Somlai Péter: Konfliktus és megértés

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A családi kapcsolatrendszer elmélete

Az elmélet érvényességi területe
A modern családok, tekintettel arra a jelenségre, hogy a modern családokban a hagyományos és a polgári családokkal ellentétben a kommunikatív rendszer vált döntő jelentőségűvé. (A kommunikatív rendszer fogalmát Somlai Habermastól veszi át, melyet részletesen lejjebb fejtek ki.)

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Személyközi kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Egyben leíró és magyarázó.

A koncipiálásba bevont funkciók
Konfliktus, kommunikáció, jelentéstulajdonítás, megértés, bizalom, nyílt kommunikáció, önértékelés, én-kép, döntéshozás, szerepegyeztetések, befolyásolás, kompetenciaviszonyok, kohézió, motiváció, koalíció, közvetítés.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
15 esettanulmány teszi teljessé a könyv elméleti részét. Az esettanulmányok valós családokban folytatott interjúk és megfigyelések nyomán születtek, s "családmonográfiák" rövidített változatai. Az elméleti részek szemléltetése és a mélyebb megértés céljából a szerző rendszeresen hivatkozik ezekre az esettanulmányokra.
A családi kapcsolatok társadalomtörténeti irányai című részben történeti kitekintésben mutatja be a szerző a családok létrejöttének, funkcióinak, tulajdonságainak változásait, a hagyományos családoktól a polgári családokon keresztül a modern családokig.
A könyv harmadik nagy szerkezei egysége A családi kapcsolatok rendszere és működése, melyben a kapcsolatok jelentésvilága és mélyszerkezete kerül részletes bemutatásra.

A koncipiálásba bevont színterek, dinamikák
A szerző kiemelt jelentőséget fordít a modern családi életben - helyesebben a személyközi kommunikációban - tapasztalható jelentéstulajdonítások dinamikájára. A szándéktulajdonító feltételezések sorozata adja meg mind a jelentések eltérésének, mind pedig összehangolásának elvi és gyakorlati lehetőségét. A jelentéstulajdonítás jelensége nélkül elképzelhetetlen a személyközi kommunikáció. Ugyanakkor, ha a kölcsönös megértést "a tulajdonítások és indítékok egybeesése"-ként definiálnánk, és csak ezt a modellt vennénk figyelembe, kijelenthetnénk, hogy a kölcsönös megértés sohasem lehetséges.
A kölcsönös megértéshez a személyközi kommunikáció valamennyi jellemzőjét figyelembe veszi a szerző. Ebben fontos szerepet kap a képalkotás dinamikája. Kapcsolataik alakítása folyamán a családtagok összefüggő és helytálló képet próbálnak alkotni egymásról. E képbe beletartozik a másik fél jelleme, fontosabb tulajdonságai, szerepei, készségei. Az egymásról alkotott képeknek 3 tapasztalati forrásuk van: 1. a másik megnyilatkozásai, melyek eleve valamilyen irányú szelekció termékei, 2. saját megfigyeléseink, 3. kívülállók véleményei. E forrásokat összevetve, megismerhetjük a partnerünk által végzett szelekciót, s amikor őt hallgatjuk, kérdéseit, véleményét e szelekciós munka ismeretében értelmezzük, minősítjük. Végső soron A-nak B-ről - s megfordítva - alakított képe mindig kettejük közös műve, mely korántsem állandó.
A kommunikáció két szintjének egymásra hatása még tovább bonyolítja az amúgy is problematikus kölcsönös megértés terepét. A személyközi kommunikáció mindig két szinten zajlik: a tartalom és a viszony szintjén. Minden megnyilatkozás hordoz valamilyen konkrét információt és ezzel egyidejűleg tájékoztat a felek közötti kapcsolatról. Nem hangozhat el úgy mondat, hogy a hallgató ne vonna le az elhangzó üzenetből következtetéseket a kettejük közötti kapcsolatra vonatkozóan. Somlai épp e jelenségre hivatkozik, amikor kétségbe vonja azokat a konfliktus megoldási javaslatokat, melyek értelmében a feleknek saját kommunikációjukról, saját kapcsolatukról, saját beszélgetési szabályaikról kell beszélgetniük. Minthogy minden megnyilatkozást, így ezeket a megnyilatkozásokat is két szinten fogjuk értelmezni.
A kapcsolatok alakítása során alapvető jelentőségű, hogy a tagok képesek legyenek befolyásolni egymás döntései, választásait. A befolyásolás általános képessége a személyközi kompetencia. E kompetencia forrásai: szociális ügyesség (kommunikációs taktikák alkalmazása), tekintély, becsületesség, hatalom, tudás, testi vonzerő, ízlés, stb. A családi kompetenciaviszonyok fogalma a kapcsolatok egyik kommunikációs mélyszerkezetét jelöli, és arra vonatkozik, hogy az egymás választásaiban, döntéseiben való illetékességeknek milyen rendszere alakult ki a tagok között. A kompetenciaviszonyok, kiegyenlítettségüket tekintve lehetnek szimmetrikusak vagy aszimmetrikusak. Ha a tagok egymásra gyakorolt kölcsönös befolyásolási képessége kiegyenlített, szimmetrikus a viszony. Ha azonban van olyan tag, aki jelentős mértékben tudja más tagok választásait befolyásolni, míg azok nem képesek az övét vagy egymásét, aszimmetrikus kompetenciaviszonyról beszélünk. Minél nagyobb az aszimmetria a kompetenciaviszonyokban, annál nagyobb gátat szab a kölcsönös megértés útjának. A családtagok befolyásolási képességei mellett fontos megvizsgálni az egyes családokban kialakult kompetenciaviszonyok "abszolút erősségét", azt, mennyire képesek befolyásolni egymást a tagok egy családban más családokhoz képest. Akkor magas a személyközi kompetenciaviszonyok szintje, ha más családokhoz képest a tagok erősen tudják szándékaik szerint befolyásolni egymás magatartását. A kiegyenlítettség és az erősség együttes figyelembevételével a családon belüli befolyásolási viszonyok 4 típusa különböztethető meg:

