Észrevételek Bódi Jenő és Fülöp Zoltán

Hajnal István: Írásbeliség és fejlődés
című munkájának ismertetőjéhez

Az adott kommunikáció-elmélet szokásos megnevezése
A recenzió szerzőinek meghatározása feltételezi, hogy Hajnal a kommunikációban azonos súlyúként kezelte a szóbeliséget és az írásbeliséget. A tanulmányból ennek épp az ellenkezője olvasható ki: a szerző nem ismeri el a szóbeliség és írásbeliség közti egyenrangúságot. A szóbeliséget inkább mint szükséges állomást, mint kiindulópontot tekinti az írásbeliség kiteljesedéséhez vezető úton, illetve olyasvalamiként, amihez társadalmi okokból időről időre vissza kell(ett) térni. Ezért túlzás lenne a szóbeliség-írásbeliség paradigmájának hatásáról beszélni ezen elmélet esetében; itt inkább egy szűkebb területről, csak az írásbeliségről van szó, illetve az írásbeliség hatásáról. A szóbeliség csak annyiban kap hangsúlyt, amennyiben az írásbeliségnek szüksége van egy viszonyítási alapra.
Az írásbeliség hatását a történelemszemléletre pedig fölösleges szűkítésnek érzem, hiszen Hajnal nem emel ki kifejezetten egy tudományterület sem az írásbeliség használatának vizsgálata közben - így a történelmet sem -, inkább innen is, onnan is hoz példákat. Tény, hogy a történetírást sokszor említi, viszont semmiképp nem "történelemírás" jelentésben, hanem az egyes szakterületek (bármely szakterület) történetírásaként.
Vagyis az elmélet megnevezése egy általánosabb formában lenne szerencsés, pl. az írásbeliség hatása a gondolkodásra.

Az elmélet érvényességi területe
Kiegészítve a művelődéstörténettel.

A koncipiálásba bevont funkciók
Az írásnak számtalan funkcióját mutatja be Hajnal, ezen funkcióknak a működését is leírja. Tulajdonképpen tökéletesen feltérképezi az írás jelentőségének minden aspektusát: az interperszonális kommunikációt, ennek kölcsönös egymásra ható jellegét, a közösségi kommunikációt, ami már az információ cseréje, továbbadása. Szól az írás maradandó jellegéről, az általa hordozottak biztos voltáról a szájhagyományhoz képest. Kitér az írástudás történetileg is meghatározott szociológiai aspektusára is. Az egyik legnagyobb vívmánya az írásnak, hogy információ horizontálisan és vertikálisan is terjedhet, anélkül, hogy önmagában romolna. A közösségteremtő erőt különösen hangsúlyozza, emellett valamelyest háttérbe szorul a tanulmányban a megőrző és ismeretterjesztő funkció. Legelemibb funkciónak azonban az írásnak a gondolkodásra való hatását tekinthetjük.

A koncipiálásba bevont szerkezetek
A legegyszerűbb megközelítés valóban az lenne, ha oppozícióba állítanánk az írást a beszéddel. De a tanulmányban nem ez történik: az írásbeliséget találjuk szemben a szóbeliséggel. A különbség az előzőek pillanatnyi, egyedi "helyzetszerűsége"; míg az utóbbiak folyamatot, fejlődést jeleznek, struktúrákat feltételeznek. Időben, tartalomban, szereplők tekintetében, céljukban teljesen különbözőek, a kommunikáció tekintetében egyetlen közös van csak bennük: az alapegységük. Nagyvonalú általánosítás azt a következtetést tenni az olvasottakból, hogy a különbség: "Szóbeli kultúra idején széttartó társadalmak, írásbeliséggel összekapcsolódó rétegek." A szóbeliség és írásbeliség között nem húzható éles határvonal, hiszen még ma sincs az egész világ birtokában az írástudásnak, még az egyébként írástudó társadalmaknak sem valamennyi tagja írástudó. Másrészt a művelődéstörténet, a nyelv- és irodalomtudomány, valamint a néprajz területéről számos bizonyíték hozható, ami cáfolja a szóbeliség idején fennálló széttartó társadalmat. Az írásbeliség annyiban kapcsolja össze az embereket, csoportokat, hogy meggyorsítja az információáramlást, egyértelműsíti és megőrzi az információt. Az azonos közös tudás pedig összekapcsol.

A koncipiálásba bevont színterek
Hajnal valóban legalaposabban és leghosszabban az írásbeliség történeti aspektusáról értekezik a tanulmány második felében, illetve az írásbeliség történetéről. Az íráshoz való viszony függvényében azonban meg kell említeni annak szociológiai aspektusát is (különböző korokban, államalakulatokban, társadalmi csoportokban milyen volt az íráshoz való viszony, és miért olyan volt); illetve szakterülettől függetlenül az írásbeliségnek az ember gondolkodására gyakorolt hatását.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Hajnal hangsúlyozza: nem az oktatásügy fejlődése a történeti fejlődés alapja: nem a kultúrjavak céltudatos átadása a lényeges, hanem az "életet minden apróságában kísérő és segítő elemi szervező funkció", az írás.

Az elmélet-alkotás célja
Újradefiniálni - egy új szempontrendszer mentén - az Újkor fogalmát; az írásbeliség funkcióit, jelentőségét, hatását, történetét strukturalizálni.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Kiegészítve a művelődéstörténettel.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Kiegészítve: nyelvtudomány, pedagógia.

Szayly József
Budapest, 2005. január 8.