Robert K. Merton elmélete, munkássága

Szerző/elmélet vizsgálatának szempontjai
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése: egyfelől a szociálpszichológiai hagyományba illeszkedik, de kapcsolódik a társadalomkritikai hagyományokhoz is.

Az elmélet érvényességi területe:
funkcionalista szociológia és szociálpszichológiai elméletek általában

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
társas interakcionista

Az elmélet leíró vagy magyarázó:
leíró és magyarázó is egyben

A koncipiálásba bevont funkciók:
szerep, társadalmi identitás kialakítása és társas befolyás

A koncipiálásba bevont szerkezet, illetőleg szerkezeti egységek:
csoport (külső csoport, saját csoport, vonatkoztatási csoport)

A koncipiálásba bevont színterek:
a hétköznapi interakciók színterei, csoportok közötti érintkezés színterei

A koncipiálásba bevont dinamikák:
társas interakció, befolyásolás, önmagát beteljesítő jóslat

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Emile Durkheim anómia elmélete; Max Weber bürokratikus rendszerelmélete; szociálpszichológiai csoportelméletek, szerepelmélet; szociálantropológiai elméletek (funkcionalizmus; Malinowski - Radcliff-Brown); személyiségelméletek; vallásszociológiai elméletek (Weber, Durkheim); Parsonsi rendszerelmélet; Mannheim-féle tudásszociológia;

Az elmélet-alkotás célja:
az elméletek és az empíriák szintetizálása (közápszintű elméletek koncepciója), együttes alkalmazásuk a tudományban

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
tudományszociológia; csoportviszonyok szociológiája és szociálpszichológiája

Az elmélet háttérdiszciplinái:
rendszerelmélet, szociológia, szociálpszichológia, antropológia, történelem,

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Rövidített kiadás: Gondolat Kiadó 1980; Teljes mű: Osiris Kiadó 2002.

- Fiske, M. - Kendall, P.L.: The focused interview: A manual of Problems and procedures. (2nd ed.). London Collier MacMillan 1990.

Robert K. Merton

A XX. század első felében a társadalomtudományban Bronislaw Malinowski és Radcliff-Brown hatására - a primitív kultúrák és társadalmak vizsgálatára rendszeres terepkutatásokat végeznek - kezdeményezik a funkcionalista elmélet kidolgozását. A kis közösségek szintjén működő funkcionális logika nem igazán volt alkalmazható a társadalom egészének viszonyai között. Ezért is gondolkodtak kisebb egységekben, ún. "zárt rendszerekben" a tudósok. Ezek olyan rendszerek, melyek az elemek bizonyos számából állnak, az elemek összefüggnek egymással és mindegyik rendszer specifikus belső struktúrával rendelkezik, amely bizonyos vonatkozásban elszigeteli őt a külső befolyástól és amely elemek szükségesek a rendszer fennmaradása érdekében Ennek az elméletnek a vezetője Talcott Parsons volt cselekvéselméletével, amellyel egy új korszakot indított el. A szociológia központja az USA-ba helyeződik át, kialakulnak intézményei és az empirikus társadalomkutatás, majd 1945 után Európa onnan importálja ezeket.
Az akkori funkcionalizmusnak többféle változata volt: Merton - a későbbiekben majd kifejtett - középszintű elméletével az empíriát és az elméletet akarta szintetizálni; Parsons rendszerelmélete a társadalmi cselekvés összefüggésein és a mintaváltozókon alapult; Luhman a biológiai rendszerelmélet és informatika szempontjait alkalmazta a szociológiában (rendszer: önszabályozó képesség; a mindenkori működés elgondolása; a rendszer-környezet szelektivitásának és komplexitásának elmélete).
Merton funkcionalizmusa abban tér el a többiekétől, hogy szerinte elsőként a funkcionalizmus alapfogalmait és a funkció elméletét kell tisztázni, hisz a funkcionalizmus vagy funkció szavak meghatározása sem egyértelmű, akár kutatónként is változik (vö. Weber, Leibniz, Radcliffe-Brown). Ezen kívül Merton abban sem ért egyet, hogy egy adott társadalomban minden rendszernek, elemnek (társadalmi és kulturális) megvan a maga funkciója, nélkülözhetetlen és teljes a rendszerintegráció. Nem ismeri el a társadalmat funkcionáló egészként és ennek feltételezését is tagadja, valamint bizony vannak diszfunkcionális elemek és következmények a társadalomban (lásd a bürokrácia diszfunkcióinak feltárása). A diszfunkció a társadalmi tevékenység olyan vonatkozásait jelenti, amelyek a társadalmi változás irányába hatnak, a társadalmi kohézió veszélyeztetése révén. A diszfunkcionális vonatkozások keresése azt jelenti, hogy olyan jellegzetességet keresünk a társadalmi életben, amelyek a fennálló rendet megkérdőjelezik. Például téves az a feltételezés, hogy a vallás mindig funkcionális, vagyis a társadalmi kohéziót erősíti. Amikor két csoport más hiten van, vagy akár ugyanazon hit eltérő változatát vallja, az eredmény társadalmi megosztottsággal járó, komoly konfliktus lehet. A háborúkat így gyakran vallási közösségek vívták egymással, például a protestánsok és a katolikusok.
A funkcionalistáknak természetesen megjelentek a bírálói is, a konfliktuselméletisek. Szerintük a társadalmi küzdelmekkel, a dinamikával, a változásokkal kell foglalkozni, nem csak a társadalom fennmaradásával (pl. Dahrendorf, Lockwood).

