Szécsi Gábor: A kommunikatív elme
(Áron Kiadó, Budapest, 2003)

Az adott kommunikációelmélet (elmélet töredék) szokásos megnevezése:
A szerző az általa hivatkozott tanulmányok szerzőivel együtt - akiket a kortárs agykutatás, a neurofiziológia, a megismerés-tudomány, a nyelvtudomány, a pszichológia, a kommunikációfilozófia területéről szólít elő - arra tesz kísérletet, hogy a nyelvi jelentést meghatározó fogalmi szerveződések irányából rámutasson a nyelvi kommunikáció mint teremtő folyamat embert és közösséget formáló erejére. Ambíciója továbbá, hogy rámutasson a kommunikatív aktusok fogalmi megjelenítésének szerepére a valóság megismerésének folyamatában.

Az elmélet érvényességi területe:
Kommunikációtörténet; nyelvelmélet; nyelvfilozófia; ismeretfilozófia.

Az elméletben érvényesülő kommunikációfogalom típusa:
Nyelvi kommunikáció. Tömegkommunikáció.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró.

A koncipiálásba bevont funkciók:
A szerző a nyelvi kommunikációt alkotó folyamatnak, közösségteremtő cselekvésnek tekinti, amely magát az információt, a kommunikáló embert és annak társadalmi kapcsolatait is formálja. Az emberi elmét is kommunikatív módon szerveződőnek tekinti: "tudásunk, fogalmi apparátusunk kommunikatív sémák". Ily módon - mutat rá - fogalmaink és kommunikatív cselekvéseink között sajátos belső viszony mutatható ki.
Fogalmaink - szögezi le az elején - alapvetően komm. szituációkat megjelenítő fogalmi reprezentációk elemeiként születnek és rendeződnek el.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), ill. szerkezeti egységek:
Nyelvi kommunikációs szituációk. Nyelvi reprezentáció. Pre-verbális ill. verbális kognitív - megismerési - folyamatok. Mentalizmus és kognitivizmus. Mentalista nyelvelmélet. Kognitivista nyelvpszichológia. Nyelvi jelentés. A tudat intencionalitása. "Pszichológiai nominalizmus" (Wilfried Sellars alapján). Az un. "locke-i tradíció" - azaz a szavak Locke felfogásában jelek, amelyek révén "azok a láthatatlan ideák, amelyekből gondolataink felépülnek" másokkal közölhetőkké válnak.
Reprezentációs- és kommunikációs intenció.
"Cselekvések kognitív háttere": Szécsi saját definícióval áll elő: A kognitív háttér a különböző komplexitású cselekvési szituációk összetevőiről alkotott fogalmak olyan hálózata, amely egyúttal az egyes cselekvések végső viszonyítási keretéül szolgál. Azaz - magyarázza saját meghatározását: "feltevésem szerint a kognitív háttér szerkezetét olyan fogalmi viszonyok határozzák meg, amelyek az egyes cselekvési szituációk keretei között végrehajtott aktusok során vésődtek be a cselekvő emlékezetéve." De vajon ezek a fogalmi viszonyok - teszi fel a kérdést - miképpen tölthetik be ismeretkonstituáló funkciójukat, vagyis hogyan válhatnak valamilyen komplex háttértudás alkotóelemeivé?
Jelentés és kommunikáció összefüggése: azaz mit értünk a jelentés intencionális tartalmán? Miképpen válhat a nyelvi tudás a fogalomalkotás függvényévé? - teszi fel a kérdést, s igyekszi is rá válaszolni jelentés és kommunikáció összefüggésében. Újabb definíciót kínál: Valamely szó jelentése nem más, mint a szó jelöletéről és használatáról alkotott fogalmak asszociatív kapcsolata.
Lexikai jelentés: A közlés és a megértés lehetősége - írja Szécsi - végső soron a kommunikatív aktusok során használt nyelvi elemek lexikai jelentésében rejlik. A lexikai jelentések képezik a nyelvi elemek kombinációjának és e kombinációk megértésének mentális alapjait.
Kommunikációs technológia.
Szóbeliség és írásbeliség.
Diglosszia jelensége: az írásbeliségre való áttérés kommunikációtörténeti folyamatát kísérő, sajátos - erős szociológiai töltettel is bíró - kétnyelvűség.
Nyelv és gondolkodás összefüggése; "elsődleges szóbeliség" (Walter J. Ong); "másodlagos oralitás" (utóbbi nem felváltja, hanem kiegészíti az írásbeliség kultúráját).
Elektronikus médiumok - elektronikus kommunikáció: a szerző szerint "új perspektívákat nyit a megismerendő valóság fogalmi reprezentációja előtt, átszervezi megismerési apparátusunkat, új, a korábbinál összetettebb tartalmú fogalmak megszületéséhez vezet." Ennek következtében - véli, majd igazolására is kísérletet tesz Szécsi - gazdagodik a közösségről alkotott fogalmunk.
Képi nyelv: a szerző olyan jelentéstani kategóriaként használja - tehát nemcsak a szöveges és képi elemek szoros integrációjának jelölésére -, amely a fogalmi és képi gondolkodás sajátos szintézisének nyelvi közegére utal. Szécsi szerint egy sajátos metaforikus nyelv van születőben, amelynek sokkal inkább az a rendeltetése, hogy megmutassa a világot - vö. Wittgenstein -, semmint, hogy újabb kategóriák és fogalmak segítségével elemezze, felbontsa azt. "Használatával láttatni, érzékeltetni, s nem analizálni akarjuk a bonyolult fogalmi összefüggéseket." - írja Szécsi.
Közösség. Közösségen - Szécsi új definíciója szerint - a hatékony információközvetítésre irányuló kommunikatív cselekvések bizonyos szabályait egyöntetűen elfogadó és alkalmazó emberek közötti interakciók hálózatát értjük.

