmus a szociogenetikus szemlélettel ellentétben nem a társadalmi jelenségek globális összefüggéseinek feltárása, hanem azok véges számú kategóriára való visszavezetése.

Az összefoglalót készítette: Fellner Ákos
2007. január 5.