Szvetelszky Zsuzsanna: A pletyka

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A pletyka-kutatás a emberi kommunikáció egy speciális területével foglalkozik, a terjedéselmélet áll hozzá a legközelebb, illetve szociálpszichológiai gyökerekkel bír.

Az elmélet érvényességi területe
Az emberi csoport. A pletyka egy embercsoport gondokodási tevékenysége. A csoport gondolkodásának alapját az egyének kommunikációs tevékenysége teremt meg. Egyes kutatók szerint (pl Dunbar) a primáták kurkászása hasonló az emberi pletykához, mások ezt vitatják.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A pletykálás, mint kommunikáció-fogalom. A pletykálás ugyanazt a funkciót látja el az embercsoportok esetében, mint az ember esetében a gondolkodást: jelenidőt teremt, amely segít viselkedésünket addigi éltetünk eseményeihez igazítani. A valamiképpen összetartozó emberek csoportjának, mint új egységnek viselkedését meghatározza az az ismerethalmaz, ami a résztvevők életéről, közös eseményekről szól. A pletyka a csoport gondolkodási folyamata. Ez teszi lehetővé, hogy amikor közös akció igénye felmerül, a csoport tagjai tudják, kitől mire számíthatnak.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró. Részletesen ismerteti a pletyka meghatározását, jellemzi a pletykát és a pletykafészket, csoportosítja a pletykákat és leírja az egyes alcsoportok jellemzőit az előpletykától az ipari pletykáig.

A koncipiálásba bevont funkciók
A legfontosabb ilyen funkció az emberi beszéd, illetve az emberi kapcsolatok, kapcsolati hálók fenntartása, mint alapvető emberi funkció.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A pletykakutatás eredményeinek egyik legfontosabb felhasználó a hálózatkutatók lehetnek, mind a szociológusok, mind a fizikusok. Utóbbiak hatására a kilencvenes évek végén újra divatba jött a hálózatok viselkedésének kutatása, és a pletyka kíváló lehetőséget teremt a terjedés vizsgálatára. Szvetelszky Zsuzsa a könyv megírása óta e sorok szerzőjével együtt kutatja a pletyka, mint "bottom-up", alulról önszervező módon terjedő tudás és ismeretszerzés és -terjesztés valamint az infokommunikációs technológiák egymásra hatását.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Kommunikáció-elmélet, szociálpszichológia, humán etológia.

A koncipiálásba bevont színterek
Az emberi kommunikáció színterei - a legszélesebb értelmezésben. A könyv szerint pletykálni mindenhol lehet, és minden színteret, az ágytól az munkahelyen át a koncerttermekig és a kávézókig felhasználunk a pletykák kicserélésre. A pletyka tulajdonképpen emberi kommmunikációs hajlam.

Az elmélet-alkotás célja
... vagyis a könyv megszületésének körülményei. A pletyka cimű mű hiánypotló, és a világon az elsők között tárgyalja az emberi kommunikáció e - talán legáltalánosabb, legmélyebben gyökerező - formáját ilyen, közel monográfiai részletezettséggel. Célja még a műnek, hogy definiálja a pletykát magát: "a pletyka ismerhető szereplőkről szóló, lokális összefüggésekben értelmezett, nem publikus információ, melynek legfőbb attributuma a terjedés.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Természetes alkalmazási terep az emberi kommunikáció. Különös érdekessége, hogy az emberi kommunikáció vizsgálatának segítségével kitekintést nyújt a hálózatokra is, főleg az emberi hálózati viselkedések megértésében segít. Fontos alkalmazási területe lehet a közösségi döntéselőkészítés támogatása, közösségi állásfoglalások vizsgálata.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

ABRAHAMS, R. D. 1970. A Performance-Centred Approach to Gossip. London.

ALLPORT, G.W. - POSTMAN, L. 1947. The Psychology of Rumor. New York: Holt, Rinehart and Winston.

ALMIROL, E. B. 1981. Chasing the elusive butterfly; gossip and the pursuit of reputation. Ethnicity, 8.