A koncipiálásba bevont dinamikák:
A kommunikációs szándék kifejezése és megragadása (amiben látja többek között Grice a a nyelvi komm. lényegét.).
"Kognitív vezérlési elv" - az empirikus nyelvpszichológia "találmánya" - a nyelvelsajátítással kapcsolatos elgondolás, amelynek az a kényege, hogy "a nyelvtani rendszer kibontakozását az azt megelőző gondolkodási fejlődés határozza meg".
Nyelvi produktivitás kérdése; nyelvelsajátítás problematikája.
A kommunikatív cselekvés - fogalmi háttere tisztázására a szerző egy teljes fejezetet szán, segítségül hívva neurobiológiai, pszichológiai és nyelvfilozófiai modelleket. Fő kérdése ezzel kapcsolatban:

Miképpen válhat a nyelvi tudás a fogalomalkotási készség függvényévé?
Hogyan szerveződnek a cselekvéseinket általában meghatározó fogalmi relációk?
Miképpen épül fel cselekvéseink kognitív háttere?

Közlés és befogadás egyidejűsége - az üzenet megfogalmazásának és megragadásának közös kontextusa.
Multimediális kommunikáció - kép és nyelv írásbeli kultúránkban nem tapasztalt erőteljes kölcsönhatását vonja maga után mind a szóbeli (pl. televízió), mind az írásbeli (pl. Internet) kommunikáció folyamatában.
A képi nyelv kialakulásával felgyorsul a szóbeli és írásbeli komm. nyelvének egymáshoz való közeledése, esetleges szintézise - mutat rá a szerző. Elmosódnak a szóbeli és írásbeli komm. nyelvi világa közötti határok.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Jonh Locke nyelvelméleti alapmodellje; Frege, Searle, Quine, Grice, Jerry Fodor, Chomsky, Putnam és mások munkái.

Az elméletalkotás célja:
Szécsi Gábor azzal, hogy az emberi elme és az emberi közösségek elsődleges szervező-rendező elvét a kommunikáció hogyanjában véli megtalálni, s összefüggést tételez utóbbi, és a kommunikációs technológiák koronként változó formái között, egy korábbi kommunikációfilozófiai paradigmát épít tovább, amellyel integratív keretet kínál "a kommunikációs környezet legújabb változásai: az interaktív multimediális hálózat és a mobil kommunikáció világában zajló egyéni-kognitív és kollektív-társadalmi átalakulások elméleti értelmezéséhez". Könyve végén a "közösség" új szempontú definícióját kínálja, hangsúlyozva, hogy övé csak egy a lehetséges sok közül.
A szerző céljai részletesebben:

1) Egy olyan modell felvázolása, amely újabb szempontokat kínál a nyelvi cselekvések mentális feltételeinek, a nyelvi jelentés fogalmi alapjainak tisztázásához. Azoknak az alapvető fogalmi viszonyoknak a természetére és eredetére igyekszik rávilágítani, amelyek nyelvi és nem nyelvi cselekvések közös kognitív hátterét alkotják.
2) Kísérletet tesz a fogalmi reprezentációt érintő elemzések szemantikai tanulságainak számbavételére, s egy olyan nyelvelméleti koncepció felvázolására, amely kitér a nyelvi komm. mentális feltételeivel kapcsolatos kérdésekre és a jelentés fogalmi szerkezetének problémájára.
3) Egy olyan paradigma feltárása, amely révén egy mentalista jelentéstani modellben rejlő lehetőségek - és korlátok - könnyen felismerhetővé válnak.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Nyelvhasználat. Nyelvi kommunikáció.

Az elmélet háttérdiszciplínái:
Megismeréspszichológia, nyelvpszichológia, nyelvészet, filozófia, analitikus filozófia. Neurobiológia.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:
Azokon kívül, amelyekre a szerző könyve Bibliográfiájában hivatkozik:

Daniels, Michael., Útjelző szavaink. Osiris, Budapest, 1998

Pléh Csaba, A természet és a lélek. Osiris, Budapest, 2003.

Searl, John R., Elme, nyelv és társadalom. Vince Kiadó, Budapest, 2000.

Az összefoglalót készítette:
Ferenczi Andrea
Budapest, 2005. június 9.