Ivins, William M. Jr. : A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció
Ford. Lugosi Lugo László, Enciklopédia Kiadó, 2001 [1952]

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Vizuális kommunikáció

Az elmélet érvényességi területe
Ivins szerint a képnyomtatás könyvnyomtatás előtt felfedezett módozatairól gyakran megfeledkeznek a történetírók, pedig a vizuális kommunikáció nyomtatott formái ugyanolyan fontosak (a szerző szerint fontosabbak), mint a cserélhető betűk, mert először teszik lehetővé, hogy egy képet pontosan meg lehessen ismételni. A nyomtatott kép révén lehetővé válnak a megismételhető vizuális tények, ez a lehetőség kihat a tudásra, a gondolkodásra, a tudományra, a technikára egyaránt.
Az Ivins által leírt képnyomtatás-történet a képet nem csak műalkotásként kezeli, hanem túlmutatva az esztétikai értéken, a képnek elsősorban a gondolkodás közvetlen alakításában, befolyásolásában tulajdonít jelentőséget. Ezáltal a vizuális kommunikációra vonatkozó, Ivins által leírt elmélet érvényességi területe a vizuális látásmód, a vizuális percepció tágabb összefüggéseiben kap jelentőséget.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A verbálissal szembeállítható vizuális kommunikáció már szintaktikája révén is különbözik az előbbitől. Míg a szavak lineáris szintaktikai rendje szinte lehetetlenné teszi, hogy leírjunk egy tárgyat, a "vizuális tények" egyidejűleg hatnak.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró, a képnyomtatás rövid történeteként is olvasható.

A koncipiálásba bevont funkciók
A nyomtatott képek fokozatosan jutnak el a díszítő szereptől az információközlő funkcióig. A képeskönyvek ábrái kezdetben csak illusztrációk, diszítőelemek, de fokozatosan a tárgy hű másolatára való törekvés lesz a jellemző rájuk. Az 1500-as évektől egyre több az illusztrált könyv (építészet, botanika, gépek, anatómia, zoológia, ruhák, régészet, technikák, mesterségek témában egyaránt), az élethűségre való törekvés különböző változatai figyelhetőek meg.
A kép funkciójának változásaiban Ivins szerint a fénykép megjelenése idéz elő forradalmi átalakulást, mert a fénykép által fény derül a vizuális tudósítás és a vizuális kifejezés különbségére. Azáltal, hogy az utóbbiban a szempont már nem az élethűség lesz, megváltozik a kép korábbi funkcionalitása.

A koncipiálásba bevont szerkezetek és színterek
Kezdetben a nyomtatott képek fametszetek segítségével készülnek (az elején átdörzsöléses módszerrel, a hengeres sajtó csak a 15. század közepétől jelenik meg), a rézmetszetek, rézkarcok a 16. században kezdenek elterjedni, a 19. század végére szinte teljesen eltűnnek. A 19. század elejéről is lehet példákat hozni fadúcos, harántdúcos nyomtatásra, metszetekből készült illusztrációkra, de nem nagy számban. Az Aloys Senefelder által bevezetett új grafikai eljárás, a litográfia (a művész ceruzával, tollal, ecsettel vagy zsírkrétával közvetlenül a kőre vagy a papírra dolgozott) nagy változást hoz azáltal, hogy újra lehetővé teszi, hogy a közönség első kézből jusson el a képekhez. A litográfia elsősorban a festőhöz, nem a nyomdászhoz áll közel, Ingres, Géricault, Delacroix, Daumier, Goya is használja, kevés francia festő van, aki nem próbálta ki. A litográfia után a saját útjaikat külön-külön bejáró dagerrotípia (Niépce és Daguerre) és fényképezés technikája (Talbot) változtatja meg alapvetően a korábbi nyomdász/festői/rajzolói/rézmetszői tevékenységet. A fotográfia a nagyközönség szemében csak az 1860-as évektől kezdődően éri utol a dagerrotípiát, elsősorban az utóbbinak a portrékészítésben betöltött szerepe miatt.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Az 1600-as évek elején a fametszet már csak a kis példányszámú, elegáns könyvekben él tovább, eltűnésével együtt az első kézből származó képi közlés is megszűnik. A rézmetszéseknél, rézkarcoknál a munkafolyamat specializálódik, a festő fest, a rajzoló szakember fekete-fehérben lemásolja a rézmetszőnek a képet, ezután a metsző lemezre metszi a rajzot (Ivins szerint a rézmetszet így nem csak a másolat másolata, hanem a fordítás fordítása lesz). A rézkarcolás a metszők kreativitásának is lehetőséget ad, így az eredeti kép másodlagossá válik, a végső forma már nem nagyon emlékeztet az eredetire. A képtermelés nagykereskedelmi gyakorlata egyre elterjedtebbé válik, ezért a termelés az eladhatóság szempontjait kezdi előtérbe helyezni. A 19. századig képtelenség volt közzétenni olyan nyomtatott képet, amelynek a hitelességét nem lehetett volna megkérdőjelezni, mert lehetetlen volt készíteni egy dologról olyan képet, amelyik pont olyan lett volna, mint egy másik, ugyanarról a dologról készített kép.
A fotográfia feleslegessé teszi a rajzolót, a metszőt, és lehetővé teszi a korlátlan mennyiségben ismételhető képek sorát. Az ábrázolás hitelességének mértékéül, a létezés bizonyítékaként a fotográfiai kép fogadtatik el. Ivins kiemeli, hogy fokozatosan a közönség is beletanul abba, hogy a művészi kifejezés szempontja viszont nem az élethűség..
A különböző fotomechanikai eljárások az ember fotószerű látásmódjának kialakulásához vezetnek, az új képi eljárások pontosabban, gyorsabban és olcsóbban elégítetik ki a képi informálás szükségességét.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal és háttérdiszciplinái
Művészetörténet, esztétika, filozófia, a technika/nyomdászat fejlődése, fotóművészet, pszichológia/percepcióelmélet

Az elmélet-alkotás célja
Ivins a vizuális rögzítés és látásmód, a vizuális gondolkodás fejlődésének útját mutatja be a könyvében. A vizualitás nemcsak a művészet összefüggésében kap értelmet, hanem általa a reprezentáció szempontja is kihangsúlyozódik.
Ivins szerint a vizuális percepció alakulásában olyan mértékű változást hoz a fotográfia, hogy a technika, a tudomány, a gondolkodás és a művészet történetét fotográfia előtti és utáni időszakra kellene felosztani.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Ivins a képnyomtatás rövid történetét írja meg.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
A szerző nem hivatkozik más elméletírókra, de a szövegben többször utal a vizuális megjelenítés szempontjából érdekesnek tűnő alapkönyvekre.

Az összefoglalót készítette: Bota Szidónia,
2006. április 28.