Susan Sontag: A fényképezésről
Kiegészítések Kemenesi Zsuzsanna ismertetőjéhez

A fényképezésről című Sontag-kötet 1978-ban elnyerte az amerikai kritikusok díját, intellektuális bestsellerré vált. Az esszéfüzér persze valójában nem a fotográfiáról szól, hanem az emberi önismeretről és a kultúra szerepéről modern korunkban. Ennek kitüntetett terepe, mintegy metaforája Sontag számára a fényképezés. Nem véletlen, hogy századunk két kiemelkedő esszéistája, Walter Benjamin és Roland Barthes egyaránt behatóan foglalkozott a fotóval, Barthes például erről írta utolsó könyvét.
Sontag számára sem csupán ürügy a fotográfia, hanem olyan tárgy, mely hűen tükrözi a modern kulturális gyakorlat és szemlélet jellegzetességeit, s ily módon alkalmas rá, hogy korunk vizsgálatánál modellként szerepeljen.
A fotó könnyen elérhető és áttekinthető tárgyak formájában teszi birtokolhatóvá a világot, átélhetővé, megragadhatóvá a folyamatos múlt időt. "A fénykép: a halandóság leltára. A történelmi változások szüntelen gyorsulása folytán maga a múlt lett a legszürrealistább téma... Nincs alkalmasabb tevékenység a szürrealista látásmód gyakorlására, mint a fényképezés, s végső fokon minden fényképet szürrealista módon nézünk."

Készítette:
Németh Mihály
2006. január 25.