Stern,
Daniel N: A csecsemő személyközi világa
Eredetileg: The Interpersonal
World of the Infant - A View from Psychoanalysis and Developmental Psychology
- New York, 1985
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
Interperszonális kommunkáció.
Az elmélet egy régi témát (anya-gyerek kapcsolat) újabban feltárt ismereteink
fényében, újszerű összefüggésekben tárgyal. Szemléletében annak a dinamikus
fejlődéslélektannak legjobb hagyományait követi, amely Henri Wallon, és nálunk
leginkább Mérei Ferenc nevéhez kötődik.
A pszichoanalitikus képzettségű, fejlődéslélektanban igen jártas szerző az anya-gyerek
kapcsolatban megnyilvánuló speciális interakciót a szelf egyes stádiumainak
kialakulásában betöltött szerepe tekintetében vizsgálja.
A szelf fogalma a fogalom használata óta vita tárgya, az önérzékelés
és párja, a másik ember érzékelése azonban - Stern szerint - olyan
egyetemes jelenségek, amelyekről felnőtt korunkban nagyon is valós élményünk
van, s állapotuk, működésük "mélységesen befolyásolja minden társas tapasztalatunkat."
A csecsemő önérzékelése és annak stádiumai az anyjával való közös élményben
formálódnak.
Stern négy különböző önérzékelést ír le, ezek mindegyike a személyes tapasztalás
és a társas viszonyulás más-más területét határozza meg.
A bontakozó szelf érzékelése a születéstől két hónapos korig tart,
ezután formálódik a szelfmag érzékelése, a kettőtől hat hónapos
korig terjedő időszakban. Ezt követi a szubjektív szelf érzékelése,
amely a 7. és 15. hónap között alakul ki, majd a verbális szelf
érzékelése, amely ezután ölt alakot.
A négy különböző önérzékelés nem egymást követő szakaszokat jelent. Ha egyszer
kialakult, az önérzékelés valamennyi formája az egész életen át teljesen működőképes,
és tevékeny marad.
Az elmélet érvényességi területe
Eredetileg a csecsemő szelf-fejlődésének stádiumai leírására és kialakulásának
magyarázatára szolgál, azonban az elmélet annyira életszerű és dinamikus, hogy
alkalmasnak tűnt arra, hogy a morenói pszichodráma-koncepciót kiegészítve dramatikus
események dinamikájának jobb megértéséhez értelmező keretül szolgáljon. (Ajkay
K., Kökény V., Mérei Zs. 2002)
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
interperszonális kommunikáció
anya-gyerek kapcsolat
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elméletben a szelf fejlődési stádiumainak leírása nem öncélú. Szerző a "megfigyelt
csecsemő" (a fejlődéslélektan csecsemőképe) és a "klinikai
csecsemő" (a pszichoanalitikusok csecsemőképe) közti jelentős különbségek
és ellentmondások kiegyenlítésével, új fejlődéslélektani ismeretanyag feldolgozásával,
nagyívű, ám végig gyermekközeli elméleti konstrukció megalkotásával, jelentős
klinikai és analitikus terápiás következtetéseket von le.
A koncipiálásba bevont funkciók
affektív, kognitív
A koncipiálásba bevont színterek
a csecsemő frissen feltárt négy féle önérzékelése,
a bontakozó önérzékelés és a másik érzékelésének kialakulásában részt vevő folyamatok:
amodális észlelés - "fiziognómiás" észlelés - "vitalitási affektusok"
a szelfmagérzékelés:
szelf a másikkal szemben - szelf a másikkal együtt
a szubjektív szelf érzékelése:
figyelemmegosztás - szándékmegosztás - affektív állapotok megosztása
a verbális szelf érzékelése:
önmagunk objektív szemlélete - a szimbolikus játék képessége - a nyelv használata
az anya (mint "másik") szubjektív képe
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Az anya élményvilága, s annak reprezentációi, a csecsemő élményvilága, s formálódó
reprezentációi, s kölcsönösen átélt élményeik.
Stern figyelme elsősorban a beszédelőttes csecsemőre irányul, azonban érdeklődése
nem csak a cselekvésre, hanem az érzetekre és affektusokra is kiterjed. Ezen
túlmenően a koncipiálásba az intreaktív eseményeken túlmenően, az interaktív
élményeket is bevonja.
Feltételezi, hogy ezek az epizódok is átlagolódnak és beszédelőttes képzeteket
alkotnak. "Végül is reprezentációivá válnak azoknak az interakcióknak,
amelyek generalizálódtak. (RIG-ek)" (pp.108.)
A csecsemő személyközi világa
A koncipiálásba bevont dinamikák
A személyközi kontextusban alakuló affektív és kognitív strukturálódás folyamata
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A könyv megjelenése óta viták kereszttüzében áll, főként Kohut és Mahler koncepcióval
vetik egybe.
Az elmélet-alkotás célja
"E könyv egyik célja, hogy új megfigyelési adatokból következtetéseket
vonjon le a csecsemő mélyen személyes életére nézve."(14. pp)
A könyv másik kitűzése legalább ilyen nagyívű: célja, hogy ezen következtetésekből
munkahipotézist állítson fel a csecsemő élményvilágáról és felbecsülje annak
lehetséges klinikai és elméleti kihatásait.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Gyermekklinikum
Terápiás rekonstrukció
Az elmélet háttérdiszciplinái
pszichoanalízis
én-pszichológiák
fejlődéslélektan
gyermekklinikum
kötődés-elmélet
rendszerelmélet
interperszonális kommunikáció
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Ajkay K., Kökény V., Mérei Zs: (2002) Elbeszélt világ - megélt világ. MPE VI. Kongr.-án elhangzott ea. http://www.pszichodrama.hu/tanulmanyok/kokeny_ajkay_merei_elbesz_megelt_vilag.html
Kohut, H. (1971): The Analysis of the Self. New York: Int. Univ Press
Mahler, M. S. (1975): The Psychological Birth of the human Infant. New York: Basic Books
Meltzoff, A.N.; Borton, W.(1979): Intermodal Matching by Human Neonates. Nature, 282, 403-4
Meltzoff, A.N, Moore, M.K. (1983): The Origins of Imitation in Infancy. Paradigm, Phenomena and Theories. in: Lipsitt (Ed.) Advances in Infancy. Reserarch Norwood, N.J.: Ablex
Mérei F., V. Binét Á.: Gyermeklélektan. Budapest, Gondolat 1972
Shane, E & Shane, M. (1989): Mahler, Kohut and Infant Research. Some Comparisons. In: Self Psychology: Comparisons and Contrasts. Eds. D. W. Detrick and S. P. Detrick, Hillsdale, NJ: The Analytic Press
Sullivan, P.O. (1995): Comparison of Mahler and
Stern's theories of the Development of the self
http://www-students.biola.edu/~jay/psy-mahlervstern.html
Wallon, H.: A gyermek lelki fejlődése. Gondolat, Budapest, 1958
Winnicott, D.W. (1971): Playing and Reality. New York: Basic Book
Zajonc, R.B. (1980): Feeling and Thinking: Preferences
Ned No Inferences. Am Psychologist
35(2)151-75
Az összefoglalót készítette: Simon Miklós
2004. június 30.