Pierre Bourdieu: A politikai mező
 
  Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
  Az elmélet egy elmélet-töredék, Bourdieu mező-elméletének része. A politikai 
  mezőn kívül vizsgálatának tárgyai még: hatalmi mező, értelmiségi mező, vallási 
  mező, irodalmi mező, gazdasági mező. Bourdieu szerint mindig mezőről beszélünk, 
  ha van arra esély, hogy önálló, specializálható szakértelem alakuljon ki, de 
  a szakértelem monopolizálásáért, a szakértelem legitimációja érdekében a különböző 
  szakértők között harcok zajlanak. 
 
  Az elmélet érvényességi területe
  Az elmélet az emberi társadalom egy szegmensének szociológiai leírása, így érvényességi 
  területe a szociológia területe.
 
  Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
  Bourdieu alapján a politikai kommunikáció világa a politikailag egyáltalán elgondolható 
  világ. Ez a nézet Wolton és Gerstlé politikai kommunikáció-meghatározásához 
  is közelít. Wolton szerint a politikai kommunikáció nemhogy háttérbe 
  szorítja a politikát, hanem egyenesen lehetővé teszi azt, illetőleg Gerstlé 
  úgy véli, hogy a politikai kommunikáció annyira átitatja a politikát, hogy majdnem 
  mindegyik politikai viselkedés a kommunikáció valamely formájához való visszatérést 
  jelenti.
 
  Az elmélet leíró vagy magyarázó?
  Az elmélet célja a politikai mező meghatározása, mégis inkább a mezőben lezajló 
  folyamatok magyarázatára törekszik.
 
  A koncipiálásba bevont funkciók
  ![]()
 
  
 
  Változás
  ![]()
 
  
 
  Harc
  ![]()
 
  
 
  Legitimáció
  ![]()
 
   
 
  Érdekképviselet
 
  A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetőleg szerkezeti egységek
  A társadalom maga, mégpedig a politikai cselekvés szempontjából. Természetesen, 
  mint minden mezőelméletében itt is megjelenik a laikus és a szakértő meghatározás, 
  amely a politikai mezőben a megbízó és a megbízott kifejezés helyettesíthet. 
  A megbízók tehát a társadalom laikus tagjai, akik megbízzák a szakértőket (megbízottakat) 
  érdekeik képviseletével. A megbízottak politikai pártokhoz tartoznak.
 
  A koncipiálásba bevont színterek
  1. A megbízók és megbízottak közötti kommunikáció 
  színtere: erről a színtérről viszonylag kevés szó esik a tanulmányban, de rejtetten 
  mindenképpen benne van, hiszen a hatalomért vívott harc kimenetelét a tömegek 
  mozgósításnak sikerétől teszi függővé. Tehát így rejtetten jelen van ez a színtér 
  is.
  2. A "szakemberek" közti kommunikáció 
  színtere: a szakemberek képzésének célja a politika hatékonyabbá tétele és a 
  legitimáció. A szakértelem racionalizálása nagyon fontos tényezőjévé vált a 
  politikának. Meghatározza, hogy ki juthat be a mezőbe mint szakértő. Ez a politikai 
  mező belső törvényeit megerősíti és kiszámíthatóvá, tehát megbízhatóvá teszi. 
  A politikai mezőben rendkívül fontos ezért a játékszabályok feltétel nélküli 
  elfogadása és betartása. Ezek íratlan szabályok, és mindenkinek tiszteletben 
  kell tartania, aki a játékban részt vesz.
  3. A "szakemberek" közti harc 
  színtere: a politikai harc annak a jelképes harcnak a formája, amelyet a szakemberek 
  a társadalmi világ megőrzéséért vagy átalakításáért vívnak, tehát a társadalmi 
  csoportok mozgósításáért és a politikai tőke (hatalmi eszközök) monopóliumáért 
  folytatott küzdelem. Ebben a harcban az győz, aki a legnagyobb csoportot tudja 
  mozgósítani, és hogy ez a csoport, amely támogatja őt, mennyire képes erő kifejtésére
 
  A koncipiálásba bevont dinamikák
  A hatalom megszerzéséért folytatott harc célja a társadalmi világ megőrzése 
  vagy éppen átalakítása. Ez a küzdelem az osztályok közötti megosztások megőrzéséért, 
  illetve átalakításáért is folyik.
  Az ideológia és az irányvonalak változása is egy fontos tényezője az elméletnek. 
  Egy párt sem engedheti meg magának, hogy a legtisztább és a legradikálisabb 
  hagyományokhoz ragaszkodjon, hiszen meg kell nyernie ügyének a vele szemben 
  állók mind nagyobb számát (főleg választások idején). Így le kell mondania irányvonala 
  tisztaságáról. Ez örökös harcot szül a pártokon belül, hiszen sokan nem támogatják 
  az ilyen kompromisszumokat, míg mások úgy vélik, ha szélesíteni akarják a párt 
  bázisát, erősíteni akarják a pártot, akkor igenis kompromisszumokat kell tenniük.
  Az egymással szembenálló pártok, amelyek a két szélső póluson helyezkednek el, 
  jellemző tulajdonságai változatlan adottságok, amelyek csakis egy meghatározott 
  mezőhöz való viszonyban és e viszony révén valósulhatnak meg.
 
  Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
  ![]()
 
  
 
  Bourdieu mező-elméletei
  ![]()
 
  
 
  Marx osztályharcra vonatkozó 
  nézetei 
  ![]()
 
  
 
  Weber rend-fogalma
 
  Az elmélet-alkotás célja
  Annak a speciális színtérnek a meghatározása, amelyben a politika játszódik
 
  Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
  Bourdieu mező-elméletei eredetileg a francia társadalom leírására vonatkoztak. 
  Emiatt sok kritika érte Bourdieu-t, hogy úgy tesz univerzális igényű megállapításokat, 
  hogy azok kizárólag a francia társadalomban és a francia történelemben gyökereznek. 
  Nem veszi figyelembe, hogy más kultúrkörben, amit leír, az másképp lenne.
 
  Az elmélet háttérdiszciplínái
  Szociológia, politológia, filozófia
 
  Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Pierre Bourdieu: A politikai mező, Valóság, 1987/1.
Pierre Bourdieu: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése, Gondolat, 1978.
Pierre Bourdieu: A gyakorlati észjárás, Napvilág Kiadó, 2002.
Hadas Miklós: Pierre Bourdieu-ről, Magyar Lettre Internationale, 40.
  
 
  Készítette:
  Sződy Ágnes
  2005. január 25.