Kunt Ernő: Fotóantropológia

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Ez a könyv a vizuális kommunikációval foglalkozik. Ezen belül is a fotózással - alkalmazott fotógráfiával. Kunt Ernő a paraszti társadalomban megjelenő fotóhasználattal foglalkozott " ... azt tarthatjuk legjellegzetesebb funkciójuknak, hogy azok szerves részét képezik annak a folyamatnak, amely révén a kollektív kulturális hagyományok (folk-lore) mindinkább családi hagyományokká (family-lore) váltak, hogy elvezessenek a korunkban kifejlődő egyéni hagyományokhoz (individual-lore)." A vizuális antropológia, a kommunikációelmélet és a szemiotika kutatás azon elméletéből indul ki : "A fotográfiák, s általában a képek jelentése nem olyan egyértelmű, ahogy azt az első rápillantásra vélnénk. Ezt gondolta tovább és vizsgálta meg Kunt Ernő a parasztemberek körében: "Fontos annak megértése, hogyan értelmezik a fényképet a parasztemberek, akiknek a kultúrájában a vizuális kommunikációnak hagyományai vannak. Valamint az is fontos, hogy egyes konkrét esetekben ki, mit olvas ki a fénykép lehetséges információtartalmaiból, illetve mit vetít bele. Hogy ez a probléma mennyire valóságos, az mutatja, hogy a fényképek a legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozó, más- más foglalkozású, eltérő műveltségű nézők számára mind-mind mondanak valamit, de egyiknek sem ugyanazt. Egy fénykép lehetséges jelentésének összessége az értelmezések összességéből lenne megállapítható. Ehhez lennének szükségesek a széles körű, részletező, s az egyedi személyes viszonyokat, kommentárokat figyelembe vevő vizsgálatok." Nézője számára egy-egy fénykép zárt egység, amely a hozzátartozó emlék asszociációs hívó szava, így számára nem is a vizuális kauzalitások a fontosak elsősorban, hanem a kognitív- emocionális kauzalitások.

Az elmélet érvényességi területe
A társadalomtudományokban vizsgálja ezeket Kunt Ernő, ezen belül is:

Antropológia
Etnográfia

Bármely tudományterületen lehet alkalmazni, ahol fényképet és szöveget használnak együtt - állítja az író. A kommunikációelméleti kutatások is rámutattak: A fénykép részletekbe menően azonosít, de csak azonosít, míg a szöveges leírás értelmez is. A fénykép a szöveges információkkal kiegészítve válik teljes adatforrássá. Sajnos a legtöbb tudományban mégis túlbecsülik a fotó információtartalmát és gyakran felszínesen adják meg a tárgy leírását és így észrevétlenül azok megismeréséről is lemondanak.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Elsősorban vizuális kommunikáció, de foglalkozik az általános nyelvészet, szemiotika, a kommunikációelmélet és a nonverbális kommunikáció kutatás kölcsönhatásában létrejött kinéziskutatással, proxémikával, és a koreometrikával. Ezek a vizsgálatok az emberi viselkedések jobb megismerésére irányulnak, s az emberek egymás közötti, illetve emberek és tárgyak egymás közötti viszonyát vizsgálják.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet részben leíró, részben magyarázó, mert Kunt Ernő elméleti írásaiban kifejti felfogását a fotó és szöveg viszonyáról és a tudományokban betölthető funkcióikról. Továbbá megmagyarázza, hogy milyen szerepet tölt be a vizuális antropológia a társadalomtudományokban és interpretálja, hogy milyen kommunikációelméleti-néprajzi és filozófiai elméleti háttérből táplálkozik.
Ugyanakkor leírja a vizuális antropológia kutatási fázisait, és gyakorlatban történő megvalósulását az elméleteknek.

A koncipiálásba bevont funkciók
A társadalmi rétegek kutatásához elengedhetetlenül fontos, hogy a használatukban levő fényképeket is figyelembe vegyük, hiszen ezek nemcsak életmódjukról, hanem életviteli modelljeikről is tájékoztatnak.

Helyesen értelmezhetőség funkciója - Ezek a fényképek sajátos információkkal egészítik ki a közgyűjtemények raktáraiban őrzött tárgyakat, azokról kialakult ismereteinket, ám azokat a felvételeket is, amelyeket a terepmunka során készítenek a kutatók. Értékes olyan egyedüli iránymutatással szolgálhatnak a tárgyak használatának, funkciójának, tárgy-együttesek rekonstrukciónak helyes értelmezésében.

Vizuális emlékezet funkció - A fényképek gyűjtésére irányuló muzeológiai, kultúrakutatói terepmunka kiindulópontja az a felismerés, hogy a több, mint százötven éves múltra visszatekintő fotógráfia így vagy úgy valamennyi társadalmi réteg anyagi vagy szellemi műveltségébe beleilleszkedett. Egyszerre rögzíti, tükrözi, dokumentálja tehát a vizsgált társadalmi csoportok kultúráját. Egy-egy személyi életútja például nemcsak a szóbeli előadásokból, nemcsak a vonatkozó okmányokból, de az élete során különféle alkalmakkor róla készült fényképekből is kirakható. Egy-egy család tagjainak formális és informális kapcsolatai, nemzedéke, vagyoni, státusbeli tagolódása szintén kiolvasható a tulajdonukban lévő fényképekből. Sőt egy falu lakosságának, intézményeinek tulajdonában lévő fényképek- sajátos információtároló minőségük és funkcióik révén- úgy is felfoghatók, mint egy adott település "vizuális emlékezete"
Így a fénykép azonosító funkcióján túl dokumentatív, emlékeztető, és deklaráló funkciója is felszínre kerül.

