Hozzászólás Fejes Edina és Kardos Genovéva

Rosch, Eleanor
elméletével kapcsolatos ismertetéséhez

Rosch abból indult ki, hogy amikor megnevezünk egy adott dolgot, nem absztrakt definíciókat alkalmazunk, hanem inkább összevetjük az általunk leginkább reprezentatívnak gondolt példányokkal, és az ezekhez való távolságuk alapján kategorizáljuk őket. A kategóriák itt olyan entitások halmazai, melyekkel kapcsolatban hasonlóan viselkedünk. A környezetünk kategóriákba való klasszifikálása megkönnyíti a világban való létezésünket. A Rosch-elmélet értelmében a kategóriáink szintekbe rendeződnek, melyen belül az alapszint kitüntetett jelentőségű.
Érdemes megemlíteni, hogy alapváltozatában a Rosch-elmélet nem ontologizálja a kategória fogalmát, hanem kategorizálásról mint viselkedésről beszél. Azaz a kategóriák nem mentális struktúrák, hanem preferált viselkedési minták.

Rosch elmélete nyomán számtalan kísérletet végeztek el. A kérdések közé tartozott például: van-e különbség a szakemberek és a nem szakemberek kategorizálása között; van-e eltérés az egyes kultúrák között a kategorizálás mechanizmusa (és eredménye) szempontjából.
Számos eredmény beleillik a Rosch-elméletbe, számos viszont nem. A Rosch-elméletnek ugyanis nemcsak a klasszikus meghatározáson alapuló kategória-elmélet az egyetlen konkurense. A kísérleti eredmények magyarázatául számos alternatív magyarázat született, például Armstrong et al (1983) hibrid elmélete, Osherson és Smith (1981) fuzzy logikai elmélete.

Az elmélet alkalmazhatóságának köre máig vitatott. Az egyik jelentős alternatíva a célokon alapuló kategorizáláselméletek, szemben a Rosch-féle (illetve klasszikus típusú) tulajdonság alapú elméletekkel. Sok kutató hangsúlyozza manapság, hogy a fizikai környezet mellett figyelembe kell venni a nyelvi környezet felépítését is, ha jobban meg akarjuk érteni a kategorizálás működését. A színek esetében például ma erős az a nézet, hogy a nyelvi környezet megkönnyíti az egyes színek felismerését. Korábban, a Berlin/Kay felfogás viszont sokkal inkább a fizikai (szín)környezet struktúrájának szerepét hangsúlyozta a színkategorizálásban, -felismerésben.

A Rosch-elmélet eredeti formájában leíró jellegű, azt tisztázza, hogy miként érdemes leírni a hétköznapi kategorizálásokat. A továbbiakban többen igyekeztek megmagyarázni, miért az elmélet szerint kategorizálunk. E magyarázatok többfélék: egyesek a kognitív kapacitásra hivatkoznak, mások perceptuális kapacitásokra.

A prototípuson alapuló kategorizálás önmagában semleges a relativitás kérdése tekintetében. Ezt empirikus kérdésként kezeli, azaz meg kell vizsgálni, kísérleteket kell végezni eltérő kultúrában élő csoportoknál, illetve azonos kultúrában, de eltérő ismeretekkel vagy akár mechanizmusokkal rendelkező csoportoknál. Ez utóbbiba tartoznak például a szakértők és a csecsemők, gyermekek.
Szakértők esetében több kísérlet úgy találta, hogy nem a Rosch-féle elméletet követi a kategorizálás. Csecsemők esetében a Rosch-féle hierarchikus fogalomrendszer nem feltétlenül értelmezhető (Rakison 2000). A kutatás iránya jelenleg inkább a korai kategorizációt irányító mechanizmusok felfedése, és kevésbé a csecsemők által formált kategóriák hangsúlyozása. A Rosch-elméletet tesztelő kultúraközi vizsgálatok kezdetben azt találták, hogy a világ bizonyos aspektusai (például színek) megszabják a kategorizálás mikéntjét a kognitív mechanizmusokkal együttműködve. Azaz az egyes vizsgált kultúrákban megtalálhatók az univerzálisnak tartott kognitív színkategóriák, annak ellenére hogy a nyelvi színnevek száma ettől jelentősen eltérhet. Az érdekes az egészben, hogy ezek az empirikus eredmények legalább ennyire a nyelvi relativitást is támogatják (Saunders, van Brakel 1997). Újabb tesztek ráadásul nem ismételték meg Rosch eredeti kultúraközi eredményeit (Roberson et al 2000). Újabban azonban a nem átlagos csoportok kategorizálásának vizsgálatakor felmerülő problémák itt is hangsúlyozottan jelentkeznek.

Rosch legkorábbi cikkei:

1972 Universals in color naming and memory. Journal of Experimental Psychology 93:10-20.

1973 Natural categories. Cognitive Psychology 4:328-350.

Irodalom

Armstrong, S. L., Gleitman, L. R. & Gleitman, H.: 1983 What some concepts might not be. Cognition 13:263-308.

Osherson, D. N., Smith, E. E.: 1981 On the adequacy of prototype theory as a theory of concepts. Cognition 9:35-58.

Rakison, David H.: 2000 When a rose is just a rose: the illusion of taxonomies in infant categorization. Infancy 1(1):77-90.

Roberson, D., Davies, I. & Davidoff, J.: 2000 Color categories are not universal. Replications and new evidence from a Stone-age culture. Journal of Experimental Psychology 129:369-398.

Saunders, B. A. C., van Brakel, J.: 1997 Are there non-trivial constraits on color categorization? Behavioral & Brain Sciences 20:167-178.

Wilhelm Gábor
2006. május 30.