Összefoglaló Angelusz Róbert munkásságáról

Angelusz Róbert szociológus, jelenleg az ELTE TÁTK Szociológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Angelusz Róbert munkássága három szakaszra bontható:

1) Saját elméletek (pl.: az információszükségletekről, a közvélemény vagy a nyilvánosság szerkezetéről);
2) reflexiók, kritikai észrevételek illetve hazai másodelemzések már meglévő kommunikációelméletekre (pl. Elizabeth Neulle Neumann hallgatási spirál, illetve a pluralizmus ignoranciája című elméletével kapcsolatos reflexiók, vagy Jürgen Habermas nyilvánosságelmélete alapján átgondolt és újragondolt nyilvánosság teória);
3) és vannak összegző, leíró tanulmányok is, amelyek egy adott elmélettel kapcsolatosak, illetve azok alapján vonnak le következtetéseket (pl: a tömegkommunikációs hatásvizsgálatokat, vagy a kommunikációs társadalmi rétegződéssel kapcsolatos kutatásokat összegző írások, vagy a hálózatkutatást összefoglaló tanulmánya (In Társadalmak rejtett hálózata), amelyben szerzőtársával megfogalmazzák, hogy mit remélhet a társadalomkutatás a kapcsolathálózati megközelítésektől).

Az alábbiakban ezek közül Angelusz nyilvánosság-elméletét, illetve a közvéleménnyel kapcsolatos teóriáját foglalom össze.

Az elmélet érvényességi területe
Szociológia, nyilvánosságelmélet, kommunikációelmélet

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Angelusz a Kommunikáló társadalom c. könyvében leírtak szerint a kommunikációt üzenetek cseréjének tekinti különböző személyek vagy csoportok között. Nyilvánosságelméletének taglalásakor bevezeti a báziskommunikáció fogalmát, amely olyan hétköznapi beszélgetés, amely a magánélet kereteit érintő közéleti problémákról szól. Jellemzője a homofíl környezet, a partnerek viszonylagos egyenlősége.

A kommunikáció alábbi típusait különíti el:
Formális kommunikáció és informális kommunikáció
személyes kommunikáció - csoport kommunikáció - tömegkommunikáció
intim - félnyilvános - nyilvános kommunikáció
homofil (hasonló státuszú emberek között)- heterofil kommunikáció (különböző státuszú emberek között, hatalommal átszőtt, az egyik fél jelentősen meghatározza)
gyenge kötésű (futó ismerősök komm-ja) - erős kötésű pályán zajló kommunikáció (házastársak, szülő-gyerek, baráti kommunikáció)

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
A közvélemény szerkezetével kapcsolatos elmélete (In. Kommunikáló társadalom) leíró, nyilvánosságelmélete (In. A láthatóság görbe tükrei) egyfelől leíró (tipológiák, definíciók), másfelől magyarázó, amikor a nyilvánosság torzulásait a társadalmi változással a rossz "társadalmi látásviszonyokkal" magyarázza.

A koncipiálásba bevont funkciók
A nyilvános színtéren zajló kommunikáció típusai, a társadalom hatása a nyilvános kommunikációra és a nyilvános kommunikáció hatása a társadalomra.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A közvélemény szerkezete: Az Angelusz féle definíció 4 kritériumhoz köti a közvélemény meghatározását: 1) alapvetően pol-i jelenség. Az emberek azon véleményáramlatai, melyek közvetlenül vagy közvetve visszahatnak a kormányzati tevékenységre; 2) tömeges megnyilatkozás, véleményformálódás esetén beszélhetünk közvéleményről, illetve; 3) nem soroljuk a közvéleménybe a magánélet eseményeire irányuló véleményeket, a közmegítélést 4) szükséges a közvélemény szempontjából, hogy valamilyen konkrét esemény kapcsán történjen a tömeges megnyilatkozás, az is feltétel, hogy alternatívák is legyenek

Angelusz szerint a közvélemény formálódását kísérő kommunikációs szerkezetek elsősorban a témák aktualitása és a nyilvánossága szerint különböznek.
Aktualitás és nyilvánosság szerinti tipológiája: aktuális - látens - nyugvó közvélemény

A nyilvánosság szerkezetét a nyilvános kommunikáción keresztül értelmezi, amelynek során a megfogalmazott üzenet tartalma szinte mindenki számára elérhető. Szintje a kommunikációban aktívan/passzívan résztvevőktől függ.
A nyilvánosságot Habermashoz hasonlóan olyan kommunikációs közvetítő szférának tekinti, amely a társadalmi és állami élet csoportjainak teret nyújt a közérdeklődésre számot tartó témák megvitatására.

A koncipiálásba bevont színterek
Az elméletek színtere a nyilvánosság (és a nyilvános kommunikáció), amelyet Habermashoz hasonlóan kommunikációs közvetítő szférának tekint.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A közvélemény típusait Angelusz a vélemények megoszlása szerint osztályozza, a kormányzati döntéshez fűződő viszonyt tekintve kiindulópontként. Eszerint beszél:

1) támogató, J alakú közvéleményről. Itt a vélemények megoszlása: a leggyakrabban előforduló vélemény iránya megegyezik a hivatalos állásponttal, és az ezzel ellentétes vélemények felé haladva fokozatosan csökken
2) kritikai, L alakú közvéleményről: a leggyakrabban előforduló vélemény itt a hivatalossal ellentétes, ezt követi a közbülső, majd a hivatalos véleményen lévők megoszlása
3) polarizált, U alakú közvéleményről: mind a hivatalos álláspontot követő, mind az azzal ellentétes irányú véleményáramlatok jelentősek.

