George Gerbner: A kultivációs elmélet
Észrevételek Gergely Erzsébet ismertetőjéhez

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elméletalkotó empirikus elkötelezettségéből adódóan magyarázó elmélet.

Koncipiálásban bevont funkciók, szerkezet(i egységek), színterek, dinamikák:
Gerbner elméleténél ezeket a vizsgálati szempontokat én is összevonom, ahogy Gergely Erzsébet tette, ám több ponton kiegészíteném.

Gerbner nemcsak a média és az agresszió között talál kapcsolatot, hanem kapcsolatot feltételez a megszállott televíziózás és az emberek világképe között is. Ennek hátterében az a meggyőződés áll, hogy a televízió uralja a szimbolikus környezetet, mivel azon keresztül szólal meg a legtöbb történet, sőt, történetek végeláthatatlan sorozata.

Méréseihez bevezeti a megjelenített erőszak fogalmát, melyet a következőképpen definiál: "A fizikai erő nyílt kifejezése - fegyverrel vagy anélkül, önmagunk vagy mások ellen - amely arra késztet, hogy akaratunk ellenére olyan mértékben éljük át a sérelemből és/vagy a gyilkosságból fakadó fájdalmat, hogy végül úgy érezzük, mi is áldozatok vagyunk, a film szereplőihez hasonlóan."

Az elméletalkotónak a televízió világáról készített elemzése azt mutatja - s itt ismét kiegészíteném az összefoglaló készítőjét, aki csak a fehér-középosztálybeli férfiak (50 százalék), valamint a férfiak és nők egymáshoz viszonyított arányát (három az egyhez) említi a szereplők között -, hogy bár a társadalom (amerikai) egyharmadát a gyerekek és a tinédzserek teszik ki, szereplőként csak a főműsor idő 10 százalékában jelennek meg továbbá az Egyesült Államokban a munkaerő kétharmada fizikai dolgozó, vagy a katonaság alkalmazottja, ez a csoport a képernyőn feltűnő szereplőknek mindössze 10 százalékát alkotja. Ritkán láthatók afro-amerikaiak és latin hősök, idősek pedig szinte soha. A filmszerepek kevesebb mint három százaléka íródott 65 év fölötti színészekre. Gerbner mindebből azt a következtetést vonja le, hogy az amerikai társadalom perifériáján élők egy "jelképes csapdába kerültek". "Alábecsülik egzisztenciájukat, miközben felnagyítva mutatják be erőszakkal szembeni kiszolgáltatottságukat." A forgatókönyvekbe többnyire áldozatokként kerülnek be. Ezek után nem meglepő, hogy ez az a csoport, amelyik a leginkább tart az erőszaktól, kikapcsolván a televíziót.

A kultivációs differenciál - ezt szintén nem említi Gergely Erika - terminus bevezetésével Gerbner egy olyan számadatra kíváncsi, mint "a >televíziós válaszra< adott rekaciók százalékos különbsége alkalmi és megszállott tévénézők csoportjainak összehasonlítása során". A felmérés négyféle magatartásra irányult:

1) Annak esélye, hogy valaki erőszakos cselekedetbe keveredik: alkalmi tv-nézők esetén annak esélye, hogy ez egy héten belül bekövetkezik 1:100; megszállott tv-nézőknél 1:10. (A bűnözési statisztikák szerint reálisan ez egy a tízezerhez.)
2) Attól való félelem, hogy éjszaka egyedül kell hazamenni: a megszállott tv-nézők tízszer gyakoribbnak vélik a bűncselekmények számát, mint amennyi az valójában.
3) A rendőrség szerepének megítélése: a megszállott tv-nézők szerint a társadalom öt százaléka vesz részt az igazságszolgáltatásban; az alkalmi tv-nézők ezt egy százalékra becsülik.
4) Általános bizalmatlanság: a megszállott tv-nézők gyanakvóbbak, bizalmatlanabbak mások motivációival, kijelentéseivel szemben. Gerbner ezt a beállítottságot nevezi "zord világ szindrómának".

Gerbner megkockáztatja, hogy a tv-nézési szokások - azaz a készülék előtt eltöltött idő - összefüggésben van a politikai attitűdökkel is, mégpedig azzal összefüggésben, hogy a megszállott tv-nézőknél a főáramban tartással vagy a rezonanciával megy végbe a kultiváció. (Ezt Gergely Erzsébet "igazodásnak" ill. "ráhangolódásnak" fordítja, ill. nevezi, de ez nem lényeges, ám a fenti összefüggésre nem tér ki.)

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Gerbner elméletének előfutára volt Paul Lazarsfeld "szelektív befogás", ill. "kétlépcsős kommunikáció" modellje. Kapcsolódik McCombs és Show tematizációs elméletéhez, amely a média témameghatározó funkciójával kapcsolatban azt állítja, hogy hírműsorok elsősorban nem azt próbálják megmondani az embereknek, hogy mit gondoljanak, hanem az elektronikus és nyomatott médiákban úgy válogatják össze a híreket, hogy azok abban befolyásolják a közönséget, hogy miről legyen véleményül.

Fontosabb bibliográfiai tételek:

George Gerbner, Larry Gross, Michael Morgan and Nancy Signorielli, "Growing Up with Television: The Cultivation Perspective", in Media Effects: Advances in Theory and Research, Jennings Bryant and Dolf Zillman (eds.), Lawrence Erlbaum Associates, Hillsdale, N.J., 1994, pp. 17-41.

Michael Morgan and James Shanahan, "Two Decades of Cultivation Research: An Appraisal and a Meta-Analysis", in Communication Yearbook 20, Brant Burleson (ed.), Sage, Thousand Oaks, Calif., pp. 1-45.

Nancy Signorielli and Michael Morgan (eds.), Cultivation Analysis: New Directions in Media Effects Research, Sage, Newbury Park, Calif., 1989.

www.afirstlook.com

Az összefoglalót készítette: Ferenczi Andrea
Budapest, 2005. június 9.