Riggins, Stephen Harold:
1. The Media Imperative: Ethnic
Minority Survival in the Age of Mass Communication.
2. The Promise and Limits of Ethnic Minority Media.
In: Riggins, Stephen Harold ed.: Ethnic Minority Media. An International
Perspective. Sage Publications, Newbury Park, 1992, 1 - 20., 276 - 288.
A Riggins által szerkesztett könyv
egy tanulmánygyűjtemény, témája az etnikai kisebbségi média. A tanulmányok az
eltérő kulturális, politikai, gazdasági, társadalmi környezetben élő kisebbségek
médiájának az illető kisebbség fennmaradásában, az etnikai identitás megtartásában,
megerősítésében és gyengítésében való szerepét vizsgálják.
Ez a recenzió a könyv bevezető és befejező tanulmányára vonatkozik. Ebben a
két szövegben Riggins röviden utal a kötetben leírt kutatási hipotézisekre és
eredményekre, majd átfogóan elemzi az etnikai kisebbségi médiát, a sokféleségen
belül modelleket állít fel, kategóriákat különít el.
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Tömegkommunikáció - elmélet.
Az elmélet érvényességi területe
Tömegmédia, kisebbségi média.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Tömegkommunikáció, társadalmi kommunikáció.
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró jellegű.
A koncipiálásba bevont funkciók
Riggins az etnikai kisebbségi médiának duális, látszólag egymásnak ellentmondó
funkciót tulajdonít:
elősegíti az etnikum megmaradását
a többségi értékekhez való asszimilációhoz vezet
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A médiaintézmények nem autonóm szervezetek, egy tágabb gazdasági, társadalmi,
politikai rendszerbe integrálódnak, Riggins elkülöníti az etnikai kisebbségi
médiának a külső és a belső tényezőktől való függőségét:
Külső strukturális támogatás:
ahhoz, hogy egy etnikai kisebbségi média létezhessen a többségi társadalom részéről
bizonyos mértékű támogatottságot kell élveznie, ez a támogatottság sohasem jelent
teljes politikai függetlenséget.
Az államnak az etnikai kisebbségekhez és médiájukhoz való viszonyát Riggins
a következő öt modell alapján jellemzi:
Integráló modell (the integrationist model): az állam, jóindulatú intézményként
tüntetve fel magát, a kisebbségi média támogatásával próbálja integrálni a
kisebbséget a nemzeti életbe, a támogatással párhuzamosan bizonyos fajta állami
kontrollt is érvényesítve.
Gazdasági modell (the economic model): az állam gazdasági függőségbe kényszeríti
a kisebbségi médiát, multikulturalitás-pártoló magatartásnak álcázza tevékenységét,
de az előbbi stratégiához hasonlóan elsősorban a többségi társadalomhoz való
asszimilációt célozza.
Megosztó modell (the divisive model): az állam a többféle etnikum jelenlétét
tudatosan arra használja ki, hogy feszültséget és rivalizálást keltsen egy
országon belül azért, hogy az általa biztosított társadalmi kontrollt minél
inkább alkalmazhassa.
Megelőző modell (the preemptive model): az állam hozzájárul a kisebbségi média
létrehozásához és támogatásához azért, hogy megelőzze olyan szervezetek létrejöttét,
amelyek függetlenek lennének tőle.
Áttérő modell (the proselytism model): az állam olyan médiaszervezetet támogat,
amely expliciten nem a kisebbségi célközönség elérése érdekében jött létre,
de tartalmával a kisebbségi audienciát is megszólítja, tartalmával a kisebbségi
identitás megerősítését szolgálja
A belső strukturális támogatás
legfontosabb összetevői a kommunikációs társadalom szervezetei, az etnikai médiát
támogató szervezet céljai és a rendelkezésre álló humán erőforrás.
A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák
Az etnikai kisebbségi médiának a fent említett kettős funkcióra rímelő működését,
Riggins a következő jellemzők alapján látja leírhatónak.
Jellemzők, amelyek elősegítik
a hallgatóság asszimilálódását a többségi társadalomhoz:
Az implicit domináns ideológia: a kisebbségi média újságírói nincsenek abban
a helyzetben, hogy elszakítsák magukat az őket körülvevő többségi kultúra
minden intellektuális kötelékétől. Az alapinformációkat a többségi média szolgáltatja,
beleértve a hírügynökségeket is, így a tartalmak elsősorban a domináns többségi
ideológiát népszerűsítik.
Kevert műfajok használata: néhány kisebbségi újságíró áthágja a média-műfajok
szabályait, amikor a lokális jelleghez, a saját tradíciókhoz próbálja igazítani
őket, ezek a kevert műfajok nemcsak a külső emberek számára bizonyulhatnak
unalmasnak, hanem a kisebbségi fogyasztókban is ellenérzést kelthetnek, és
ezáltal a többségi média termékeihez való odafordulást idézhetik elő. A kisebbségi
médiánban is ajánlatos elsősorban olyan témákat és műfajokat megszólaltatni,
amelyekre a közönség vevő.
