Pearce, W. Barnett és Cronen, Vernon: A jelentés összehangolt szabályozása
(Coordinated Management of Meaning)

Az adott kommunikációelmélet szokásos megnevezése:
A jelentés összehangolt szabályozása, melyet az elméletalkotók praktikus elméletnek tekintenek.

Az elmélet érvényességi területe:
Beszédtevékenység. Közös nyelvhasználat. Interperszonális kommunikáció. "Kozmopolita kommunikáció."

Az elméletben érvényesülő kommunikációfogalom típusa:
Szociális vö. társas konstruktivista.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó.

A koncipiálásba bevont funkciók:

Koherencia: az elmesélt történetek egységes kontextusa. Annak megállapítása, hogy mennyire összefüggő egy adott történet. Minden beszédaktus elválaszthatatlan négy különböző kontextustól: epizód, kapcsolat, én-értelmezés, kultúra. (Ezeket lásd a következő vizsgálati szempontnál.) Ezek - a vizsgált elmélet sugallata szerint - az elbeszélés menetére gyakorolt befolyásuk szerint rendeződnek hierarchiába.

Összehangolás: az átélt történetek összekapcsolása.

Misztérium: a még el nem mondott történetekre való nyitott kíváncsiság; fontos szerepe lehet a mediáció során, amennyiben a mediátor figyelmes lesz a történetben jövőre vonatkozó utalásokra.

Koherencia nélküli összehangolás: az emberek kölcsönös egyetértés nélkül is rábírhatók, képessé tehetők hatékony együttműködésre, az elméletalkotók szerint. Ennek alapja az átélt, és az elmesélt történetek közötti különbségtétel. [Így egymással összeegyeztethetetlen világképpel rendelkezők is rábírhatók kooperatív cselekvésre a mindkettőjük számára ideális cél elérése érekében. Konzervatív aktivisták és radikális feministák tiltakozhatnak egyesített erővel egy pornográf mozifilm ellen.]

A koncipiálásba bevont szerkezetek, ill. szerkezeti egységek:
Epizód: arra a kérdésre ad választ, hogy mit gondol az illető arról, amit csinál; kapcsolat: a "társalkodók" közötti kapcsolat jelzi a beszédaktus jellegét, énkép, kultúra.
Jelentésbeli és cselekvési logika.

A koncipiálásba bevont színterek:
Társas környezet vö. social world. Társadalmi terek - az elméletalkotók vallják, hogy a közös nyelvhasználat hozza létre, alakítja és határolja be a különböző társadalmi tereket, amelyekben élünk.
A valóságnak a mediáció során felszínre kerülő mélystruktúrája.

A koncipiálásba bevont dinamikák:

Reflexivitás: a társalgásban résztvevő személyek cselekedetei reflexiószerűen reprodukálódnak beszélgetés közben; azaz cselekedeteiknek következményeik vannak, s azok visszahatnak rájuk.

Történetmesélés: a társadalmi környezet építésének, fenntartásának a legjobb eszköze az elméletalkotók szerint. A mediáció során a feleknek lehetőségük van arra, hogy saját szemszögükből meséljék el történetüket vö. sérelmüket, konfliktusukat. Pearce és Cronen ezeket a történeteket kategorizálta:

- elmesélt történet: a konfliktusnak egy általában idealizált változata, amely érzelmileg túlfűtött, részlet gazdag. Ám ennek a történetnek egy olyan személy jelenlétében kell érvényt szerezni, aki azt át is élte. Ezeken keresztül próbálnak jelentést és összefüggést teremteni életükben az egymással társalkodók.
- átélt történet: arról szól, hogyan próbálják életüket az emberek másokéval összhangba hozni.
- el-nem mondott történet: beszélgetés közben átélt titkok lehetnek
- nem-hallott; ill. nem-ismert történet.

Az elméletalkotók úgy látják, hogy az elmesélt és az átélt történetek között súlyos belső feszültség van. Továbbá a mediáció során a harmadik fél közreműködésének köszönhetően ezek alakulnak: korábban nem-hallott történetek válnak ismertté, és korábban el-nem mondott történetek fogalmazódnak meg, stb.

Logikai meggyőző erő.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Beszédaktus-elmélet. G. H. Mead: szimbolikus interakcionizmus. Jelentés problematikája. Deontikus logika.

Az elméletalkotás célja:
Pearce és Cronen célja az elméletalkotással nem más, mint arra a kérdésre választ találni, hogy: Hogyan kell cselekedni? Mármint konfliktushelyzetekben? Szociális konstruktivista elkötelezettségük okán ugyanis olyan megfigyelési módot keresnek, amely aktív részvételt igényel.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
A konfliktuskezelés alternatív módjai: mediáció, helyreállító igazságszolgáltatás; facilitáció; társadalmi viták.

Az elmélet háttérdiszciplínái:
Az elméletalkotók szabadon kölcsönöztek fogalmakat és kifejezéseket a filozófiából, a nyelvészetből és a pszichológiából.
Az elmélet jelentős mértékben terapeuták, szenvedélybetegekkel foglalkozók, mediátorok és kommunikációs konzulensek tapasztalataira támaszkodik; olyanokéra, akik munkájuk során olyan beszélgetésekben vesznek részt, amelyekben a kliensek igyekeznek megváltoztatni az életüket meghatározó társadalmi valóságképüket.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Pearce, W. Barnett, Littlejohn, Stephen W., Moral Conflict. When Social Worlds Collide.

Pearce, W. Barnett, Interpersonal Communication. Making Social Worlds.

Pearce, W. Barnett, Communication and the Human Condition

www.afirstlook.com

Az összefoglalót készítette:
Ferenczi Andrea
Budapest, 2006. január 10.