Merton elméletének összefoglaló művében, a társadalomelmélet és társadalmi struktúra (1968) címűben két nagy fejezetet különböztethetünk meg. Az első az elméleti szociológia kérdéseit tárja fel (melyben foglalkozik a szociológiai elmélet történetével és rendszertanával; a középszintű szociológiai elméletekkel; manifeszt és látens funkciókkal; a szociológiai elmélet hatásával az empirikus kutatásra és fordítva), a másodikban tanulmányokat a társadalmi és kulturális struktúráról (ebben társadalmi struktúra és anómia; a bürokratikus struktúra és személyiség; a vonatkoztatási csoport és a társadalmi struktúra elméletével).
Merton úgy gondolta, hogy a szociológiában nem kell általános, mindent átfogó, a társadalom egészét magyarázni képes elméleteket konstruálni, nagy társadalomelméleteket kidolgozni, elég csupán a középszintű elméletekkel foglalkozni. Ezekkel egy-egy társadalmi jelenség vagy folyamat megérthető, egy-egy társadalmi-gazdasági formáció viszonyaira érvényes törvényszerűségeket megállapíthatunk, amely elmélet ráépülhet az eddigi empirikus kutatások adataira, és további lehetőségeket ad az adatok rendezésére, értelmezésére. Ő megkísérelt ilyen középszintű elméleteket alkotni, és általánosításokra is törekedett, amelyek tehát egy-egy jelenséggel kapcsolatos elmélet során hasznosíthatók a mindennapi életben. Vagyis egy koherens elméletre törekedett, az elmélet és az empíria szintetizálására, egy olyan elméletre, amely az empirikus kutatásokkal szemben is megállja a helyét. Így lehetővé válik a társadalmi folyamatok és gazdasági folyamatok együttes elemzése és történeti/történelmi hátterük feltárása, ill. a történeti kontextusba való beágyazásuk. Az effajta elmélet akkoriban más tudományágakban már létezett, működött, például a közgazdaságtudományban (Marx, Gerschenkron), a történelem- és jogtudományban (Toynbee). Ez a felismerés Merton tudományos munkásságának egyik lényege: a középszintű elmélet összefüggéseinek kimunkálása, sőt néhány problémára való alkalmazása. Ilyen a szerepkészlet fogalmának kimunkálása, a vonatkoztatási csoport elmélete, a szerepkonfliktus, a kommunikáció, a társadalomhoz való alkalmazkodás típusai, a társadalmi normák alakulásának elméletei, társadalmi mobilitás, stb. Mindezek bizonyítják, hogy a középszintű elméletek modellje alkalmazható és segít a társadalmi jelenségek jobb megismerésében.
A fentiekből is látjuk, hogy Merton az elméletalkotási problémák megoldásánál három elem összefonódásáról beszél: a középszintű elméletek jelentőségéről, a funkcionalizmusról és empíriáról, illetőleg az empirikusan igazolt elméleti tételek kodifikációjáról. Ez utóbbiról, a kodifikációról eddig még nem esett szó. Az empirikus kutatások által igazolt, bizonyított elméleti anyagot Merton "analitikai paradigmák" alkotása útján akarta összegyűjteni és rendszerbe foglalni, megvalósítani. Ezek a paradigmák tehát szabályokba foglalják a fogalmakat és problémákat, amelyek a funkcionális elemzés szempontjából elméletileg fontosak, a következőkben segítenek: elrendezik a fogalmakat és azok kölcsönviszonyait; csökkentik a zavaros feltevések és fogalmak valószínűségét, a logikailag nem megbízható hipotézisek létezését; elősegítik az elméleti értelmezések összegyűjtését; segítenek az elemzésben, a problémák észrevevésében.
