John R. Searle: The Construction of Social Reality
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Analitikus nyelvfilozófiai mű. Austin, Ryle és Strawson formálják Searle filozófiáját.
Mint Austin-tanítvány, mesterének beszéd-aktus elméletét viszi és fejleszti
tovább, aki a nyelvet már nemcsak mint a filozófia egyik fontos tárgyát elemzi,
hanem úgy, mint az ember neurobiologiai és pszichológiai képességeinek hátterét.
Ezáltal mintegy túllép a nyelv formális elemzésén és olyan kérdésköröket tesz
vizsgálata tárgyává, mint az öntudat és az elme, valamint a társadalmi és
az intézményes valóság. E könyve megjelenése óta Searle filozófiai elemzését
kiterjesztette a racionalitás, az én(self) és a szabad akarat területére egyaránt.
Mivel Searle kétségbevonta a perlokuciós aktusok létezésést és figyelmét az
illokuciós aktusokra fordította, ezért főként a szabályokra, az értelemre és
a tényekre vonatkozólag dolgozta ki elméletét. Megkülönbözteti a regulatív
és a konstitutív szabályokat, ahol az előbbi egy már meglévő magatartásra
vonatkozik, pl. illemtudó viselkedés az asztalnál. Mások ezzel szemben nem csupán
szabályoznak, hanem új magatartásformákat képesek teremteni és meghatározni,
pl. egy sakkjátszmában való aktív részvétel. A konstitutív szabályok alapformája:
amikor X Y-nak számít egy C kontextustban, pl. balra kanyarodásnál az indexelés.
Ezek a szabályok sohasem fordulnak elő önmagukban, mert ilyen eseteknél a szabályok
egész rendszerei számításba jönnek. Következésképpen, mondja Searle, a beszédaktusok
mindig bizonyos konstitutív szabályokkal összhangban kimondott aktusok.
Az elmélet érvényességi területe
Filozófia (nyelvfilozófia, ontológia), társadalom-elmélet.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Társadalmi kommunkáció
A koncipiálásba bevont funkciók
Searle a fizikai és a társadalmi valóság kapcsolatát vizsgálja ebben a művében.
Állítja, hogy a fizikai valóság adja a szociális valóság megteremtésének alapjait,
és elemzi azoknak a szabályoknak a természetét, amelyek ezt a társadalmi világot
alkotják. Számára a Realizmus (miszerint létezik egy valós világ a mi elképzelésünktől
és reprezentációnktól függetlenül) szükségszerű annak megértésehez, hogy mi
a társadalmi valóság, és úgyszintén védi az Igazság Megfeleltetési Elméletét
(Correspondence Theory of Truth), miszerint kijelentéseink akkor igazak, ha
azok megfelelnek a valós világban fellelhető tényeknek.
Searle megkülönböztet "puszta" fizikai tényeket és "mentális"
tényeket. "Puszta" fizikai tények a hegyek, fák, folyók, ezzel szemben
mentális tények az érzékelés, érzés és ítélet. Ez utóbbiak oka mindig visszavezethető
fizikai tényekre, amennyiben azok fizikai vagy biológiai funkcióktól függenek,
mivel ezek szükségesek az öntudathoz. A fizikai és biológiai folyamatok teszik
képessé az öntudatos individuumokat, hogy felismerjék a fizikai és a mentális
tényeket. Ebből következik, hogy mentális tények fizikai tényeken alapszanak
és mindkettő szükséges a társadalmi valóság létrehozásához.
Searle elméleti aparátusában négy fő elemet különböztet meg: az agensi funkciókat,
a kollektív intencionalitást, a konstitutív szabályokat és a Hátteret mint az
intézményes struktúrák működési okozatát.
Searle szerint a mentális tények lehetnek intencionálisak vagy nem-intencionálisak
attól függően, hogy irányulnak-e valamire vagy sem. Az intencionalitás nem más,
mint reprezentációk minősége (quality of representations), amikor azok valamiről
szólnak vagy valamire irányulnak. Az intencionális mentális tények felismerhetőek
úgy egy individuum által, mint több individuum részéről. Amikor ezek az intencionális-mentális
tények több individuum által válnak ismertté, akkor bészélünk társadalmi tényekről.
Társadalmi tények azok a tények amelyek közös megegyezés alapján jönnek létre
és nyernek kollektív intencionalitást.
A puszta tények mindig objektívek, a szociális tények lehetnek szubjektívek
vagy objektívek. Az előbbiek azért objektívek, mert létezésük nem függ a mi
attitűdünktől, pl. helyek, völgyek mindig objektív tények maradnak, bármilyen
magatartást is tanúsítsunk velük szemben. A társadalmi tények esetében ezzel
szemben fontos a mi hozzáálásunk, pl. egy 5 dolláros csak akkor válik társadalmi
ténnyé, ha mi megegyezünk abban, hogy az 5 dollár és annyit is ér.