A koncipiálásba bevont szerkezet (ek), illetőleg szerkezeti egységek
John Collier így sorolja fel a fényképezésnek a kultúrakutatásban alkalmazható szerkezeti egységek:

1. személyek pontos azonosítása: név, státusz, szerep, személyiség;
2. a hely azonosítása: politikai, etnikai és rokoni kötödések, kapcsolatok, hol élnek az emberek, a házak tulajdonjoga, a termelési mód elemei;
3. ökológiai elemek azonosítása: folyamatok, a technológiák, a ceremóniák magyarázata;
4. történeti események és személyek azonosítása: jelen és múlt kontrasztja, a mód, ahogyan a dolgokat használni kell.

A koncipiálásba bevont színterek
A kulturális önellátástól a tömegkommunikációs ellátásig vezet, különös tekintettel a vizuális kommunikációs csatornákra s az abban használt kódokra.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A hazai fotóelméleti és fényképelemzési kutatómunka kezdeti állapotban van- mondja Kunt- ami a nyomtatásban hozzáférhető tanulmányokat illeti. S nem állnak lényegesen jobban más országokban sem. Ami hatékonyan művelt, az az általános nyelvelméleti, kommunikációelméleti, szemiotikai irányultságú vizsgálatok területe. Folyamatos kutatások foglalkoznak a fényképezés esztétikai megközelítésével, keresve a fotó és a hagyományos műfajok, elsősorban a festészet és a grafika kapcsolódási pontjait, és gyűjtve- értelmezve a fotógráfia művészetfilozófiai definíciót. Általános kultúrantropológiai vizsgálat azonban elenyészően kevés született. E szempontból igen érdekesek azok a tárgyszociológia vizsgálatok, amelyek a fényképhasználat különböző társadalmi alkalmazási vonatkozásaihoz gyűjtenek anyagot.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Vilém Flusser: A fotógráfia filózófiájának alapgondolatai jelennek meg a vizuális antropológiában. A kultúrakutatás szempontjából szükséges képelemzéshez minden bizonnyal Petőfi S. János szövegelméletének és Horányi Özséb vizuális szövegelméletének adaptációja kínálja a legalakalmasabb alapot is. Továbbiakban Hoppál Mihály- Szekfü András- A mozgókép szemiotikája és Voigt Vilmos: A jelentés a társadalmi szemiotikában. Buda Béla: Gesztus kommunikáció elméletéhez is kapcsolódik.

Az elmélet-alkotás célja
A fényképek társadalmi hasznát vizsgálja Kunt Ernő. A fényképezést nem önmagában, hanem társadalmi térben igyekszik a vizuális antropológia megismerni: a fotógráfia elkészítését megelőző előképektől, tervektől a felvételi szituációkon át az elkészült kép alkalmazásáig hasznosításáig. Az ilyen vizsgálatokhoz alkalmas módszereket kínál az antropológia.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Alkalmazott terepe: Ellenőrzött, tudatos alkalmazása igazából a világűrkutatással, illetve a műholdakról történő fényképek értékelésével vett mélyreható lendületet. A fényképezés hódítását több nagy gyűjtemény is igyekszik bemutatni, de az alkalmazási lehetőségek rendszerező áttekintése még csak a kezdeti lépéseknél tart. Egyre több tudomány ismeri fel és alkalmazza, hogy a szöveges adatok mellett fénykép is legyen. A fényképezésnek, mint mechanikus képmáskészítő eljárásnak néhány funkcióját igen korán alkalmazták a kultúrtörténeti gyüjtemények és múzeumok is. A Louvre már 1855-ben készíttetett gyüjteményéről fényképkatalógust, és felismerte a fotó azonosító funkcióját.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Fényképezés. Kulturális antropológia: Az emberi létezés természetének rendszeres tanulmányozása. Azaz a kultúráé, amely kifejezést a szokásos tágabb értelemben használom, s azon a szerzett, agenetikus ismeretek összességét, rendszerét értem alatta, amely az emberek közösségi létezéséhez szükségesek, és azt lehetővé teszik. Kultúra alatt értjük tehát - Margaret Mead meghatározásával egyetértve- a viselkedés mindazon szerzett formáit, amelyeket közös tradíció által egyesített személyek csoportja ad át utódainak. Ez a szó nemcsak valamely társadalmi, művészi, vallási, és filozófiai hagyományait jelöli, de sajátos technikáját, politikai szokásait, továbbá a társadalom mindennapi életét jellemző ezer más gyakorlatot is. Mindezen dolgok látható, látványi megnyilatkozásaival foglalkozik az újabban kialakuló, útjait kereső vizuális antropológia.

Az összefoglalót készítette: Körtesi Gyopár
2006. január 16.