Fischer Sándor: Retorika

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Retorika, elokvencia.

Az elmélet érvényességi területe
A közéleti beszéd, nyilvános beszédhelyzetek túlnyomó része, média, tömegkommunikáció.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Nyelvi kommunikáció.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Részben leíró, hiszen vizsgálatának egyik megkerülhetetlen tárgya maga a szöveg és annak sajátosságai, jellemzői. De magyarázó is, abból kiindulva, hogy a nyilvános beszédhelyzetekben alkalmazott gyakorlati (retorikai) eszközök révén feltételezi elérni a kívánt kommunikációs hatást.

A koncipiálásba bevont funkciók
Szövegértelmezés, szöveginterpretáció, beszédtechnika.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek

Az írott szöveg, a nyilvános beszéd és az ember kapcsolata.
A beszélő szövegértelmező képessége.
A beszélő képessége arra, hogy az adott értelmezést, vagy az értelmezések közti különbséget élőszóban is érzékeltetni tudja.

A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák
A szerző tényként állítja, hogy a nyilvános beszéd leggyakoribb célja a hallgatóság meggyőzése, magával ragadása és cselekvésre buzdítása. Feltételezi, hogy a nyilvános beszédmű megtervezése és bizonyos, általa részletesen bemutatott fonetikai eszközök alkalmazása nagyban segíti elérni a beszélő ember e célját. Számos példával rámutat arra, hogy a kijelölt hatás biztosabb bekövetkeztéhez nemcsak jó szónok, de jó szöveg is kell, beágyazva ezzel bizonyos szintaktikai kérdéseket a retorika tudományba.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A retorikával foglalkozó dolgozatokban gyakran találkozni a helyes-helytelen beszéd vagy jó-rossz nyelvhasználat szembeállításokkal. Ez nem más, mint az alkalmazott nyelvészet egy sajátos területe, a nyelvművelés. Az utóbbi időben, de különösen az utóbbi tíz évben a nyelvészek között éles vita alakult ki arról, hogy tudományos tevékenysége-e valójában a nyelvművelés. (A vitáról részletesen lásd: http://dragon.klte.hu/~tkis/) Ha nem feltétele a kapcsolatnak a társelmélet bizonyítottan tudományos mivolta, akkor a nyelvművelés idesorolható terület, abból kiindulva, hogy a nyelvművelő nyelvész kollégák nagyobb részben elméleti szakemberek és munkájukban gyakran érintik a retorika kérdéseit.

Az elmélet-alkotás célja
A szerző szerint a nyilvános beszéd felelősséggel jár, ebben a tekintetben nincs komoly különbség egy általános iskolai tanító vagy egy politikus között. Egyikük feladata sem merülhet ki abban, hogy szavakba öntse gondolatait; képesnek kell lenniük arra is, hogy az adott környezetben világossá, közérthetővé és hitelessé formálják mondanivalójukat. Ehhez természetesen nemcsak a megfelelő előadói eszközök gépies alkalmazása, hanem terjedelmes mentális lexikon és fejlett érzelmi világ is szükséges.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Korabeli nyilvános beszéd, ékesszólás, szónoklástan.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Stilisztika, hermeneutika, szintaktika, fonetika, fonológia.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Aronson, Elliot & Pratkanis, Anthony (1992) A rábeszélőgép. Budapest: AB OVO

Elekfi László & Wacha Imre (2003) Az értelmes beszéd hangzása. Budapest: Szemimpex Kiadó

Fischer Sándor (1975) Retorika. Budapest: Kossuth Könyvkiadó.

Fischer Sándor (1966) A beszéd művészete. Budapest: Gondolat Kiadó.

Az összefoglalót készítette:
Kardos Zoltán
2004. december 26.