Paul Ricoeur: Mi a szöveg? Magyarázni és megérteni
Ricoeur ebben a tanulmányában a magyarázat és
értelmezés hermeneutika által élesen elhatárolt fogalmaival foglalkozik, a róluk
kialakult kialakult képet igyekszik árnyalni. Érvelése során természetesen mindvégig
megmarad a filozófiai hermeneutika keretein belül, de megpróbál felülemelkedni
a dilthey-i hermeneutika természettudomány-ellenességén. Elmélete a műalkotásokkal,
és elsősorban a szövegekkel való találkozásra, az irodalom olvasására (megértésére/értelmezésére
és magyarázatára) vonatkozik, ezt tekinthetjük az elmélet érvényességi területének.
Az eredeti alkalmazási terepnek pedig kifejezetten az írott szöveget, innen
lehet általában a műalkotások fele továbblépni.
Első lépésben az olvasáskor létrejövő kommunikációt írja le azáltal, hogy a
szöveget, mint a beszédtől különböző megnyilatkozást (discours) írja le. Az
olvasás "nem beszélgetési kapcsolat, és nem is párbeszéd" (Ricoeur
... 11. o.), de az írás mégis a beszédhez hasonlítható, párhuzamos megvalósulás.
Az írásbeliség lényege Ricoeur szerint az, hogy a beszédhez képest megváltozik
a nyelv és a világ referenciális viszonya, ugyanis megszűnik a beszédben meglévő
rámutató jelleg. A beszédhelyzetben lévő beszélgetők környező valóságára való
mutatás megszűnése ellenére azonban a szöveg nem referencia nélküli, "az
olvasásnak mint értelmezésnek lesz feladata megvalósítani a referenciát"
(Ricoeur ... 13. o.).
A műalkotások, szövegek megértésekor - állítja Ricoeur - egyszerre játszik szerepet
az értelmező saját világát bekapcsoló, a szöveget a valósághoz kötő hermeneutikai
jellegű megértés, és a klasszikus hermeneutika által természettudományos módszeressége
miatt elutasított magyarázat. Ezt a kijelentést azért teheti meg, mert árnyaltabban
érti a magyarázat fogalmát, amelyet nem a természettudományból, hanem a nyelvészetből
vezet le. Éppen ezért ezen szöveg esetében nem válaszolhatunk egyértelműen arra,
hogy az elmélet magyarázó-e vagy leíró, hiszen a tanulmány éppen a magyarázat
általánosan elfogadott fogalmát dolgozza át.
A tanulmány során Ricoeur kifejti azokat a változásokat, amelyeken a hermeneutika
megértés-fogalma átment. Míg Dilthey azt gondolta, hogy a hermeneutikai eljárás
végső célja jobban megérteni a szerzőt, mint ahogy az önmagát értette, Husserl
hatására hangsúlyozódni kezdett a mű objektív oldala, s a tudományosság az értelmezésnek
és a megértésnek is egyre inkább igénye lett. A szöveg strukturális magyarázata
Ricoeur szerint a mű és a világ kapcsolatának a felfüggesztésén alapul, és a
szöveget belső viszonyai, struktúrái szerint magyarázza. Ilyenkor a szövegeket
azon magyarázó elvek szerint vizsgáljuk, amelyet a nyelvészet a jelek rendszereire
alkalmaz. Az eszmefuttatás végén Ricoeur azt állítja, hogy "ma már a magyarázat
nem a természettudománytól átvett, és idegen területre, az írott emlékek területére
áttett fogalom. (...) Ennélfogva az értelmezést, ha még értelemmel láthatjuk
el, nem állítjuk szembe a szellemtudományokon kívüli modellel. (...) Ennélfogva
ugyanazon területen, magán a nyelv szféráján belül vitázik magyarázat és értelmezés."
(24. o.) Ezentúl az értelmezést nem lehet szembeállítani naivan a magyarázattal.
"... magyarázni azt jelenti, hogy felszabadítjuk a struktúrát, azaz azokat
a belső függőségi viszonyokat, melyek a szöveg statikáját alkotják; értelmezni
pedig azt jelenti, hogy a szöveg megnyitotta gondolati utat választjuk, útra
kelünk arra, amerre kelt a szöveg." (30. o.)
Ricoeur a kifejtés során felhasználja a Dilthey-i és Schleiermacheri értelmezés-fogalmat,
bekapcsolja a nyelvészet eszköztárát, és Lévi-Strauss strukturális antropológiáját
(a fonémák mintájára szerveződő mítosz-elemek, a mitémák kérdéskörét). Az újfajta,
strukturális magyarázattal kibékíthető értelmezésfogalom kidolgozásában pedig
Peirce -hez kapcsolódik.
A rövid tanulmány célja a még Gadamernél is meglévő magyarázat/tudományos módszeresség
és értelmezés merev szembeállításának a megszüntetése, és ezzel párhuzamosan
egy új értelmezésfogalom lehetőségének a felvetése.
Bibliográfia:
A szöveg feldolgozásához mindenképpen érdemes áttekinteni Gadamer főművét, az
Igazság és módszert, ahol részletesen lehet olvasni a hermeneutika értelmezés-fogalmának
az alakulásáról. Ugyancsak ajánlani tudom, Ricoeur fogalomárnyaló gondolkodásának
a megértéséhez ugyanebből a kötetből A történelem és a fikció kereszteződése
c. írást, amelyben a fikció történeti és a történelem fiktív jellegéről értekezik.
Gyenge Zsolt
2004. június 30.