Ludwig Wittgenstein
Nyelvjáték-elmélete

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
nyelvjáték-elmélet

Az elmélet érvényességi területe
nyelvfilozófia, ismeretelmélet (a megismerés nyelvi-szociális aspektusai)

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
nyelvi kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
inkább magyarázó

A koncipiálásába bevont funkciók
nyelvhasználat, tanulás, szabályozás

A koncipiálásba bevont szerkezetek
Megnevezés, jelentés, interszubjektivitás, közösség - a jelentésadás közösségi elmei

A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák
A szavak használatának kérdése Wittgenstein nyelvfilozófiájában felveti azt a kérdést, hogy mi szabályozza a használatot, mik a helyes vagy helytelen szóhasználat kritériumai?
Nos, ezek interszubjektívek, nyilvánosak, a viselkedés, szokások, életforma közössége képezi alapjukat (a privát nyelv tehát nem nyelv!), melyeket végső adottságként kell elfogadnunk.

Egy szó jelentése valójában a szó használati módja, nem pedig a szó által "mindenhová magával vitt aura." Hogy hogyan kell használni a szavakat, azaz mik a helyes (interszubjektíve elfogadott) használat szabályai, azt elsősorban nem tételesen, hanem használat közben, a játékok szabályihoz hasonlatosan tanuljuk meg - innen a nyelvjáték (vagy néhány fordításban: nyelvi játék).

Wittgenstein nyelvjátéknak nevezi a nyelv egészét, és azokat a tevékenységeket is, melyekbe a nyelv és nyelvhasználat bele van szőve. A szavak funkciója nem pusztán a megnevezés lehet, az csak az egyik.

A nyelvjáték fogalma tehát nem pusztán a nyelvhasználatról szól, hanem az emberi közösségről, és az azt lehetővé tevő kooperációról, annak szabályszerűségeiről, illetve a szabályok kidolgozásáról is.

A nyelvjáték ugyanis tágabb értelemben az emberi viselkedés szabályszerűségét mutatja be, társas intézményeket, rendszereket ír le, mint vallás, a tudomány, a politika stb., melyek mind-mind értelmezhetők nyelvjátékként, hisz sajátos kontextusukkal teszik evidenssé, egy-egy szó vagy szerkezet, pusztán grammatikailag nem megragadható jelentését.

Az értelmezés határait a nyelvjátékok határai jelölik ki. (A filozófia meg nem más, mint amikor fejjel megyünk a nyelvjáték határainak, azaz olyasmit kérdezünk vagy állítunk melyre az adott kontextusban nincs értelmes válasz vagy reakció, mert maga a kérdés vagy állítás sem értelmes. Mert például bizonyosság, az adott nyelvjáték határainak kijelölésében szerepet játszó axiomatikus elem. - Moore híres előadásában elhangzó, külvilág létével kapcsolatos bizonyítás határait demonstráló "Ez itt egy kéz." mondata is azért értelmetlen, mert az adott helyzetben senkiben nem merült fel kétség azzal kapcsolatban, hogy mi is az. Hogy az ott egy kéz, az abban a nyelvjátékban bizonyosság.)

Kapcsolat más elméleti konstrukciókkal (Csak kiragadva néhányat.)
Wittgenstein ilyen irányú gondolatai sokban kapcsolódnak a Bécsi-kör nyelvfilozófiájához, miközben túl is mutatnak azon.
Kapcsolható Thomas Kuhn-hoz is, a nyelvjáték és a paradigma fogalmának alapvető szerkezeti hasonlósága okán.
És kapcsolható a posztmodern gondolkodásához is, az értelmezés kontextus-függősége eleve ellen hat a modernitást jellemző univerzalitás igénynek. (lásd: a tudomány, mint egy lehetséges nyelvjáték)

Az elmélet-alkotás célja
Megvilágitani a tudat azon mechanizmusait, melyek révén (a környezet és kontextus függvényében) végbemegy a jelentéstulajdonítás, végső soron, amelyek révén lehetővé válik közös nyelv és az együttmüködés.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
nyelvfilozófia, ismeretlemélet

Az elmélet háttérdiszciplínái
logika, nyelvészet

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Wittgenstein, Ludwig: Filozófiai vizsgálódások. Atlantisz, Budapest, 1992.

Wittgenstein, Ludwig: A bizonyosságról. Európa, Budapest, 1989.

Wittgenstein, Ludwig: Észrevételek. Atlantisz, Budapest,1995.

Nyíri Kristóf: Ludwig Wittgenstein. Kossuth, Budapest, 1983.

Neumer Katalin: "A közös emberi cselekvésmód". Relativizmus versus univerzalizmus a késői Wittgenstein filozófiájában. In: Nyelv, gondolkodás, relativizmus. Szerk. Neumer Katalin, Osiris, Budapest, 1999.

Készítette: Bácsván László
2004 szeptember 26.