Szvetelszky Zsuzsanna: A pletyka
Kiegészítések Szekfű Balázs ismertetőjéhez

Sok társadalomkutatóval ellentétben én nem kérdőjelezem meg a Szvetelszky pletyka-felfogásának konceptuális alapjait: hogy a pletyka a csoport mint organizmus információcseréje (volt), s mint ilyen adaptív értékkel bír(t a kőkorszakban).
Ezt leszögezve, felsorolnék néhány eltérést a saját értelmezésem és a Balázs által leírtak között.

1. az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
én itt nem a pletykálást tenném meg az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalomnak. A Szvetelszky által képviselt elmélet teljesítményeként inkább azt emelném ki, hogy funkciója szerint beilleszti a pletykát egy adaptációs értelmezési keretbe. Ebből származik a pletyka, mint a hozzánk közelinek tartott emberek tevékenységéről szóló informálódás értéke, s ez magyarázza, hogy miért alakult ki az ilyen informálódásra bennünk "beépített" preferencia. Ez azonban egy bizonyos fajta kommunikációnak egy bizonyos funkcionális keretbe helyezését jelenti, s nem egy új típusú kommunikáció-fogalmat. Ezt hangsúlyozza, hogy Szvetelszky leírása szerint is a pletyka mint különálló műfaj csak a modern társadalomban jelent meg: azelőtt a társadalmi kommunikáció túlnyomó része így zajlott.

2. az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó. Mint fent is írtam, fő értéke a magyarázó jellegében van szerintem.

3. a koncipiálásba bevont színterek
Balázs azt írja, a koncipiálásba bevont színterek az emberi kommunikáció színterei a legtágabb értelemben, mert pletykálni mindenütt lehet. Ha a színteret úgy értjük, hogy a kommunikáció színtere, vagyis a kommunikáció hozza létre - mint például a különböző nyilvánosságokat - , akkor a pletyka színterének leírása a pletyka funkciójának leírása is. A pletyka színterei korlátozottak, nem annyira a hely, mint inkább a helyzet tekintetében.

Készítette:
Gagyi Ágnes
2006. január 7.