Észrevételek Bodoky Tamásnak a

Császi Lajos: A média rítusai
című recenziójára

A recenzió felvázolja a Császi-könyvnek az alapgondolatmenetét, de nem tér ki megfelelő mértékben arra, hogy a könyv szerzője mivel alapozza meg a könyv bevezetőjében tett állításait, milyen médiarítusokat mutat be annak érdekében, hogy alátámasza kijelentéseit, miért nevezi rituálisnak a média kommunikációját.

A könyv kiindulópontját a neodurkheimi szociológusok azon kijelentése képezi, amely a mai társadalom esetében is érvényesnek tekinti az emberek azon szükségletét, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek a számukra orientációt, megerősítést biztosító szimbólumokkal és értékekkel. A tradicionális társadalmaktól eltérően ennek a szükségletnek a kielégítése ma már másfajta rítusok, például a populáris média rítusain keresztül képzelhető el. A kérdést, hogy ilyen értelemben milyen szerepet játszik a populáris média a késő modern társadalmak értékrendjének nyilvános konstrukciójában, közvetítésében és elsajátításában a recenzió írója is felteszi, és jelzi a könyv szerzője által megadott választ is, de nem fejti ki, hogy funkcionálisan mitől válik a média a szimbolikus világ hordozójává. Császi egyetértve Alexanderrel és munkatársaival fontosnak tartja a média korábban elhanyagolt morális-esztétikai aspektusát, kihangsúlyozva a média normativ intézményként való működését, kiemelkedő szerepet tulajdonítva a médiának a közönség integrációjának elősegítésében. A populáris média narratív-értelemadó és rituális-közösségteremtő aspektusát a recenzió szerzője is megemlíti, de nem hozza összefüggésbe a recenzió többi részében leírtakkal.

Császi Lajos a morál és a rítus szociológiai elemzése után az ünnepélyes ceremóniák, a kis hírek-tabloidok, a pletykák, médiabotrányok, a katasztrófák bemutatása és katasztrófaviccek elemzése révén példázza a médiának a társadalmi értékrend szakralizációjában és deszakralizációjában betöltött szerepét, hangsúlyozva, hogy a gazdasági nyereségen, szórakozásigényen, terapikus szükségleten túl fontos a média közösségi aspektusa is. A hagyományos rítusoknak a társadalom szimbolikus konstrukciójában való szerepét látja megvalósulni a média fent említett rítusain keresztül, amelyekben a tét ugyanúgy a társadalom alapvető értékeit meghatározó szentség és profanitás szimbolikus megkülönböztetése lesz, akárcsak a tradicionális társadalmak rituális tevékenységei során. Ilyen értelemben a média rítusai szekuláris rítusokként működnek, jelezve bizonyos szimbólumok, értékek morális vitathatatlanságát, szerepét az értékrend és a közösség megerősítésében. Ahhoz, hogy a média gesztusai rítusokként működhessenek elengedhetetlen, hogy a média közönsége ne passzív befogadó, hanem aktív résztvevő legyen.

Készítette:
Bota Szidónia
2006. január 13.