Intellektuális gettósítás: a kisebbségi média működtetőiben megvan néha az
a hajlam, hogy a média és ezáltal a közönség figyelmét csak a saját kisebbségi
csoportra és annak problémáira fordítsák, de ez unalmas lehet a közönség számára,
és ugyanazt idézheti elő, mint a korábbi tévedés. Vannak újságírók, akik a
kisebbségi híreket hajszolják, a világ más tájairól gyűjtenek történeteket
arról, hogy hogyan lehet a többségi dominanciával szembeszállni, de a kisebbségi
lét állandó tematizálása ugyanúgy eltpártoláshoz vezethet. Fontos, hogy a
kisebbségi média ne legyen elitista, előítéletekkel teli és ne legyenek benne
bizonyos vélemények zavaróan felülreprezentáltak.
A célközönség tág definíciója: a célközönség tág meghatározását azért tartja
veszélyesnek Riggins, mert a túlzott odafigyelés a kulturális és nyelvi szempontból
a már leginkább a többségi társadalomba integrálódott kisebbségie emberekre,
felgyorsíthatja a szűkebb célcsoport asszimilációját.
A többségi nyelv használata: nem minden kisebbségi média jelenik meg a kisebbség
nyelvén, ezértaz asszimilációnak ez az egyik legkézenfekvőbb forrása.
A modern technológia társadalmi hatásai: a technológia fejlettsége sem mellékes,
mert a többségi médiát szolgáltató szervezetnek nagyobb az esélye, hogy hozzáférjen
ezehez a technikai újdonságokhoz, így a jobb minőség a fogyasztókat is elvonzhatja.
Jellemzők, amelyek gátolják a
hallgatóság asszimilálódását:
Az explicit ellenideológia: a kisebbségi média explicit ideológiája az, hogy
megakadályozza az asszimilációt, ez az általa közölt tartalmakban (fényképek,
történettípusok, címek, vezércikkek, témák) elég nyilvánvaló.
A kisebbségi nyelv használata a médiában: a sztenderd nyelvhasználat, az esetleges
szókincsbeli újítások mintaként szolgálhatnak azok számára elsősorban, akik
a többségi nyelv közegében élnek.
A kisebbségi tematizáció: a média meghatározza, hogy miről gondolkodjanak
az emberek, az etnikai médiának megvan a lehetősége, hogy a többségivel szemben
a saját prioritásokat tegye szóvá. A kisebbségi média működtetőinek gyakrabban
kellene olyan médianyagokat gyártani, amelyek a többségi médiának is eladhatóak.
A közösségi események bejelentése: a média növelheti ezáltal az interakciók
sűrűségét, a közösségi tevékenységekben való részvétel létszámát
Reklámok: ha a csoport túl kicsi, akkor nem szokott előfordulni, hogy külső
reklám kerüljön be a médiába, ilyen értelemben a fogyasztó nincs kitéve a
többségi hatásnak
Szimbolikus jelentőség: a kisebbségi média belső és külső emberek számára
is jelzésként szolgál az illető kisebbség létezéséről, modernizáltságáról
stb.
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
(Nemzeti) Identitás-elméletek, előítéletekre, sztereotípiákra vonatkozó elméletek,
médiahatás-elmélet, közönségelmélet, interkulturális kommunikáció.
Az elmélet-alkotás célja
A leírás célja az etnikai kisebbségi tömegmédiának az etnikum fennmaradásában
való szerepének a bemutatása és annak hangsúlyozása, hogy nem egy egyszerű ok-okozati
összefüggésről van szó. A kisebségi média lényeges összetevője ennek a fennmaradásnak,
de nem egy csodaszer, mert egy kisebbség továbbélése nemcsak a médiától függ,
sőt nem kellő odafigyelés esetén a média a szándékolttal ellenkező mechanizmust
is kíválthatja.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe, háttérdiszciplinái
Kisebbségszociológia, médiaszociológia, nacionalista elméletek, szociálpszichológia.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Fiske, J.: Television Culture.
Methuen, London, 1987.
Gordon, M: Human nature, class
and ethnicity. Oxford University Press, New York, 1978.
Matindale, C.: The white press
and black America. Greenwood Press, Westport, 1986.
Subervi - Vélez, F. A.: The mass
media and ethnic assimilation and pluralism. A review and research proposal
with special focus on Hispanics. Communication Research, 1986/1, 71 -
96.
Van Dijk, T.: Communicating racism:
Ethnic prejudice in thought and talk. Sage Pulications, Newbury Park, 1987.
Az összefoglalót készítette: Bota Szidónia
2006. január 18.