Bourdieu: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke
Észrevételek Péterfi Rita ismertetőjéhez

Péterfi Rita ismertetője tömör, lényegre törő, hibát nem találtam benne. Egy kicsit kiegészíteném, mert egyrészt vannak még fontos információk a tanulmányban, másrészt kritikával is lehet illetni.

Bourdieu társadalmi egyenlőtlenségek újratermeléséről szóló elméletében már megjelenik a tőke fogalma. Ugyanis az egyenlőtlenség reprodukálása a tőkék konvertálásával megy végbe, ezért a tőkemozgás logikája révén fogható fel a társadalmi reprodukció folyamata. Bourdieu-nél a tőke fogalma az etnológiai kutatás kapcsán merült fel, amikor a látszólag irracionális cselekvések korábbi magyarázataival szemben (tradicionális cselekvésként vagy racionális magyarázattal próbálták korábban megfogni) az össztőke mennyiségével magyarázza pl. a házasodási piacon elfoglalt pozíciót, így már tágabb értelemben gazdaságilag is racionális viselkedésként fogható fel cselekvésük. Vagyis a tőke nem csak jószág, hanem relációk is, ritka jószág, mert időt és energiát kell belefektetni, valamint a tőke cserélhető, konvertálható. Itt azonban felmerül némi probléma.

1. Vajon az inkorporált kulturális tőke ritka jószág-e? A tanítással a tanár tőkéje elvben nem csökken, míg a tanulóké gyarapszik, de a tudás relatív értéke csökken vele.
2. A tőkekonverzió feltétele a nem explicit racionalitás. A tőkefelhalmozást habitus vezérli.
3. Intézményi feltételektől is függ a tőkefelhalmozás és konverzió, és csak egy mezőn belül értékesíthető.
4. Az ellenőrizhetőség problémája: a befektetett tőke és a profit összehasonlítása, valamint a kalkuláció problémája. A tőkekonverzió megállapítható, ha az egyén sikeresen reprodukálta magát és osztályát, de ebben van egy körkörösség is: az osztályreprodukciót magyarázza a tőkekonverzióval és fordítva.

Tőkefajták, alfajták

A tőke különböző fajtáinak és alfajtáinak bizonyos időpontban adott elosztási struktúrája a társadalmi világ belső struktúrájának felel meg. Hogy a tőke mely formájában fordul elő, az a transzformációs költségektől függ.

1. gazdasági tőke
2. kulturális tőke

bensővé tett, inkorporált kulturális tőke
a bensővé tételt egy elsajátítási folyamat előzi meg, és ezt az időt a beruházónak személyesen kell ráfordítania, ezért kizárt a képviseleti elv. Ezen kívül az egyén libidót is beruház, de ez nem mérhető (pl. lemondás, áldozat, kudarc). Ezen tőketípus további jellemzői, hogy nem adható tovább ajándékként; elsajátítása öntudatlanul is végbemehet a szocializáció révén, ezért átörökítése sokszor rejtett, láthatatlan; az előbbiekből következően gyakran képességnek, autoritásnak tartják; akinek különösen sok van belőle, az különös, különleges, ami további profit (anyagi, szimbolikus) alapja lehet; a gazdasági és a kulturális tőke közötti összekötő kapocs az inkorporált tőke.

objektivált kulturális tőke
az objektivált kulturális tőkének számos olyan tulajdonsága van, melyet csak az inkorporált tőkéhez való viszonya alapján lehet meghatározni. Az objektivált kulturális tőke tulajdonjoga ugyan átruházható, de azok a képességek, melyek élvezetét vagy használatát lehetővé teszik már nem szükségképpen ruházhatóak át. A kulturális javak tehát vagy anyagi elsajátítás vagy szimbolikus elsajátítás tárgyai.

