Észrevételek Vári Péter ismertetéséhez

Barlund, Dean C. : A kommunikáció tranzakciós modellje

Barnlund elméletének ismertetése nagyon korrekt, ugyanakkor kicsit talán szűkszavú.
Különösen az Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal című részhez szeretnék néhány kiegészítést tenni.
Fontosnak vélem, hogy Barnlund figyelembe veszi a rendszergondolkodás alapjait. (Az elmélet háttérdiszciplinái között te is említed.) Utal is írása elején a folyamtokban való gondolkodás előretörésére, mely modelljének alkotása idején még épp csak elkezdte felváltani a mechanisztikus világlátást. A kommunikációról szóló posztulátumai úgy vélem, mind magukon viselik a rendszerelvű megközelítés ismérveit.
Elméletének kialakításában fontos szerepet kap a disszonancia és az egyensúlyelmélet. Barnlund szerint a kommunikáció során végtelen számú nyilvános és privát támpont áll rendelkezésre a kommunikáció résztvevői számára, melyeknek jelentést tulajdoníthatnak. Ám ezen támpontok értéke nem egyforma. A kommunikátorok a disszonancia és egyensúlyelméletet követve különböztetik meg, szervezik és értelmezik a támpontokat. Vagyis pozitív értéket tulajdonítanak olyan támpontoknak, melyek erősítik múltbeli vagy most alakuló értelmezéseiket és távol tartják magukat mindazon támpontoktól, amelyek ellentmondanak kialakult véleményeiknek. Két szerzőt kell tehát megemlítenünk. Leon Festinger könyve a kognitív disszonanciáról 1957-ben jelent meg. A kognitív disszonancia azt az állapotot jelöli, amelynek során a személy tudatában két vagy több kognitív elem között összeegyeztethetetlenség alakul ki. A disszonancia feszültséget okoz, s a személy emiatt redukcióra kényszerül; vagy viselkedését változtatja meg vagy véleményét. A másik szerző Fritz Heider az egyensúlyelmélet atyja (1958). Három szereplő között az érzésviszonyok és az egységviszonyok lehetnek kiegyensúlyozottak, harmonikusak vagy lehetnek kiegyensúlyozatlanok. Ha kiegyensúlyozatlan a viszony vagyis feszültség áll fenn, erős késztetést érzünk a feszültség megszüntetésére. Erre több út is kínálkozik a bonyolulttól a még bonyolultabbig. Heider elméletét Charles Osgood fejlesztette tovább, a kognitív kongruencia elméletével.
Érdekességként említem meg Charles Berger elméletét a bizonytalanság csökkentéséről. Barnlund szerint "a kommunikáció abból a szükségletből áll elő, hogy az én csökkentse a bizonytalanságot, hatékonyan cselekedjék, védekezzék vagy megerősödjék." Berger egész elméletet kanyarít a bizonytalanság csökkentése köré. Kiinduló gondolata, hogy amikor ismeretlenek találkoznak, elsődlegesen a bizonytalanságérzet csökkentésére törekszenek, vagy pedig arra, hogy saját és az interakcióban résztvevő többi partner viselkedését minél pontosabban megjósolhassák.

Nem említetted az elemzésben a totális szituáció törvényét, melyet én nagyon fontosnak tartok. A fogalmat Barnlund Henry Harris angol pszichiátertől vette át. Jelentősége, hogy a kommunikációs zárlatot vagy a személyiségzavarnak nevezett jelenségeket mind a kommunikatív hanyagság körébe sorolja. Ha az ember képtelen reagálni a totális szituációra, "nehéz vagy lehetetlen lesz számára olyan jelentések konstruálása, amelyek lehetővé teszik azt, hogy termékeny és kielégítő módon működjék".

Végül megemlítem, hogy bár Barnlund részletesen csupán a belső kommunikációról és a személyközi kommunikációról beszél, ezekre gyárt modelleket, írása végén megemlíti egy aprócska lábjegyzetben, hogy modelljei "csekély módosításokkal alkalmassá tehetők a tömegkommunikáció dinamikájának ábrázolására."

Készítette:
Sipos Tünde
2006. május