A nyilvános kommunikáció 4 típusát különbözteti meg a dinamika és a kommunikáció iránya szerint:

1. állami intézményrendszer felől a nagyközönség felé áramló üzenetek. Funkciója: információ-szükséglet kielégítése.
2. a társadalmi szféra keretein belül zajló nyilvános komm. Ez a komm. lehet horizontális hasonló érdeklődésű embereknek így lehetősége van közös érdekeik artikulálására. Lehet vertikális címzettjei a társadalmi hierarchia különböző szintjein elhelyezkedő emberek, funkciója pedig a közügyekről kialakult nézetek közzététele
3. Az állami szféra és intézményei felé irányuló komm: láthatóvá teszi a társadalom különböző rétegeiben megfogalmazott problémákat, szükségleteket
4. Állami intézmények egymás felé irányuló kommunikációja Funkciója (lenne) az egyes részterületek problémáinak artikulálása más intézmények felé.

A részvétel szerint "magas" és "alacsony" szintű nyilvánosság-modellekről beszél:
Itt vezeti be a báziskommunikáció fogalmát (ld. fentebb), ugyanis szerinte a nyilvánosság szintje és a báziskommunikáció jellegzetességei összefüggnek.

A magas nyilvánosságban: élénk összeköttetés van a báziskommunikáció és a nyilvánosság intézményei között; sűrű és élénk a báziskommunikáció, és folyamatosan nő a szereplők száma. Ezen kívül a közvélemény témastruktúrái befolyásolják a nyilvánosságét.

Az alacsony nyilvánosságban a báziskommunikáció és a nyilvános kommunikáció elkülönül egymástól, a báziskommunikáció problémái kevésbé tükröződnek a nyilvános fórumokon. Itt a magánemberek politikai kommunikációja kevésbé intenzív és csökken a báziskomm sűrűsége a rétegződés alacsonyabb szintjein

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Nyilvánosságelméletének alapját Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című munkája és az abban megfogalmazott nyilvánosságelmélet ihlette.
Kritizálja Gerbner kultivációs elméletét (túlzónak tartja, mert hogy elhanyagolja a társadalmi rétegződés és a szocializáció hatásait, amelyekhez a tv nem tud rugalmasan alkalmazkodni. Angelusz szerint a különböző társ csoportok eltérően reagálnak, így a rugalmatlanságuk nehezíti a tömegkommunikációs eszközök befolyásolását),
illetve kritizálja és újragondolja Elisabeth Noelle Neumann a hallgatás spirálja és a pluralizmus ignoranciája c. elméleteit.
A tömegkommunikáció hatékonyságáról szóló összegzőjében (In: Kommunikáló társadalom) hivatkozik Lazarsfeld-Berelson-Gaudet: The People's Choice című munkájára, amelyben az 1940-es elnökválasztás kapcsán végzett panelvizsgálattal, a választással kapcsolatos vélemények alakulását vizsgálták.

Az elmélet-alkotás célja
Összefoglalni és leírni a társadalmi nyilvánosság és a közvélemény jellemzőit, kialakulási körülményeit és feltételeit, típusait és befolyásoló tényezőit; valamint a már meglévő nyilvánosságelméletek konklúziói alapján a magyar társadalom és a magyar nyilvános kommunikáció sajátosságainak leírása és magyarázata.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A leírást és összegzést követően a nyilvánosság szerkezetének változásait az új kommunikációs technikákon (modern, fragmentált televíziózás, és internet) teszteli, illetve a tömegkommunikáció és az objektivitás témakörében.
A pluralizmus ignoranciája és a kvázistatisztikai percepció (E. N. Neumann) elméleteket a magyar társadalomban országos reprezentatív vizsgálatokban tesztelte. (Pl.: 1994-es vizsgálatában a romákkal szembeni beállítódásokat és azok megoszlásának percepcióját mérte a lakosság körében.)

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Kommunikáló társadalom, Budapest, Gondolat, 1983. Első kiadás: Pesti Szalon, 1995.

Félig-meddig. A közgazdászok és a reform. Budapest, KJK, 1989.

Hálózatok, stílusok, struktúrák. Budapest, ELTE Szociológiai Intézet-MKI (társszerző)

Optikai csalódások. Budapest, Pesti Szalon, 1996.

Pártok között szabadon. Budapest, Osiris (társszerző)

A láthatóság görbe tükrei. Budapest, Új Mandátum, 2000.

Társadalmak rejtett hálózata. Budapest, MKJ, 1991 (társszerkesztő) (http://www.socialnetwork.hu/cikkek/tardAngel1991Eloszo.htm)

A társadalmi rétegződés komponensei. Budapest, Új Mandátum, 1997 (szerkesztő).

Angelusz Róbert önéletrajza: http://www.szoc.elte.hu/frames/frame302/fram3023/mai30233/main2331/angro.htm

Az összefoglalót készítette: Munk Veronika
2005.01.11