Erving Goffman: Elidegenülés az interakciótól

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Együttes spontán belebonyolódás - ill. ha ez valami miatt nem valósul meg, akkor - elidegenülés az interakciótól.

Az elmélet érvényességi területe
A társalgás típusú szociális találkozások. Azok az esetek, amelyeknél követelmény, hogy létrejöjjön és fennmaradjon a résztvevőknek a figyelem valamilyen hivatalos fő tárgyával kapcsolatos spontán belebonyolódása.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró.

A koncipiálásba bevont funkciók
A társas érintkezés során létrejövő belebonyolódás. A bármilyen elképzelhető beszélgetéssel kapcsolatban bekövetkezhető elidegenülés. Az az interaktori szerep, amelyet bármiféle szociális szerep mellett az egyénnek a beszélgetés során be kell töltenie.

A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetve szerkezeti egységek
A belebonyolódás az a mindennapi esemény, amelynek során egy ember beszélgetni kezd egy másikkal, s észrevétlenül teljes egészében a beszélgetés részesévé válik. Ennek fenntartására szolgálnak szabályok, melyek lehetővé teszik, hogy beszélő és hallgató a kölcsönösen fenntartott belebonyolódás közösségében maradjanak. Azonban ez az egység felborulhat, s ekkor létrejön az elidegenülés. Ennek formái a következők lehetnek:

Külső elkalandozás: az egyén nem összpontosítja figyelmét az előírt módon, s olyasmivel törődik, mely a beszélgetés témájához nem köthető.
A személyes én centrumba helyezése: az egyén a figyelem előírt irányának rovására a kelleténél jobban figyel önmagára.
Centrumban az interakció: valamely résztvevő figyelmének az interakcióra mint tevékenységre való helyeződése ahelyett, hogy spontán módon belebonyolódnék a beszélgetés tulajdonképpeni témájába.
Centrumban a többiek: abban az esetben áll elő, ha az egyén úgy érzi, hogy beszélgetőpartnerének személye túlságosan leköti a figyelmét a beszélgetés témájába való előírt belebonyolódás rovására.

A koncipiálásba bevont színterek
A mindennapi társalgások, nyilvános szónoklatok.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Az odaadást érő sérelem visszaható jellege.
A belebonyolódás színlelése.
A belebonyolódási kötelezettségek kontextusa.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Cooley affektálással kapcsolatos nézetei.

Az elmélet-alkotás célja
Annak bemutatása, hogy a társalgás típusú szociális találkozások jelentős részénél létrejön és fennmarad a résztvevőknek a figyelem valamely hivatalos fő tárgyával kapcsolatos spontán belebonyolódása. Ennek a folyamatnak leírása az interaktorok aktivitása, tevékenysége szempontjából. Az elidegenülés módjainak tipologizálása.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A szociális érintkezés világa.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Szociálpszichológia.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Baldvin, J.: Sicial and Ethical Interpretations in Mental Development. London, 1902.

Cooley, C. H.: Human Nature and the Social Order. Schribners, 1922.

Goffman, E.: Communication Conduct in an Island Community. Unpublished doctoral dissertation, Dep.of Soc., Univ. Of Chicago, 1953.

Salinger, J. D.: The Catcher in the Rye. Little Brown, Hamish Hamilton, 1951.

Az összefoglalót készítette: Péterfi Rita
2006. május