1. Aszimmetrikus kompetenciaviszonyok alacsonyabb szintem
2. Aszimmetrikus kompetenciaviszonyok magasabb szintem
3. Szimmetrikus kompetenciaviszonyok alacsonyabb szintem
4. Szimmetrikus kompetenciaviszonyok alacsonyabb szintem

Ez utóbbi biztosítja a tagok közötti kölcsönös megértés legtöbb feltételét.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A kommunikatív rendszer fogalmát Somlai Habermastól veszi át, aki az együttműködés folyamatait (fogalmilag) 4 rendszerbe sorolta. Ebből indul ki a szerző, amikor azt állítja, hogy a család is vizsgálható, mint

a. célok megvalósítására törekvő egyének szervezete
b. a tagok szocializációjáért felelős normatív rendszer
c. mások előtt önmagát valamilyennek megjelenítő együttes
d. egymással tartósan kommunikáló személyiségek csoportja.

Ugyancsak Habermasra támaszkodik a szerző a családi kapcsolatok társadalomtörténeti vizsgálatakor. A társadalmi nyilvánosság szerkezet változásában bemutatott magán és közélet egybefonódása majd szétválása fontos magyarázó elvvé válik Somlainál is.

A kommunikáció elméletek közül elsősorban az interakcionista iskola hatása mutatkozik meg a könyvben, a személyközi kommunikáció részleteinek kifejtésekor.

Somlai bemutatja, ugyanakkor kritika alá is vonja a modern szociológia két elméletét, a konszenzus és a konfliktuselméletet. (Erről bővebben a következő egységben szólok.)

Az elmélet-alkotás célja
A modern szociológiában a családi stabilitás és felbomlás jelenségeit magyarázó elméletek Somlai szerint nem elégségesek. A konszenzus elmélet, mely az összhang, a harmónia jelenségét tekinti a család lételemének, nem képes magyarázatot adni azokra az esetekre, melyekben a látszólag kiegyensúlyozott család hirtelen összeomlik (válás, elköltözés, deviáns magatartások kíséretében.)
A másik elmélet a konfliktus elmélet abból indul ki, hogy a családi harmónia igen problematikus, nem pedig normális állapot. A konfliktusokat nem lehet minden áron kiküszöbölni, sőt nem is kell, mert a sikeresen feldolgozott konfliktusok hozzájárulhatnak a család stabilitásának növekedéséhez. A konfliktuselméletnek azonban eddig nem sikerült kialakítania olyan összefüggő fogalom és tézis rendszert, mellyel magyarázható lenne a családok kommunikációs szervezetének valamennyi, a stabilitás és instabilitás szempontjából fontos kérdése. A konfliktuselmélet legkétségesebb tézise az, amelyik a konfliktusok artikulált strukturálódásának lehetőségéről szól.
Somlai elveti, hogy e két -alapjában gyengének tartott - elméletet ötvözze, helyette másfajta értelmezési szempontok felől indul el, s alkotja meg a kapcsolati nézőpontot, a családi kapcsolatrendszer elméletét.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A család teljes kapcsolatrendszerének kialakulása, változása, a konfliktus alakulása és lefolyása, a megértés lehetőségei és buktatói a családon belül.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Szociológia, pszichológia, szociálpszichológia, kommunikáció elmélet, biológia, társadalom történet.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Berne, Eric (1984) Emberi játszmák. Gondolat, Bp.

Goffman, Erving (1981) A hétköznapi élet szociálpszichológiája. Gondolat, Bp.

Krappmann, Lothar (1980) Az identitás szociológiai dimenziói. Szociológiai Füzetek, 21. sz. 271.

Parsons, Talcott-Bales, Robert (1955) Family, Socialization and Interaction Process. Glencoe. N. Y. The Free Press.

Az összefoglalót készítette: Sipos Tünde
2005. május