Michel Foucault: A szexualitás története. A tudás akarása
Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1996

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A szexuális szubjektum materialista elmélete.

Az elmélet érvényességi területe
Strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A dis-cursus (beszéd) szó eredetileg annyit jelent, mint ide-oda futkosni, ahogyan a szerelmes is teszi: ármánykodik önmaga ellen, beszéde nyelvi rohamokban jelenik meg. A szexualitás igazgatása: mindebben nem a szigorú tilalom a lényeg, hanem az az igény, hogy nyilvános diskurzusok segítségével szabályozzák a szexualitást.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet magyarázó.

A koncipiálásba bevont funkciók
Nyelvi kifejezésmódok, megfeleltetés, kommentár.

A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetőleg szerkezeti egységek
Amikor Foucault a szexualitás történetét írja, szövegek viszonyát vizsgálja: "görög" szövegeket, "keresztény" szövegeket, történet pedig nincs, azaz nem folyamatos. Megpróbálja körülhatárolni egy adott beszédmódhoz tartozó szövegek csoportját - "görögök" -, mely a különbözés által áll viszonyba egy másik szövegcsoporttal.

A koncipiálásba bevont színterek
A nemiség Foucault értelmezésében részben olyan hatalmi fórum, amely "látszólag uralkodik rajtunk, lévén olyan titok, amely ott lappang egész lényünk mögött, egyszerre kápráztatva el bennünket az általa megjelenített hatalommal és az általa elrejtett jelentéssel". Véleménye szerint a nemiség csupán egyfajta "eszményi pont", amelyet a szexualitás és annak működése tett szükségessé.

A koncipiálásba bevont dinamikák
"De a kiinduló posztulátum, amelyet szeretnék a legtovább megőrizni, változatlanul az, hogy a hatalom és a tudás, az igazság és gyönyör mechanizmusai (vagyis azok a mechanizmusok, amelyek olyannyira különböznek az elnyomástól) korántsem másodlagosak, korántsem puszta követelmények; és hogy a represszió nem alapvető, s nem is olyasmi, ami mindent maga alá gyűr."

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Foucault irodalom-felfogása: Nyelvről vallott nézetei áthatották a humán- és társadalomtudományok nagy részét, mély szkepticizmust keltve az emberi elmének az objektív valóságot megismerő képessége iránt. Kiindulási pontja a nyelv, és az a végkövetkeztetése, hogy csakis a nyelven keresztül ismerünk. Így a világ, amelyben élünk, a nyelvben ismerhető meg: mivel mi is a világ részei vagyunk, mi is a szöveg részévé válunk. Eric Berne játszmaelmélete: Eric Berne szerint az ember örök problémája, hogy hogyan strukturálja az ébrenlét óráit annak érdekében, hogy megszabaduljon az unalomtól. Erre a társas kapcsolatok szintjén több módszer is adódik, mint amilyenek a rituálék, az időtöltések, a játszmák, az intimitás vagy a tevékenység. Ez utóbbi mintául szolgálhat a másik négy bármelyikéhez, az első három pedig az átélt intimitás valamiféle pótléka.

Az elmélet-alkotás célja
A szexualitás története című Foucault-sorozat, mely persze nem a szexualitás története, hanem a gondolkodásé, mely az ezzel a tudással rendelkező szubjektumot létrehozta. Egy olyan diskurzust szorgalmaz, mely perspektivikusan fogadja el vagy utasítja el ezt vagy azt a diskurzust, tehát bizonyos keretek között választhatóvá teszi a diskurzust, azaz az egyik igazságot a másikkal szemben.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Filozófia.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichoanalízis, etika.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Georg Simmel: A kacérság lélektana, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1996.

Roland Barthes: A szöveg öröme, Osiris, Budapest, 1996.

Roland Barthes: Sade, Fourier, Loyola, Osiris, 2001.

Az összefoglalót készítette: Németh Mihály
2006. január 17.