Jürgen Habermas: A cselekvésracionalitás aspektusai

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A cselekvésracionalitás aspektusai, a kommunikatív cselekvés jellemzői.

Az elmélet érvényességi területe
szociológia, kommunikációelmélet

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A kommunikáció a racionalizálódás elsődleges forrása. A kommunikatív cselekvés során a résztvevők cselekvései nem egocentrikus sikerkalkulusok, hanem kölcsönös megértés segítségével hangolódnak össze. A résztvevők elsődlegesen nem saját sikerükre, hanem a kölcsönös megértésre törekszenek.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó. Max Weber cselekvéselmélete alapján (amely szerint a célracionális cselekvés áll a racionalitás-fok szerinti legmagasabb szintjén), annak kiegészítéseként, továbbfejlesztéseként és egyben kritikájaként magyarázza a cselekvésracionalitást és a kommunikatív cselekvést. Habermas szerint ugyanis nem a célracionális cselekvést kell a legracionálisabb cselekvéstípusnak tekinteni, hanem a kommunikatív cselekvést.

A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák, a habermasi gondolatmenet rövid összefoglalása
Adott a weberi cselekvésracionalitás. A weberi célracionális cselekvés fogalom az alábbiak szerint írható le: "Célracionálisan cselekszik az, aki cselekvését valamilyen célra irányítja, igazodik az eszközökhöz és a mellékes következményekhez, és emellett racionálisan egybeveti az eszközöket a célokkal, a célokat a mellékes következményekkel, s végül a különböző lehetséges célokat egymással..." (In Felkai Gábor: Jürgen Habermas, Aron Kiadó, 1993: 78. oldal)
Ez az a cselekvéstípus, amely weberi cselekvéstipológiában a racionalitás-fok szerint a legmagasabb szinten áll.

Max Weber cselekvéstipológiája az eszközök, célok, értékek, következmények figyelembe vétele szerint (Ez az a pont, amelyben a habermasi vélekedés eltér a weberitől):

Habermas szerint azonban nem a célracionális cselekvést kell a legracionálisabb cselekvéstípusnak tekinteni, hanem a kommunikatív cselekvést, amely az emberek közötti racionális megegyezésre, azaz a kölcsönös megértésre törekszik.

Habermasnak az a problémája Weber cselekvéstipológiájával, hogy "láthatóan ezt a tipológiát is a cselekvés racionalitásfokainak megkülönböztetéséhez fűződő érdek alapozza meg. Weber azonban nem a társadalmi kapcsolatból indul ki, csak a teleologikusan elképzelt monologikus cselekvés cél-eszköz viszonyát tartja racionalizálható szempontnak. ... Ennek a nézőpontnak az alapján az objektív megítélés két módon tud közelíteni a cselekvéshez: egy adott helyzetbe való kauzálisan hatékony beavatkozás megfigyelhető sikerét, illetve a cselekvésterv, azaz az eszközök célracionális megszervezésével kapcsolatos szubjektív vélemény alapjául szolgáló empirikus állítások igazságát tudja megragadni."( A cselekvésracionalitás aspektusai in Jürgen Habermas: Válogatott tanulmányok Atlantisz Kiadó 1994: 242. oldal)

Problematikusnak tartja tehát a weberi cselekvéselméletet, így bevezeti a kommunikatív cselekvés fogalmát, hogy hangsúlyozhassa a cselekvés racionalizálható aspektusait, amelyeket szerinte a cselekvéselmélet eddig elhanyagolt.

