Kiegészítő gondolatok

Sződy Ágnes: Bourdieu: A politikai mezőről írt elemzéséhez

Bevezetés
Pierre Bourdieu szociológiai munkássága a francia társadalom vizsgálatán túl, az akkor az ország fennhatósága alá tartozó Algéria törzsi társadalmainak kutatására is kiterjedt.
A szociológus kutatásait négy korszakra bonthatjuk:

oktatásszociológia (60-as évek)
művészetszociológia
nyelvszociológia (70-es évek)
akadémiai-tudományos (80-as évek)

Társadalomelméleti munkásságában a társadalmat jellemző logikák leírására szolgáló főbb fogalmak:

Társadalmi mező: egy tevékenységet hivatásszerűen ellátók adott tevékenység feletti monopol helyzete hozza létre ezt a jelenséget. A mezőkön belül különböző csoportok harcolnak a minél nagyobb hatalomért. A mezők általános jellemzőiken túl, társadalmi szerepenként differenciálódnak. Így jött létre vallási mező, politikai mező, filozófiai mező, stb...

Habitus: az a jelenség, amely által az új tapasztalatok a társadalomban már meglévő struktúrába integrálódnak. Bourdieu-nél a habitus a cselekvő egyének és a stabil társadalmi struktúrák közvetítő kategóriájaként jelent meg.

Társadalmi tőke: a gazdasági (kézzel fogható) tőkén túl minden társadalmi mezőnek meg van a maga tőkéje, amelyből a legtöbbet birtokló irányító helyzetbe kerül.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Ez az elmélet a modern francia szociológiaelmélet része. Ennek képviselői voltak még Raymond Boudon, Jean Francois Lyotard, Michael Foucault. A kor francia kutatói közül a legszélesebb területet átfogó társadalomelméletet Bourdieu alkotta meg. Az ő szemében a társadalom különböző társadalmi mezőkből épül fel, amelyet a "szakemberek" versengése alakít. Ennek egyik szegmense a politikai mező.

Az elmélet érvényességi területe
Leginkább a politikatudomány és a szociológia.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A politikai mezőben a politikai kommunikáció érvényesül.

A koncipiálásba bevont funkciók
Harc a hatalomért, tőkekoncentráció.
Professzionálódás: a szakemberek előtérbe kerülése. A szakértelem racionalizálása.
A politika játékszabályaihoz való alkalmazkodás.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A megbízók: azok az emberek, akiknek nem jut szerep a politikai mezőben.
A megbízottak, a politikusok: politikai szolgáltatásokkal kereskedő szakemberek.
a pártok: csakis egymáshoz való viszonyukban léteznek, önmagukban, vetélytársaiktól függetlenül nem meghatározhatóak.
politikai tőke: a befolyás, a hatalom mérőegysége. A politikus által birtokolt tőke értéke a közvéleménytől, illetve a személyébe vetett bizalomtól függ.

A koncipiálásba bevont színterek
A politikus és a társadalom közti kommunikáció színtere. Cél: minél több ember meggyőzése.
A politikusok/pártok egymás közti kommunikációja. Meghatározott keretek közötti versengés, harc. Cél: minél nagyobb befolyás, hatalom megszerzése.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Talcott Parsons szerep-elmélete
Meglátásom szerint Niklas Luhmann rendszerelméletét nem szabadna ebből a felsorolásból kihagyni. Mind a két elméletben közös a társadalmon belül a különböző mezők/alrendszerek funkcionális differenciálása. Nagy különbség, hogy míg Luhmann-nál a különböző alrendszereket a bináris logika határozza meg, addig Bourdieu-nél az embercsoportok küzdelme. (Lásd Pokol Béla: Szociológiaelmélet)

Az elmélet-alkotás célja
A társadalom működési logikájának meghatározása.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Pokol Béla: Szociológiaelmélet. Bp. Rejtjel, 1999.

Készítette:
Somogyi Zoltán
2005 május