Jan Assmann: A kulturális emlékezet

Észrevételek Bodó Balázs ismertetőjéhez

Az összefoglaló pontosan jellemzi a művet a megadott szempontok alapján, mind az egyéni és közösségi dimenzióit, mind a kommunikatív és kulturális emlékezet két csoportját, ugyanígy a funkcióit, működését, működtetőit, intézményeit stb.
Kapcsolódási pontjaként talán meg lehetne említeni még a hermeneutikát, mely a német szellemtudományi diskurzusokra sok esetben jelentősen rányomja a bélyegét. Ha fogalmilag nem is egyértelműen kimutatható ezen hatás, szellemiségében (a hagyomány felértékelődése, az emlékezet fontossága - szemben a felejtéssel, melyről a műben alig esik szó, a kultúra átadása, továbbadása) egyértelműen tettenérhető e szellemiség.
Ezzel párhuzamosan megemlíthető lenne talán egy kritika is a művel szemben, mely valamelyest érvényességét is illeti, mégpedig arra vonatkozólag, hogy Assmann egyiptológusként, az ókori társadalmak emlékezetének kutatójaként ír egy "általános" elméletet az emlékezetre nézve, ami kérdésessé teszi, hogy mennyiben használható így ez a mai kommunikáció-, társadalom- és kultúrelméletekben, mennyiben ugyanaz az emlékezet ma, mint amint azt Assmann felvázolta az ókori népek példáin keresztül? Bár Assmann folyamatosan csak az ókori társadalmakra hivatkozik, az már nem egyértelmű, hogy csak rájuk nézve tartaná érvényesnek elméleti konstrukcióit, hiszen már az Előszóban is a kérdésfelvetés jelenkori fontosságára hívja fel a figyelmet.

Ilg Barbara
2004. január 21.