ANDERSON, P. A. 1992. Gossips, Ale-Wives, Midwives, and Witches. State University of New York, Buffalo.

ARDENER, S. (ed.). 1993. Women and space: ground rules and social maps. Oxford: Berg.

BESNIER, N. 1989. Information Withholding as a Manipulative and Collusive Strategy in Nukulaelae Gossip. In: Language in Society. 18(3), New York.

BRENNEIS, D. 1988. Telling Troubles: Narrative, Conflict and Experience. Anthropological Linguistics 30 (3-4), Bloomington.

CHRISTENSEN, J. 1990. From Rhetoric to Corporate Populism: A Romantic Critique of the Academy in an Age of High Gossip. Critical Inquiry.16(2), Chicago.

COATES, J. 1986. Women, Men and Language. London, Longman.

DUNBAR, R. 1992. Why gossip is good for you. New Scientist (136).

DUNBAR, R. 1996. Grooming, Gossip, and the Evolution of Language. Faber and Faber, London.

EDER, D. - ENKE, J. L. 1991. The Structure of Gossip: Opportunities and Constracts on Collective Expression among Adolescents. American Sociological reviwe, 56.

EDWARD, P. 1997. Gossip, and Its Pitfalls´. Modernism/Modernity.4, Chicago.

ELIAS, N. 1965. Observations on Gossip. London.

ELLIS, D. 1995. Biography and Gossip. The Cambridge Quarterly. 24 (4).

GOLDSMITH, D. 1989-1990. Gossip from the Native´s Point of View: A Comparative Analysis. In: Research on Language & Social Interaction.

GOODWIN, M.H. 1990-91. Retelling, Pretelling and Hypothetical Stories. In: Research on Language & Social Interaction.

HANDELMAN, D. 1973. Gossip in encounters: the transmission of information in a bounded social setting. Man, 8.

HAVILAND, J.B. 1977. Gossip, Reputation and Knowledge in Zinacantan. University of Chicago Press, Chicago.

JONES, D. 1980. Gossip: notes on women´s oral culture. Women´s Studies International Quarterly, 3 (2/3).

LAING, M. 1993. Gossip: does it play a role in the socialisation of nurses? Image - the Journal of Nursing Scholarship. 25(1), Spring.

LAUF, E. 1990. Gerücht und Klatsch: die Diffusion der "abgerissenen Hand". Berlin, Wiss.-Verl. Spiess.

MENZEL, M. 1996. Klatsch, Gerücht und Wirklichkeit bei Nathaniel Hawthorne. Frankfurt am Main, Lang.

MORRISEY, L. J. 1988. "Mending Wall". The Structure of Gossip. English Language Notes. 25(3).

PAINE, R. 1967. What is gossip about? An alternative hypothesis? Man, 2.

RASMUSSEN, S. J. 1991. Modes of Persuasion: Gossip, Song and Divination in Tuareg conflict. Anthropological Quarterly Vol. 64, Issue 1.

ROSNOW, R. L.: Gossip and Marketplace Psychology. Journal of Communication, 1977. (27)

RUCH, L. G. 1993. Gossiping Behavior as a Function of Reported Interpersonal Skills in Women. University of Pennsylvania.

SHARPSTEEN, D.J. 1996-1997. A Motivational-Emotional Model of Gossip. DAI.

TEBBUT, M. 1995. Women´s Talk? A Social History of "Gossip" in Working-Class Neighbourhoods, 1880-1960. Scolar Press.

WESTACOTT, E. 2000. The Ethics of Gossiping. International Journal of Applied Philosophy. 14:1.

WILSON, D. S. - WILCZYNSKI, C. - WELLS, A. - WEISER, L. 2000. Gossip and other Aspects of Language as Group-Level Adaptations. In: HEYES, C. - HUBER, L. (eds.) Cognition and Evolution. Cambridge, MA: MIT Press.

Az összefoglalót készítette: Szekfű Balázs
2004 július 4.