Megjegyzések Velics Gabriella

G. H. Mead
életművének ismertetéséhez

Az adott kommunikációelmélet (elmélettöredék) szokásos megnevezése:
Filozófiai pragmatizmus, pragmatista cselekvéselmélet.
A szimbolikus interakcionizmus terminust az 1930-as évek végén Herbert Blumer (Mead egyik tanítványa) által alapított irányzatra használjuk inkább. Bár ennek a megközelítésnek a hívei Meadet alapítóként tekintik, számos lényeges ponton eltérnek a meadi elmélettől: a cselekvést leszűkítik az interakcióbelire, és kihagyják belőle a testi alapot, a jelentést nyelvileg értelmezik, nem foglalkoznak az evolúcióval és a történelemmel.

Az elmélet érvényességi területe:
A felsoroltakon kívül még a filozófia is lényeges terület. Mead munkája alapvetően a (filozófiai) pragmatizmus és a szociológia áthidalásaként értékelhető.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
Interszubjektív. Az interszubjektivitás a szubjektumok közötti kommunikatív kapcsolat struktúrája.
A társadalom mechanizmusát a problémamegoldó emberek alkotják, az ő tevékenységeik koordinálására szükséges a kommunikáció.
Az ismertetésben említett fogalmak nem a kommunikáció fogalmának típusára vonatkoznak, hanem a kommunikáció bizonyos összetevői.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
Az ismertetőben említett három alapelv főképp a szimbolikus interakcionizmusra érvényes, ez azonban, mint láttuk, nem azonos a meadi pragmatimussal.
Meadnél alapvetően a társas, társadalmi tevékenység a fő egység. A cél az egyéni cselekvéselmélet és a strukturális elmélet összekapcsolása; a kommunikáció antropológiai elmélete, mely az önreflektivitáson alapul.
Mead szerint a kommunikáció kezdete a kooperációra vezethető vissza. A jelentés az egyes aktorok közötti kapcsolatokban gyökerezik, melyek a cselekvéseik révén jönnek létre. A jelentés maga kezdetben a másik aktor reakciója Meadnél. A későbbiekben ez a válaszra való készség tudata. A jelentés az aktor és a tárgy habitualizált kapcsolata.
A jelentés olyan helyzetben valósulhat meg, ahol a saját cselekvésére való reflektálás funkcionális szerepű. Ez pedig csak a más aktorokkal való interakcióban jöhet létre. A jelentés a jelentés tudata előtt már létezik a szervezet és a környezete közötti aktív kapcsolatban.
A tudat társadalmi jellege a kommunikáció által valósul meg.

A koncipiálásba bevont színterek:
Az ismertetésben szereplők mellett meg lehet még említeni a fizikai tárgyakat is, melyeket Mead a társadalmi tárgyak alapján értelmez.

A koncipiálásba bevont funkciók:
Például a szimbolikusan közvetített interakció, illetve a gyakorlati interszubjektivitás (noha Mead nem használta ezt a fogalmat). Az interszubjektivitás szubjektumok közötti kommunikatív kapcsolat struktúrája. Gyakorlati, amennyiben közös emberi tevékenységekről van szó adott célok megvalósítására. Mead számára az 'élet' egyet jelentett a folyamatos problémamegoldással.
A fizikai tárgyak Mead elmélet értelmében akkor konstituálódnak, mikor a kéz és a szem kooperál. A fizikai tudatot az egyedfejlődés során megelőzi a társadalmi tudat.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Dilthey-hoz hasonlóan Mead nem a kísérleti, redukcionista cselekvésmagyarázatok pártján állt, hanem az alapfogalmakat tisztázó, a cselekvést a partikularitásában megragadó leírásén.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Figyelembe kell venni, hogy az egyes tudományágak (pszichológia, filozófia, szociálpszichológia stb.) elkülönülése még nem fejeződött be teljesen.
1887-ben a Harvard Egyetemen főképp Josiah Royce-tól kapott ismereteket a német filozófiáról, valamint Spinozáról és Spencerről.
Az ismertetőben felsoroltak mellett fontos megemlíteni Wundtot, tőle az 1888/1889 szemeszter során Mead csak filozófiát tanult Lipcsében. Berlinben főképp Dilthey-tól, de emellett Ebbinghaustól, Paulsentől és Schmollertől is tanult..
A meadi és általában a pragmatizmus utóélete több területen követhető. Mead újra felfedezése az 1970-es évek végétől követhető igazán, amikor Rorty (1979) a Philosophy and the mirror of nature előszavában egy helyen említi John Dewey-t, Heideggert és Wittgensteint (ugyanakkor Meadről nem szól).
Mead munkásságának leghangsúlyosabb követője a szociológián belül szimbolikus interakcionizmus irányzata (Herbert Blumer, Anselm Strauss stb.). Mead elméletét empirikus szociológiai kutatásokon belül igyekeztek kamatoztatni. Ugyanakkor némileg egyoldalúan alkalmazták az eredményeit.
A filozófián belül egyaránt kapcsolatba hozták a fenomenológiával, az analitikus filozófiával, valamint Whitehead metafizikájával.
Meadnek a fenomenológiával kapcsolatát viszonylag alaposan feldolgozták (lásd Joas 1987:xv). A strukturalizmushoz és a funkcionalizmushoz való viszonya kevésbé kutatott.

Az elméletalkotás célja:
Az emberi interszubjektivitás alapvető jellemzőinek a tudományos leírása a szimbolikusan közvetített interakció révén.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
A társas viselkedés elemzése.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

1. szövegek:

Mead műveinek nincsenek kritikai kiadásai.
Lásd Joas 1987:240-245; 206-261. A megjelenés időpontjáig a legteljesebb irodalomjegyzék. Összesen 102 tételt tartalmaz.

2. irodalom

Joas, Hans
1987 G. H. Mead. A contemporary re-examination of his thought. Cambridge: MIT Press.

Joas 1987:245-250; 261-262 felsorolja a Meaddel kapcsolatos másodlagos irodalmat.

Wilhelm Gábor
2005. január 05.