"A célracionális cselekvés modellje abból indul ki, hogy az aktor kizárólag értelmes és kielégítően pontosított céljainak elérésére orientált, s számot vet cselekvése minden más következményével, mint a siker mellékes feltételével. ... A sikerre irányuló cselekvést instrumentálisnak nevezzük, ha követendő technikai szabályai szempontjából vesszük szemügyre, vagy ha egy fizikai állapotba való beavatkozás hatásfokát értékeljük. Stratégiainak nevezzük, ha a racionális választás szabályainak követése szempontjából vizsgáljuk, s a racionálisan viselkedő ellenlábas döntéseire gyakorolt befolyás hatásfokát becsüljük fel. ... A stratégiai cselekvéssel a kommunikatív cselekvést szeretném szembeállítani. Akkor beszélek kommunikatív cselekvésről, ha a résztvevők cselekvései nem egocentrikus sikerkalkulusok, hanem kölcsönös megértés segítségével hangolódnak össze. A kommunikatív cselekvés során a résztvevők elsődlegesen nem saját sikerükre, hanem a kölcsönös megértésre orientálódnak. ... egyetértés csak racionális alapon nyugvó feltételek mellett jöhet létre; az egyetértés közös meggyőződésen nyugszik."(im: 244-245.oldal) Mindezek alapján az alábbi cselekvéstípusokról beszélhetünk:

Cselekvés típusok

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A tanulmányban felidézi Max Weber racionalizálódásról szóló gondolatait, mivel a célracionális cselekvés fogalmát Habermas Webertől veszi. Weber szerint a nyugat-európai kultúra és kapitalizmus világtörténeti egyediségét a racionalizáltsága adja. Bár a magyar fordításban a 'Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme' című írásának előszavában olvasható a racionalizálódásról szóló fejtegetése, valójában későbbi, vallásszociológiai írásának előszavában található. Ennek jelentősége az, hogy a racionalizáció alapjának a vallást tekinti. A racionalizáció weberi értelemben egy olyan társadalomtörténeti, kulturális folyamat, amely időszak a reformáció korában kezdődött, és amely alatt a racionalitás egyre inkább elterjedt, egyre jellemzőbbé vált a reflexió, vagyis az emberek egyre tudatosabban alkalmaztak szabályokat tevékenységeikre, a "világ varázs alóli feloldása" egyre inkább megvalósult, vagyis az emberiség egyre több jelenséget lett képes valamilyen belátható oksági magyarázattal ellátni. Véleménye szerint ez a fejlődés azért alakult ki, mert a világ tökéletlenségeinek magyarázatára a próféták, s a vallási szakértők csoportja (a hívekért való versengés, a "vallási üdvjavak piacán" elérendő siker érdekében) egyre racionálisabb magyarázatokat adtak. A teodícea problematikájára (ha Isten jó és mindenható, akkor hogyan lehetséges a halál, betegség és egyéb negatív dolog a világon?) adott racionális világmagyarázatok, válaszok megvalósították az "értelemadást" a világnak, amely a racionalizáció lényege.
Tehát az etikai prófécia a világértelmezés racionalizálásához, ami pedig a cselekvés racionalizálásához vezetett.

Az elmélet-alkotás célja
Annak bizonyítása, hogy a kommunikatív cselekvés a legracionálisabb cselekvésfajta.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Habermas az 'Előkészítő megjegyzések a kommunikatív kompetencia elméletéhez' című művében viszi tovább a kommunikatív cselekvés fogalmának kifejtését, a beszéd, vagy kommunikáció egyik típusaként ír a kommunikatív cselekvésről. Ebből a tanulmányból tudhatjuk meg, hogy melyek azok az elemei a nyelvnek, amelyeken keresztül lehetővé válik a racionális diskurzus, a Habermas által oly fontosnak tartott ideális beszédhelyzet, melyek a nyelvi univerzálék.

Jürgen Habermas: Előkészítő megjegyzések a kommunikatív kompetencia elméletéhez. In. A kommunikatív etika. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2001.

Felkai Gábor: Jürgen Habermas. Áron Kiadó, Budapest 1993

Jürgen Habermas: Rendszer és életvilág. In. (szerk: Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter) Szociológiai irányzatok a XX. Században II. Új Mandátum Könyvkiadó, Buda-pest, 2000.

Jürgen Habermas: A cselekvésracionalitás aspektusai. In. Jürgen Habermas: Válogatott tanulmányok. Atlantisz Kiadó, 1994

Az összefoglalót készítette: Munk Vera
2005 június 5.