A manifeszt és latens funkciók megkülönböztetésének jelentősége abban áll, hogy segítségével el lehet választani a társadalmi viselkedés motivációit és objektív következményeit, valamint lehetővé teszi a látszólag irracionális társadalmi minták elemzését, és kizárja a vizsgálatból a naiv morális ítéleteket (pl. az amerikai politikai zsarolás elítélése). Merton azt tekinti manifeszt funkciónak, amely a társadalmi cselekvés egy típusában a résztvevők előtt ismert, és amelyre részükről szándék irányul. Objektív következmények, amelyek a rendszer szilárdságát és rugalmasságát növelik. A latens funkciók ennek a tevékenységnek a résztvevők által nem érzékelt következményei, vagyis nem szándékosan létrehozott következményei. Ez a funkció kimutatja, amit senki sem lát, felvilágosítja az embereket a dolgok valódi állásáról és szembesíti őket a tényekkel, képzeteikkel. A különbség érzékeltetésére Merton az új-mexikói hopi indiánok esőtáncát hozza fel példaként. A hopik úgy gondolják, ez a szertartás hozza meg a növényeik számára szükséges esőt (manifeszt funkció). Ezért szervezik és vesznek részt benne. Az esőtánc azonban a társadalom kohézióját is erősíti (látens funkció) (lásd Durkheim valláselmletét). Ha ezt ki tudjuk mutatni, akkor megmagyaráztuk, miért létezik valójában az esőtánc, ugyanis tudjuk, hogy a tánc maga nem hoz esőt. Egy másik példa a politikai gépezet funkciói. A hivatalos struktúrának fogyatékosságai vannak, nem tudják kielégíteni az igényeket, ezért egy nem hivatalos jön létre. Egy képviselő humanizál, és személyesebb formát tükröz, valóban segítséget nyújt a rászorulóknak, ezt könnyebben és jobban teszi, mint a hivatalos forma. Az üzleti körökben is nagyobb a biztonság, ha egy nem hivatalos személy irányítja, szabályozza, ellenőrzi őket, mert őt is lehet ellenőrizni és felelősségre vonni. Ez a politikai gépezet a társadalmi mobilitást is nyújtja azoknak, kik másképp nem tudnak előre jutni. Ebből is látszik, hogy a struktúra hat a funkcióra, és a funkció is hat a struktúrára.
Merton szerint a szociológiai magyarázat elsősorban a társadalmi tevékenységek és intézmények latens funkcióinak feltárásából áll, de alapjában a szociológiának mindkét funkciót tanulmányoznia kell, mert a manifeszt funkció nem tudja mindig megmutatni a teljes képet, szükség van a latens funkciók vizsgálatára is a pontosítás kedvéért, csak együtt a kettővel lehet a társadalmat tervezni, alakítani.. A funkciók megkülönböztetése fontos fordulópont a funkcionalista szemlélet felhasználásában.

