Császi Lajos: A média rítusai
Bodoky Tamásnak

Császi Lajos a Média rítusai c. könyv ismertetőjét sok mindenre kiterjedő elemzésnek tartom kommunikációs szempontból. Ezért a kommunikációs szempontokhoz nehéz is bármit hozzáfűzni. Talán csak egy dolgot hagyott figyelmen kívül az elemző, méghozzá azt, hogy a habermasi értelmezést felülvizsgálandó, a rituális kommunikáció neodurkheimi elméletét ismerteti a szerző.

Császi úgy véli, maga a jelenség úgy is értelmezhető, hogy a média egyre nagyobb szerepet vállal a katasztrófák lehetséges szekurális jelentéseinek nyilvános konstrukciójában, a média kapcsolatba hozza az eseményeket a közösség jelenlegi helyzetével, értékrendjével. Az elektronikus és írott sajtó által prezentált katasztrófa-diskurzusban nemcsak a szűken vett katasztrófákat értelmezik, hanem egyben a társadalom értékrendjének meghatározásában is aktívan részt vesznek. A szerencsétlenségekkel kapcsolatos tudósítások ebben az értelmezésben nem egyszerűen a társadalmat vagy a közösséget ért tragédiával foglalkoznak, hanem egyúttal szimbolikus munkát is végeznek, aminek eredményeképpen társadalmi értékeket és mintákat teremtenek. A médiakritika általában elhanyagolja a média eme normatív, integráló funkcióját, és elsősorban a jelenség dezorientáló hatását hangsúlyozza. Értelmezésükben a katasztrófákkal foglalkozó híradások szórakoztató szereppel rendelkeznek. Amint azt Császi megjegyzi, a puha híradások elsősorban más funkciót tölthetnek be, ezek felelősek a kollektív identitás, az érzelmi támogatás, a szimpátia kialakulásáért, amelynek jótékony következményei lehetnek, például kellő támogatást tudnak toborozni különböző segélyakciókhoz, kampányokhoz. A híradások eme normatív, integráló funkciója áll a középpontjában Császi tanulmányának, és ezt a fajta kérdésfeltevést próbálja meg követni elemzésünk is. A koncepció fókuszában tehát nem a téves információk, kacsák kiszűrése - amelyek egyébként kis mértékben vannak jelen e híradásokban -, és az ezzel kapcsolatos kritika áll, hanem a jelentésadás funkcióinak megértése, azon normák, értékek felkutatása, amelyeket a katasztrófák médiareprezentációi hordoznak. A kutatás tárgya azon kollektív reprezentációk, amiket a média állít elő a katasztrófák bemutatása során, és amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a társadalomban élő normákkal, értékkel, képzetekkel. "Ha meg akarjuk érteni azokat a feltételeket, amelyeken a társadalmi rend nyugszik, azokhoz a feltételekhez kell hasonlítani, amikor a rend elpusztul."

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Hankiss, E. (1983): Az információhiányról. In Hankiss Elmér (1983): Társadalmi csapdák, diagnózisok. Bp., Magvető.

Készítette:
Sebestyén Eszter
2005 májusa