Észrevételek Frazon Zsófiának a

James Clifford: Az etnográfiai allegóriákról
című recenziójára

A recenzió röviden summázza azokat az alapfogalmakat, amelyekre Clifford a tanulmányát alapozza, de a mondatokban való kifejtés hiánya miatt a Clifford álláspontja csak nehezen kivehető belőle. Kiderül, hogy a tanulmányíró mit problematizál, de az nem egyértelmű, hogy milyen javaslatokat tesz az etnográfiai írás allegorikus jellegének kezelésére.
Clifford az etnográfiai szövegek elkerülhetetlen allegorikus (egyszerre írnak le kulturális eseményeket és tesznek esztétikai, etikai, ideológiai tartalmú kijelentéseket) és mesterségesen dramatizált jellegét nem tartja hiányosságnak, hibának csak felhívja a figyelmet arra, hogy ennek a tudatosítása esetén meg kell változzon a szövegek írásának és olvasásának módja is. Clifford lehetségesnek tartja egy etnográfiai szövegen belül, a terepmunka interszubjektív alaphelyzetére való tudatos reflexiót és a személyesség szövegbe emelését is.
A tanulmányíró hangsúlyozza, hogy a korai antropológiai szemléletre leginkább jellemző megmentés allegóriája már nem érvényes, mert már nem lehet úgy tenni, mintha csak a terepre érkező kutató lenne képes arra, hogy írásba foglalja (ezáltal a hagyományos felfogás szerint egyúttal megmentse) az illető kultúrát. Egyrészt az adatközlők maguk is egyre többet olvasnak és írnak, másrészt nem érvényes már a föld lakóinak írástudókra és írástudatlanokra való egyszerűsítő felosztása sem, mert a nem írásbeli kultúrák is eleve textualizáltak, azáltal is, hogy már a rítusok, a tettek is jelentéseket szövegesítenek.
Végül Clifford megfogalmaz nehány az etnográfia kitörölhetetlen allegorikus jellegének kezelésére vonatkozó következtetést: a kulturális leírásokban nem lehet egyértelműen elválasztani a tényszerűt az allegorikustól (és ezt nem is lehet számon kérni), az etnográfiai beszámolók jelentéseit nem lehet végérvényesen leszabályozni, az allegorikus jelleg elismerése maga után vonja az etnográfiai írás politikai és etikai töltetének elismerését, az etnográfia palimpszesztként rendez egymásra, egymás mellé történeteket. Ezeknek az ismeretében Clifford külön hangsúlyozza, hogy az etnográfusok, antropológusok felelősséggel tartoznak azokért a reprentációkért, amelyekkel más népeket megjelenítenek. Legalább olyan történeteket meséljenek róluk, amelyeket ők maguk igaznak gondolnak.

Bota Szidónia
2006. március 18.