Barlund, Dean C.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A kommunikáció tranzakciós modelljének megalkotása, modell alkotás lehetőségei és korlátai dinamikus folyamatokra mint a kommunikációra.

Az elmélet érvényességi területe
Kommunikáció egésze annak összefüggéseivel viselkedés, személyiség, szituáció, környező kultúra.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A kommunikációt mint a jelentés evolúcióját írja le.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet egyszerre leíró és magyarázó, modelláló

A koncipiálásba bevont funkciók

Kommunikáció dinamizmusa, absztrahálás
Folytonosság
Körkörösség
Megismételhetetlenség
Irreverzibilitás
Összetettség

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A strukturális "adó" és a "vevő" észlelésein túlmutató, kommunikációs változók kölcsönhatásán alapuló szerkezetek.

A koncipiálásba bevont színterek
Belső kommunikáció, személyközi kommunikáció. Természetes és nem természetes jelentés.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A szöveg a koncipiálásba bevont funkciókon keresztül magáról a dinamikáról szól.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A modell alkotás és annak folyamatát veti össze a természettudományi modell alkotásokkal.

Az elmélet-alkotás célja
A kommunikáció tranzakciós modelljének megalkotása. A modell alkotása többszörös iterálással történik, amit tudunk azt verbálisan posztuláljuk, majd a feltevéseket lefordítjuk diagrammatikus formába. Az észlelt hiányok, torzulások alapján a modellt korrigáljuk. A modell annál használhatóbb pontosabb, minél többször hajtjuk végre az említett folyamatot.
A kommunikációt az idősíkjába helyezi, mint dinamikus folyamatot. A kommunikációs változók kezelésében interdependens funkcionalizmust helyezi előtérbe.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Általánosan az emberi kommunikáció.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Kommunikációelmélet, Filozófia, logika, szemiotika, pszichológia, rendszerelmélet

Az összefoglalót készítette:
Vári Péter
2004. december 4.