Császi Lajos: A média rítusai
(Osiris, 2002)

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Rituális médiakommunikáció

Az elmélet érvényességi területe
Nyilvánosságelmélet, kommunikációelmélet

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A populáris médiát, mint a szimbolikus valóság hordozóját nem normatív, hanem leíró értelemben vizsgálja.A média és a szimbólikus valóság közti kapcsolat vizsgálata során arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen szerepet játszik a populáris média a "késő modern" társadalmak értékrendjének nyilvános konstrukciójában, közvetítésében és elsajátításában.

A koncipiálásba bevont funkciók
A nyilvános színtéren zajló kommunikáció típusai, a társadalom hatása a nyilvános kommunikációra és a nyilvános kommunikáció hatása a társadalomra.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A média és a populáris kultúra rítusai.

A koncipiálásba bevont színterek
Az elméletek színtere a nyilvánosság (és a nyilvános kommunikáció), amelyet Habermashoz hasonlóan kommunikációs közvetítő szférának tekint.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A populáris média narratív-értelemadó, és rituális-közösségteremtő aspektusa.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Kiindulópontja alapját Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című munkája és az abban megfogalmazott nyilvánosságelmélet. Felhasználja a brit Cultural Studies médiaelméletét, amely Habermasszal szemben a populáris kultúra alternatív és szubverzív oldalát hangsúlyozza. A médiának ez az értelmezése szervesen illeszkedik abba a neodurkheimi irányzatba, amit az új amerikai kulturális szociológiának neveznek.

Az elmélet-alkotás célja
A kommunikáció és a nyilvánosság habermasi értelmezésének felülvizsgálata. A kommunikáció Habermas által elhanyagolt szimbolikus aspektusait nem csak bevonja a társadalomtudományi elemzés körébe, de annak középpontjába is helyezi. A kommunikáció neodurkheimi nézőpontjából annak bizonyítására törekszik, hogy a média legfontosabb vonatkoztatási kerete a szimbolikus valóság. A média és a szimbólikus valóság közti kapcsolat vizsgálata során arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen szerepet játszik a populáris média a "késő modern" társadalmak értékrendjének nyilvános konstrukciójában, közvetítésében és elsajátításában.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Nyomtatott, elektronikus és online sajtó.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Szociológia, kulturális antropológia, filozófia, kognitív tudomány

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Alexander, J. 1998. Mass Communication, Ritual and Civil Society. In: T. Liebes-J. Curran (eds.) Media, Ritual and Identity. London-New York: Routledge, 23-41.

Becker, K. 1995. Media and the Ritual Process. Media, Culture & Society, 17: 629-646.

Bell, C. 1992. Ritual Theory, Ritual Practice. Oxford: Oxford University Press

Carey, J. W. 1989. Communication as Culture. London: Routledge

Hegy, P. 1991. Myth as Foundation for Society and Values. Lewiston-Queenston-Lampeter: The Edwin Mellen Press

Némedi D. 1996. Durkheim. Budapest: Áron Kiadó

Rothenbuhler, E. W. 1993. Argument for a Durkheimian Theory of the Communicative. Journal of Communication, 43: (Summer), 158-163

Smith, P. 1998. The New American Cultural Sociology: An Introduction. In: P. Smith (ed.) The New American Cultural Sociology. Cambridge: Cambridge University Press,1-14.

Az összefoglalót készítette:
Bodoky Tamás
2005. január 13.