Quine referenciaelméletének
ismertetése

Az adott kommunikációelmélet (elmélettöredék) szokásos megnevezése:
A fordítás meghatározatlansága, aluldetermináltsága; a referencia kifürkészhetetlensége tézis.

Az elmélet érvényességi területe:
A nyelv. A nyelv Quine számára a nyelvi viselkedéshez való diszpozíciók összessége, társadalmi eszköz.

A referencia kifürkészhetetlensége (lásd Ontological relativity) tézis a szemantika, fordítás aluldetermináltsága melletti érvként szolgál. Quine felfogása szerint a szemantikai aluldetermináltság egyaránt következhet az igazság, a logikai forma és a referencia meghatározatlanságából. A referencia kifürkészhetetlensége és a fordítás aluldetermináltsága a referencia abszolút fogalmának feladására kényszerít.
A nevek és a szinguláris terminusok Quine-nál mindig relatívan, egy adott fordítási kézikönyvhöz képest denotálják a referenciájukat. Különböző fordítási kézikönyveket lehet készíteni egyik nyelvnek a másikra való fordításához, melyek mindegyike megfelel a diszpozíciók összességének, ám egymásnak nem felelnek meg. Fontos észrevenni, hogy Quine-nál a radikális fordítás "otthon kezdődik", azaz nemcsak két radikálisan eltérő nyelv (kultúra) között.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
A kommunikáció nyelvi jellegű, a nyelv társadalmi konstrukció.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
Ebben a felfogásban az igazságérték egysége a nyelv, nem pedig a mondat.

A koncipiálásba bevont színterek:
Quine tézise a jelentés meghatározatlanságával kapcsolatban, hogy két mondat viselkedés szempontjából azonos lehet, ám az igazságértéke szempontjából eltérő. E tézisnek a nevekre és predikátumokra való alkalmazása az ontológiai relativitás vagy a referencia kifürkészhetetlenségének tézise. Két név viselkedés tekintetében ugyanaz lehet, ám különböző dolgok helyett áll; két predikátum viselkedés tekintetében ugyanaz lehet, ám különböző dolgokra igaz.
Ez a tézis Quine-nél a nyelvről állít valamit, valamint a nyelv lefordításának képességéről. Az ismert metafora a terepmunkát végző nyelvész, aki egy adott kultúrában a hallott - számára teljesen idegen - nyelvet igyekszik lefordítani.

A koncipiálásba bevont funkciók:
A jelentés felfogása Quine-nál alapvetően viselkedés központú. Egy szó jelentését az értelmezéshez felhasználható viselkedési evidenciák összessége határozza meg. A jelentés és referencia esetében az egyedüli megfigyelhető adatokat a viselkedés szolgáltatja.

Amikor Quine elutasítja a jelentést (meaning) mint tudományosan alkalmazható fogalom, akkor azt mondja, hogy nem lát olyan empirikusan megalapozott tudományos projektet, mely a jelentésre építene, sem olyan jelentés fogalmat, mely a hétköznapi fogalomhoz közel állna.
Az alternatíva az elsőrendű predikátum kalkulus alkalmazása, melyben az egzisztencia kvantifikátor fejezi ki a létezést.

A propozíció fogalmával kapcsolatban Quine (1964) kétségbe vonta, hogy ezek alapfogalmakat alkotnak a logikában (hanem nyelvi mondatok szinonímiáinak relációit), illetve, hogy megfelelően definiálhatók. Ez utóbbi ugyanis csak akkor lehetséges, ha nyelvi kijelentések (statements) szinonímiái nemcsak egy nyelven belül állapíthatók meg egyértelműen, hanem fordítások esetében is (azaz az adott nyelven kívül is).

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró. Quine egy adott viszonyból indul ki, mely szerint az idegen nyelvekhez behavioristaként közelítünk.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Quine elmélete a verifikácionista programmal áll szemben, mely a korai pozitivista megközelítés redukcionista ágából származtatható. Eszerint minden (szintetikus) kijelentéshez társítható az észlelési eseményeknek egy meghatározott köre, úgy hogy bármelyikük megjelenése a kijelentés igazságértékéhez járul hozzá. Azaz bármelyik kijelentéshez igazságérték rendelhető függetlenül a környezetében levő más kijelentésektől. Quine szerint ez helytelen megközelítése annak, ahogyan az elméletek a világra vonatkoznak, éppen ezért a verifikácionizmus nem megfelelő alapja az episztemológiának. Az egyes mondatok ugyanis nem egyenként találkoznak a tapasztalattal, hanem egységben. Az elméletek mint egészek, nem pedig az elmélet mondatai állnak valamilyen kapcsolatban a tapasztalattal. Egy adott elmélet összessége többet tartalmaz, mint az egyenként elővett részek összessége. Az is kérdéses ennek következtében, hogy ezeknek az önállóan vett mondatoknak van-e saját kognitív jelentésük.

Quine tézise a referencia meghatározatlanságáról (1960) egy évtizedes kutatást indított el a gyermekkori nyelvtanulás területén, hogyan sajátítják el a gyermekek egy adott nyelv terminusait

Quine mestere Carnap és Russell volt.
Hartry Field és Donald Davidson, mindketten Quine tanítványai, bírálták mesterük elméletét.

Az elméletalkotás célja:
A verifikácionista referenciaelmélet kritikája, tarthatatlansága; a nyelvek közötti fordítás elméletének megfogalmazása.
Quine tézisének a lényege az volt, hogy az összes aktuális és potenciális empirikus evidencia sem képes egyértelműen megmenteni a jelentést (meaning). A referencia szükségszerűen kifürkészhetetlen (inscrutable).

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
A nyelvi fordítás, a nyelvi viselkedés, tágan értelmezett nyelvek kapcsolata, fordíthatósága.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

1. szövegek:

Quine, Willard Van Orman (2002): A tapasztalattól a tudományig. Válogatott tanulmányok. Budapest: Osiris

2. irodalom

Hornstein, Norbert (1982) Foundationalism and Quine's indeterminacy of translation thesis. Social Research 49(1):32-67.

Nulty, Timothy J. (2005): Empirical constraints and Quine's indeterminacy of reference. The Southern Journal of Philosophy 43:377-393.

Quine, Willard Van Orman (2002): A tapasztalattól a tudományig. Válogatott tanulmányok. Budapest: Osiris

Az összefoglalót készítette: Wilhelm Gábor
2006. május 29.