Társadalmi tények lehetnek objektívek, ha közös megegyezésen és nem csupán egy
individuum véleményén vagy tetszésén alapulnak. Pl. objektív társadalmi tény,
amikor a rendőrnek a törvényt kell alkalmaznia. Emellett társadalmi tények lehetnek
a megismerés szempontjából objektívk tények (amennyiben nem egy individuum tetszésén
vagy véleményén alapszik csupán), de lehetnek ontológiailag szubjektívek (amennyiben
azon múlik a létük, hogy megegyezés által váltak-e ténnyé).
Searle szerint puszta tények lehetnek társadalmi tények státus-indikátorai.
Pl. egy jogosítvány puszta tény, amikor arra utal, hogy a birtokosa törvényesen
vezethet autót. Ez a státusfunkció lehet egy kollektív intencionalitás eredménye
is egy társadalmi tényt illetően.
Státusfunkciók ugyanakkor lehetnek intézményes tények. Ezek mindig társadalmi
tények, mivel létükben függnek a társadalmi intézményektől, pl. házasság, üzlet,
tulajdon, kormány stb. Puszta tények (mint pl. football stadion vagy kormányépületek)
lehetnek intézményes tények (football csapat, vagy egy kormány) státus-indikátorai.
Az intézményes valóság struktúrája a hatalom struktúráját követi. Ez lehet pozitív,
pl. amikor valakit kitüntetnek egy orvosi praxis engedéllyel, vagy negatív,
amikor valakitől bevonják a jogosítványt, mert megszegte a közúti szabályokat.
A hatalom ugyanakkor lehet szubjektív, pl. amikor valakit miniszterelnökké neveznek
ki vagy kiérdemelt?(attenuated), amikor valaki megkapja a tiszteletbeli lovagságot.
Ilyen öszefüggésben, mondja Searle, a társadalmi szabályok lehetnek szabályozók
vagy alkotók. A szabályozók szabályoznak egy cselekvést (pl. az autóvezetést),
miközben a konstitutív szabályok lehetőséget teremtenek egy cselekvésre (pl.
footbal meccset játszani). A konstitutív szabályok struktúrát teremtenek az
intézményes tényeknek. Összegezve: formalizált megközelítésben ez akkor adódik,
amikor X Y-nak számít egy (C) intézményes valóságban.
Az intézményes tények végeredményben a puszta tényektől függnek, azaz a társadalmi
valóság a fizikai tények által meghatározott. Például ahhoz, hogy azt állítsuk,
hoy egy bizonyos játékos gólt lőtt, ahhoz szükségszerűen meg kell állapítanunk
azt a fizikai történést, amelyet valóban úgy hívunk, hogy gól. A puszta tényeknek
mindig logikai prioritásuk van az intézményes tényekkel szemben. Amennyiben
egy társadalmi tény esetében nem vagyunk képesek puszta tényeket felmutatni,
akkor a társadalmi valóság stuktúrájához hiányzik a logikai alap. Egy későbbi
művében (Rationality in Action, 2001) Serale továbbfejleszti ezt a gondolatmenetét
és sok szempontból revideálja terminológiáját. [1]
Mind a fizikai, mind a mentáis tények alkotó elemei a társadalmi valóságnak.
Intencionális tények kollektív intencionalitás révén válhatnak szociális tényekké
és ezek válhatnak funkcionális tényekké, amikor funkciókat adnak fizikai vagy
mentális jelenségekhez. Azok a funkcionális tények, amelyek status-funkciót
adnak egy jelenséghez, lehetnek intézményes tények és ez utóbbiak lehetnek nyelvi
vagy nem-nyelvi tények. A társadalmi valóság struktúrája egy olyan hierarchia,
amelyben a társadalmi tényekhez logikai funkciók vannak rendelve, és amelyben
a státus-funkció a kollektív intencionalitás által determinált. [2]
Magasabb szintű intézményes valóságok esetében (free standing Y terms), pl.
a gazdasági jelenségek esetében a társadalmi tényeknek a létezése teljesen absztrakt
és kvázi-matematikai jelleggel bír. Ide sorolható minden olyan banki tevékenység,
amikor nyomozunk pl. egy kölcsön után, tartozásokat fizetünk meg és mindezt
egy computerizált banki intézményben. Ezekben az esetekben a intézményes tény
írásosan reprezentált formában jelenik meg, úgy mint cím, biztonság, szerződés
vagy bármi más teljesítmény rögzítés stb.