intézményesült kulturális tőke
az inkorporált tőke titulusok formájában történő objektiválása küszöböli ki az inkorporált kulturális tőke biológiai korlátoknak való alávetettségéből származó hiányosságait. A titulusok különbséget hoznak létre az állandó bizonyítási kényszer alatt álló autodidakta kulturális tőkéje és azon kulturális tőke között, melyet jogilag olyan titulusok révén ismernek el, illetve garantálnak, melyek formálisan függetlenek hordozójuk személyétől. Az iskolai végzettség a kulturális kompetencia bizonyítéka, viszonylag független nemcsak a személytől, de attól a kulturális tőkétől is, mellyel az adott pillanatban tényleg rendelkezik. A titulusok a gazdasági tőke kulturális tőkévé való átalakításából származnak, oda-vissza váltható, az erre vonatkozó stratégiák befolyásolták az oktatásban lezajlott robbanást, és a tudományos címek inflációját. Beszélhetünk ún. váltóárfolyamról is, amikor a titulus a gazdasági tőkéből kulturális tőkévé való átalakulásából jön létre. A váltóárfolyam a konvertibilitást biztosítja, ami változó, a munkaerőpiac határozza meg.

3. társadalmi tőke

Azon aktuális és potenciális erőforrások összessége amelyek a kölcsönös ismeretségek vagy elismerés többé-kevésbé intézményesült viszonyai tartós hálózatának birtoklásához kapcsolódnak, vagy másként kifejezve, olyan erőforrásokról van szó, amelyek egy csoporthoz való tartozáson alapulnak. A társadalmi kapcsolatok csak olyan anyagi és/vagy szimbolikus csereviszonyok alapján létezhetnek, melyek fenntartásához hozzájárulnak. A kapcsolatok hatása jól látható, amikor kb. azonos értékű gazdasági vagy kulturális tőkével igen különböző eredményeket érnek el, attól függően, hogy mennyire képesek önmaguk érdekében mobilizálni egy többé-kevésbé intézményesült tőkeerős csoport (család, egykori elit iskolatársak, előkelő klub, nemesség stb.) tőkéjét. Az egyén által birtokolt társadalmi tőke nagysága egyrészt a kapcsolati hálójának kiterjedésétől, másrészt annak a tőkénk a nagyságától függ, amilyet azok birtokolnak, akikkel kapcsolatban áll. A társadalmi tőke multiplikációs hatást gyakorol a többi tőkére. De a csoportok nem törekszenek tudatosan a társadalmi tőke koncentrálására és kihasználására, még akkor sem, ha nyíltan erre irányulnak (pl. exkluzív klubok). A kapcsolatháló azoknak az egyéni vagy kollektív beruházási stratégiáknak a terméke, amelyek tudatosan vagy öntudatlanul olyan társadalmi kapcsolatok megteremtésére és fenntartására irányulnak, melyek előbb-utóbb közvetlen haszonnal kecsegtetnek. Az újratermeléshez elengedhetetlen a kapcsolattartás.

Tőkeátalakulások

Abból a kettős feltevésből kell kiindulni, hogy a gazdasági tőke egyrészt az összes többi tőkefajta alapja, másrészt a gazdasági tőke transzformált és travesztált megjelenési formái sohasem vezethetők vissza teljesen erre a tőkére, mivel sajátos hatásaikat csak annak arányában tudják kifejteni, amennyire elrejtik, hogy alapjuk gazdasági tőke. A különböző tőkefajták kölcsönös konvertálhatóságának ténye a kiindulópontja azon stratégiáknak, amelyek a tőke újratermelését a lehető legcsekélyebb tőke-átalakítási költségek segítségével kívánják elérni. A különböző tőkefajták reprodukálhatóságuk szerint térnek el egymástól aszerint, hogy milyen könnyen ruházhatók át. A kulturális tőke átadása nagyobb titkosság mellett, de nagyobb kockázattal is történik mint a gazdasági tőkéé. Minél inkább akadályozzák vagy fékezik a gazdasági tőke hivatalos átruházását, annál inkább határozza meg a társadalmi struktúra újratermelését a tőkének kulturális tőkeként zajló rejtett körforgalma, ennek főszereplője az oktatási rendszer, ez a saját funkciója leleplezésére különösen képes reprodukciós eszköz.

Készítette:
Sólyom Barbara
2006. január 19.