Az elméletalkotás mellett Mertonnak jelentős eredményei vannak a konkrét jelenségek (a csoportprobléma, az anómia, az adaptáció, a társadalmi problémák természete, a bürokrácia stb.) megközelítésének értelmezésében is. Ezekből néhányat részletesebben ismertetnék.
Merton kutatásaiban fontos szerepet kap a társadalmi anómia jelensége. Durkheim nyomán egy deviancia elméletet is kidolgozott. A mertoni anómia fogalom egy feszültségre utal, ami az elfogadott normák és a társadalmi valóság konfliktusa miatt alakul ki az egyénben. A társadalmilag elfogadott értékek, és a megvalósulásukra rendelkezésre álló eszközök korlátozottsága közti konfliktus kezelésének öt fajtáját különbözteti meg. A konformisták mind az általánosan vallott értékeket, mind azok megvalósításának hagyományos eszközeit elfogadják, függetlenül attól, hogy tudnak-e érvényesülni ily módon vagy sem. Az emberek többsége ebbe a kategóriába tartozik. Az újítók elfogadják a társadalom értékeit, de a szokásostól eltérő vagy törvénytelen eszközökkel próbálják megvalósítani azokat. Ebbe a típusba tartoznak az olyan bűnözők, akik törvénytelen eszközökkel igyekeznek meggazdagodni. A ritualizmus azok viselkedésére jellemző, akik továbbra is megfelelnek a társadalmilag elfogadott szabályoknak, jó lehet, már nem tartják követendőnek azokat az értékeket, amelyek eredetileg vezérelték a tevékenységüket. Így a szabályokat a szabályok kedvéért követik, minden távolabbi cél nélkül, csupán kötelességből. Ritualista például az, aki lelkiismeretesen végzi unalmas munkáját, amely ráadásul nem is jövedelmező, és semmiféle karrierrel nem kecsegtet. A visszahúzódók szakítottak a versenyszemlélettel - Merton elméletét az amerikai társadalmi viszonyokra dolgozta ki, ahol az általánosan elfogadott értékek a karriert, a meggazdagodást, vagyis az anyagi sikert hangsúlyozták. Ezt önfegyelemmel és kemény munkával lehet elérni. Vagyis, aki keményen dolgozik, bárhonnan is indul, eljut a csúcsra. Valójában azonban nem ez történik, ez csak az ideális helyzet, mivel a hátrányos helyzetűek többségének nagyon kicsi az esélye, hogy előbbre jusson. Akik pedig nem tudnak ily módon érvényesülni, azokat elítéli a társadalom. Hogy ez ne történjen meg, nagy a kísértés, hogy az ember bármilyen áron - akár törvényesen, akár törvénytelenül - megpróbáljon felemelkedni -, s így mind az uralkodó értékeket, mind azok érvényesítésének szentesített eszközeit elutasítják. Ilyenek például egy önellátó kommuna tagjai. Végül pedig a lázadók mind a létező értékeket, mind a normatív eszközöket elutasítják, de szeretnék azokat újakkal felváltani, vagyis a társadalmi rendszer átalakításán buzgólkodnak. Ebbe a kategóriába tartoznak a radikális politikai csoportok tagjai.
Merton azonban keveset ír magáról a bűnözésről. Azt sem magyarázza meg részletesebben, hogy az anómia miért vált ki gyakrabban bizonyos viselkedésformákat, mint másféléket, illetve a nemek közötti bűnözési arányok eltérésére sem tud magyarázatot adni. Ezeket a kérdéseket azonban más kutatók, később megválaszolták (pl. Sutherland differenciális érintkezés fogalma), illetve az újbaloldali realizmus képviselői felhasználták Merton elméletét.