Searle szerint az intencionalitás mint a szellemi képességek Háttere működik,
amelyek lehetnek szándékoltak vagy nem-szándékoltak. Háttér szellemi képességek
szükségszerűek minden működés szellemi állapotához. [3] Visszautalva
az elején mondottakra, Searle ebben az értelemben feltételezi a Realizmust (hogy
a valóság a mi elképzelésünktől függetlenül is létezik), mert az szükségszerűen
része a Háttérnek.
Searle művében nem magyarázza meg, hogy eltérő nézetek a társadalmi valóságról
vagy a kollektív intencionalitást megjelenítő eltérések hogyan válhatnak társadalmi
konfliktusok forrásaivá. Arra sem tér ki, hogy lehetséges, hogy ezt a társadalmi
valóságot bizonyos individuumok másként értelmezik, szemlélik, mint más társadalmi
csoportok vagy osztályok. Vagy hogy bizonyos jelenségek, amelyeket egyesek tényeknek
látnak, mások nem látják annak. A searle-i szemléletmód szerint a fizikai valóság
mindannyiunk számára azonos és független a mi reprezentációnktól még akkor is,
ha egy társadalmi valóság struktúrájának részét alkotják bizonyos szubjektív
funkciók. Végső soron a társadalmi valóság mégis objektív tényeken alapszik.
Összefoglalásként mondhatjuk, hogy a Searle-i meghatározásban a társadalmi tény
egy kollektív intencionális tény, amely sok ember közös megegyezése alapján
jön létre és nem egy szubjektív tetszés vagy attitűd eredménye. Ez a társadalmi
tény persze lehet, hogy elfogadott egy bizonyos számú embercsoport által, miközben
egyáltalán nem elfogadott egy másik részéről. Lehetetlen azonban megállapítani,
hogy mennyi ember szükséges ahhoz, hogy közmegegyezés legyen arról, hogy mikortól
lesz egy társadalmi tény objektív ténnyé. Szükségessé válhat egy ilyen megegyezés
vagy eltérés kollektív intencionális formáinak a kielemzése, amennyiben szükséges
a társadalmi valóságról alkotott nézetünket jobban összhangba hozni vagy nagyobb
egységre jutni. Ebben az értelemben a searle-i intencionalitás-elmélet egy nagyon
fontos előrelépés úgy a szellemfilozófia fejlődésében, mint annak a megértésében,
hogy hogyan áll össze egy társadami valóság metafizikája.
A koncipiálásba bevont színterek
Társadalomelmélet, nyelvfilozófia,
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A társadalomtudományok által vizsgált társadalmi tények (intézmények, szervezetek)
és mindenbben az ember helye és szerepe nyelvfilozófiai és ontológiai szempontok
alapján is értelemezhető, magyarázható, koncipiálható.
Az elméletalkotás célja
Megvizsgálni a társadalmi valóság azon struktúráit (vagy legalábbis annak olyan
részeit, amelyek az emberi megegyezés alapján jöttek léttre, mint pl. pénz,
házasság, tulajdon, kormány) és szembeállítani azzal a puszta ténnyel, amely
független minden emberi megegyezéstől. Célja kimutatni, hogy a puszta tények
elvitathatatlanul jelentik a társadalmi valóság alapjait. A társadalmi valóság,
miközben valós, semmi másból nem tevődik össze, mint szokásokból és habitusokból.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Nyelvfilozófia, analitikus-értelemkeresés
Az elmélet háttérdiszciplinái
Filozófia (nyelvfilozófia, ontológia)
Társadalomelmélet
Kognitív elméletek
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
John Searle: The construction
of social reality (New York: The Free Press, 1995)
John Searle: Rationality in Action
(Cambridge, MA and London: The MIT press, 2001)
Barry Smith: Ontologie des Mesokosmos:
Soziale Objekte und Umwelt (in: Zeitschrift für philosophishce Forschung,
52 (1998), pp. 521-540.
További irodalom:
De Soto, Hernando,. The Mystery
of Capital: Why Capitalism Triumphs in the West and Fails Everywhere Else,
New York, Basic Books, 2000
Jegyzetek:
[1] John Searle, Rationality in Action, (Cambridge, MA and London: The
MIT Press, 2001), pp. 206 f. "Institutional reality is marked by the fact
that what seems to be the case determines what is the case."
[2] John Searle, The Construction of Social Reality (New York: The Free
Press, 1995), pp. 120-125.
[3] Ibid., p. 129.
Az összefoglalót készítette:
Kovács Lajos
2006 január 10.