Michel Foucault: A szexualitás története. A gyönyörök gyakorlása
Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A szexuális szubjektum materialista elmélete.

Az elmélet érvényességi területe
Strukturalizmus, neostrukturalizmus, létezésesztétika és posztmodern.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A szexuális viselkedés ókori problematizálódásáról szóló tanulmány az "önformálási technikák" általános történetének egyik lehetséges fejezete.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet magyarázó.

A koncipiálásba bevont funkciók
Nyelvi kifejezésmódok, megfeleltetés, kommentár.

A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetőleg szerkezeti egységek
A kérdés, amelynek vezérfonalul kell szolgálnia a következő: hogyan, miért és milyen formában került át az erkölcs területére a szexuális tevékenység?

A koncipiálásba bevont színterek
Foucault összefoglalóan azokat a feltételeket próbálja meghatározni, amelyek közepette az ember számára "kérdésessé válik", ki is ő valójában, mit csinál, és milyen az a világ, amelyben él..

A koncipiálásba bevont dinamikák
"E "létezésművészetek", az "önformálás" e "technikái" kétségkívül veszítettek valamikori fontosságukból és autonómiájukból azzal, hogy a kereszténységgel beépültek a lelkipásztori hatalom gyakorlásába, később pedig a nevelői, orvosi vagy pszichológiai típusú gyakorlatokba."

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Foucault irodalom-felfogása: Nyelvről vallott nézetei áthatották a humán- és társadalomtudományok nagy részét, mély szkepticizmust keltve az emberi elmének az objektív valóságot megismerő képessége iránt. Kiindulási pontja a nyelv, és az a végkövetkeztetése, hogy csakis a nyelven keresztül ismerünk. Így a világ, amelyben élünk, a nyelvben ismerhető meg: mivel mi is a világ részei vagyunk, mi is a szöveg részévé válunk.

Az elmélet-alkotás célja
A szexualitás története című Foucault-sorozat, mely persze nem a szexualitás története, hanem a gondolkodásé, mely az ezzel a tudással rendelkező szubjektumot létrehozta. Egy olyan diskurzust szorgalmaz, mely perspektivikusan fogadja el vagy utasítja el ezt vagy azt a diskurzust, tehát bizonyos keretek között választhatóvá teszi a diskurzust, azaz az egyik igazságot a másikkal szemben.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Filozófia.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichoanalízis, etika.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Georg Simmel: A kacérság lélektana, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1996.
Roland Barthes: A szöveg öröme, Osiris, Budapest, 1996.
Roland Barthes: Sade, Fourier, Loyola, Osiris, 2001.

Az összefoglalót készítette:
Németh Mihály
2006. május 7.