Pierre Bourdieu és a televízió

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Bourdieu 1996-ban megjelent "Előadások a televízióról" c. könyve alapján.

Az elmélet érvényességi területe
nyilvánosságelmélet, médiaelmélet

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó.
A könyv műfaja kevert, egyszerre tudományos és népszerű irodalmi mű, elemzés és normatív kijelentések (személyes vélemény) keveredik benne.

A koncipiálásba bevont színterek
Egyetlen színtér: a televízió, mint tömegkommunikációs médium.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A televíziós elmélet Bourdieu mezőelméletén alapul. B. szerint a mezők erőterek, amelyek struktúráját az egyének, csoportok közötti viszonyok határozzák meg. A mezők hierarchikusak, de egymásba ágyazottak. A gazdasági mezőnek alávetett a hatalmi, és annak is alávetett, de pozitív pólusában helyezkedik el a kulturális mező. A termelő tőkeként működő javak határozzák meg a pozitív és a negatív pólust (ahol léteznek a javak, az a pozitív). Mező legfontosabb jellemzői:

1. állandó harc az uralmon levők és az uralomra törők között (folytonos küzdelem); mindig fennáll az újoncok és a régiek között a konkurencia
2. minden mezőt sajátos érdekek és tárgyak alkotnak
játszma zajlik bennük, amelynek ismerni kell (és el kell fogadni) a szabályait + ismerni kell a mező történetét (immanens szabályokat) játékosoknak megfelelő habitussal kell rendelkezniük, alapértékekben egyet kell érteniük, illetve fontos, hogy higgyenek a tét értékességében

A koncipiálásba bevont dinamikák
Problémák a médiában:

"strukturális korrupció" = TV alárendelődik a gazdaságnak (kereskedelmi csatornák) kis színes hírek kiszorítják az igazi híreket
"láthatatlan cenzúra" a média elrejti a lényeget, sajátos értelmezésben mutatja a valóságot "a szenzáció kényszere" miatt
információk körkörös áramlása homogenitáshoz vezet (újságírók egymást figyelik)
"álviták" vannak valódi eszmecserék helyett (vitapartnerek a való életben nem vitáznak egymással, egyformán gondolkodnak)
+ "áligazi" viták, ahol valódi meghívott vendégek vannak DE az újságíró beléjük fojtja a szót
nézettségi adatok lesilányítják a világról szóló híreket - pl. stigmatizált csoportok előnytelen bemutatásával növelik a nézettséget
a "TV bűvköre" egyre több embert kerít a hatalmába, a mezőhöz nem kapcsolódó egyéneket is bevon (pl. csak a TV-ben szereplő történész lesz elismert ) társadalomtudósok sajátos szerepet kapnak mert szerepelnek a TV-ben, ezzel felborítják az eredeti mezőjük hierarchiáját, a hol tudásuk miatt más helyet foglalnának el egyébként
B. szerint a megoldás: növelni kell a "belépti díjat" a mezőkbe + meg kell fogalmazni a kilépés kényszerét (művészeknek, tudósoknak ki kell lépni az "elefántcsonttoronyból" + nem szabad bárkit beengedni az adott mezőbe)
Probléma még: bizonyos szakújságírók nem tudnak autonóm info-termelőkként megjelenni (speciális szakmák esetében), ők vannak a legalávetettebb helyzetben
A verseny a médiumok között a nézettségért homogenitáshoz vezet

Az elmélet-alkotás célja
Bourdieu a rejtett strukturális összefüggésekre akarta felhívni a figyelmet (pl. "strukturális amnézia" az újságírói mezőben). Véleménye szerint az újságírók feladata a nem tudatos társadalmi folyamatok elemzése, részben tudatossá tétele, mert így felszabadulás érhető el a strukturális kényszer alól.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Előadások a televízióról - Osiris Kiadó, 2001.

Az összefoglalót készítette: Munk Veronika,
2006 június