Merton nevéhez fűződik több szociálpszichológia fogalom, elmélet kidolgozása is, amelyeket mind a mai napig tanítanak az egyetemeken, és mind a mai napig alkalmazzuk is azokat a hétköznapokban. Ilyen például a vonatkoztatási csoport elmélete (vagy referencia csoportnak is szokták hívni), amely "természetesen" középszintű elmélet, és azt vizsgálja, hogy miként reagálnak az egyének a közvetlen környezetükben levő személyekre és tágabb társadalmi környezetükre. Tudományosabban megfogalmazva: egy adott vélemény kialakításához a megfelelő tulajdonságok miatt hiteles információforrásnak elfogadott emberek csoportja. Merton azt nézi meg, hogy milyen tényezők határozzák meg a vonatkoztatási csoport kiválasztását az egyén részéről, és hogy ez milyen következményekkel jár személyiségére nézve. Ezt az elméletet elég részletesen és alaposan tárgyalja könyvében (2002).
Külön kiemelném a relatív depriváció fogalmát/elméletét, amely feltételezi, hogy az emberek saját körülményeiket attól függően ítélik meg, hogy kikhez hasonlítják magukat. Ezért a depriváció érzete nem függ össze közvetlen módon az egyes egyének anyagi szegénységének szintjével.
Az önmagát beteljesítő jóslat fogalma is az ő nevéhez fűződik, amely az a folyamat, amelynek során egy ember másokkal kapcsolatos elvárásai előidézik azt a viselkedést, amely megerősíti az elvárásokat, vagy ahogy Merton idézi W. I. Thomast: "Ha az emberek valóságosnak határoznak meg helyzeteket, akkor azok következményüket tekintve valóságosak is." Merton ezt egy 1932-es példával illusztrálja, a Last National Bank esetével.
További részletes tanulmányokat írt a saját csoport-külső csoport viszonyáról, a befolyásolás folyamatáról és szereplőiről, a társadalmi szerepekről, a disszonancia elméletről stb.
A bürokratikus társadalmi struktúrát és a bürokratikus személyiséget is vizsgálja Merton, külön kitérve az értelmiség szerepére. Merton amellett érvel - miután feltárta a szervezet vonásait, pozitív teljesítményeit és funkcióit -, hogy a bürokrácia egy diszfunkcionális jelenség a társadalomban (lásd forrásként a túlalkalmazkodás problematikáját, a testületi szellem jelenségét és a kapcsolatok személytelenségét). A bürokráciát úgy tudjuk definiálni, mint egy egyértelmű hierarchiával, írásban rögzített eljárásrendi szabályokkal és teljes munkaidőben foglalkoztatott, fizetett hivatalnokokkal jellemezhető szerezeti típus.

Meg kell említenünk Merton tudományszociológiai munkásságát is. Egy példát leírnék: egyik tanulmányában az európai és az amerikai szociológiai gondolkodást összehasonlítva megállapította, hogy az európai szociológia a tudás és hagyomány társadalmi gyökereit tárja fel, míg az amerikai inkább a véleményekre mint a tudásra és inkább a tömegközlésre mint társadalmi gyökerekre koncentrál.
Ezen kutatások számára kialakított paradigmát is, ahhoz hasonlót, amelyet a funkcionális megközelítés kapcsán is alkalmazott. Ez a paradigma azonban soha nem valósult meg tényleges tudományszociológiai kutatásokban.
Ennek ellenére Merton közreműködésével igazolta a tudomány társadalmi fontosságát a mindennapok szintjén, és a tudomány társadalmi szerepének növekedését is lehetővé tette, amellyel megalapozta a tudományszociológiai kutatások fejlődését is.

Felhasznált irodalom

Merton, Robert K.: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Gondolat 1980; Osiris, 2002.

Az összefoglalót készítette: Sólyom Barbara
2005 június